Other books that might interest you

• 

  A viharlovas Heinz a matróz

  Theodor Storm

  • 0
  • 0
  • 0

  Kötetünk két elbeszélése, a Schimmelreiter és a Hans und Heinz Kirch. Az előbbit tartják – joggal – Storm legnagyobb alkotásának. Hauke Haien megrendítően szép, színes, emberi mozzanatokban páratlanul gazdag története a legtökéletesebb mintanovella, amelyen a múlt század klasszikus realista ábrázoló módszerét tanulmányozhatjuk. Az érzékletes megjelenítés, az alakoknak a fontosabb életmozzanatokkal való tömör, közvetett jellemzése, az egységes, részleteiben is finom, de mégsem aprólékos lélekrajz, az egyenes vonalú, határozott szerkesztés, a mesteri poentírozás, a kristálytiszta költői stílus – a lenyűgöző erejű természeti képek a téli morotváról vagy a viharról, a szökőárról, a felejthetetlen jelenetek sora, mint például az elbeszélő lovaglása a gáton, találkozása a kísérteties lovassal, a jégtekeverseny, a báli este, a szolgalegények kalandja a holdfényben életre kelő lócsontvázzal, a gátépítés és még annyi más: mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a sodró lendületű mese folyamán Hauke alakja egyre nagyobbá és tragikusabbá nőjön, amint élet-halál harcát vívja a konok maradisággal. Storm egyes barátai – így Keller is – hibáztatták az írót a babonás elemek túltengéséért. Nem volt igazuk. A természettel, a tengerrel állandó harcban álló fríz parasztok rajzát – akik lelkük mélyén, a keresztyénség s a náluk korán teret hódító reformáció ellenére is, „pogányok” maradtak –éppen ezek az elemek teszik teljessé és hitelessé. A Storm által életre keltett világ így egész, s ami netán még hiányzik belőle – a városi polgárság, a feltörekvő, szenátori rangra áhítozó kereskedők, hajósok világa –, abból ad a Schimmelreiterhez ugyan nem mérhető, de hozzá mégsem méltatlan ízelítőt a Hans und Heinz Kirch, a kétszer kitagadott, otthonába idegenként visszatérő fiú mély emberi szomorúsággal terhes és mégis a sorsok végzetes szépségét sugárzó története.  
  SZABÓ EDE

  Show book

• 

  A befejezetlen mondat II rész

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „A befejezetlen mondat-ot – emlékezik Déry Tibor – 1933. karácsony estéjén kezdtem el, Bécsben a Café de France-ban, az egyetlen kávéházban, amely aznap nyitva volt. Folytatásán Mallorca szigetén dolgoztam, 1934-ben, aránylag nyugodt körülmények között, egy kamranagyságú kis szobában és a hozzá tartozó tetőteraszon, szigorú vegetáriánus koszton, azaz narancson és feketekávén. Utolsó fejezeteit már polgári viszonyok között írtam, újra idehaza, Pesten.”  
   Déry Tibor regényóriása nem jelent meg a 30-as években: egyetlen magyar kiadó sem vállalkozott publikálására. Barátai olvashatták csak, köztük Illyés Gyula, aki nyomban lelkesen számolt be róla a Nyugat-ban: „A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót, tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak… Úgy tudom, három gépelt példány van belőle. Ismerünk műveket, amelyekből évszázadokig csak egy volt.” A befejezetlen mondat csak 1947-ben jelent meg; azóta több kiadásban látott napvilágot, franciára, németre is lefordították, a kritika Déry Tibor egyik fő művének, a modern európai irodalom remekének tekinti. „Déry regényét – írja Lukács György – az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul.”

  Show book

• 

  Macbeth

  William Shakeapeare

  • 0
  • 0
  • 0

  William Shakespeare egyik legnagyobb műve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt jövendölik, hogy király lesz. Felesége ösztönzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában megölik a náluk vendégeskedő királyt. Tettüket a leitatott őrökre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth szörnyű „felindultságában” megöli őket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

  Show book

• 

  A nyúl regénye - Kisregények

  Francis Jammes

  • 0
  • 0
  • 0

  „A kakukkfűben meg a harmatban, amelyről Jean de La Fontaine mesélt, Nyúl úr a vadászatra fülelt, és fölkapaszkodott a puha agyagösvényen, és félt a tulajdon árnyékától, és a cserjék elmaradoztak, ahogy tovafutott, és kék tornyok bukkantak föl völgyről völgyre, s ő rohant, hegynek föl, hegyről le, ugrásai alatt meghajlott a fű, melyen csöppek sorakoztak, s ő így, sebes röptében, testvére lett a pacsirtának, s átvágott a megyei utakon, s a jelzőtábla előtt egy pillanatig tétovázott, mielőtt befordult a dűlőre, mely naptól fakó és döng az útkeresztezésnél, s odébb belevész a néma és sötét mohába.”

  Show book

• 

  Összegyűjtött versek

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  „Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.És nagy sugárzó tollazatom.S leszálltam csúcsára egy jegenyének– Erős, magányos bús madár –S pihentem azon.Karjaim voltak, vakító fehérek,Zománcos pihe födte be őket.Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,S ágai közt az ős jegenyénekNagy hirtelen elhallgatott az ének...”

  Show book

• 

  A jegyesek II kötet

  Alessandro Manzoni

  • 0
  • 0
  • 0

  Egy Milánó környéki faluban, a 17. század első felében egy fiatal 
  mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a 
  kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre 
  homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don 
  Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék 
  mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk
   útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor 
  szülőfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még
   rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen 
  világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, 
  mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak 
  sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói 
  éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz 
  fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó 
  marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg 
  Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen
   éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi 
  hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek 
  hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) 
  korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi 
  ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy 
  regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi
   vagyona, szegényebb az egész emberiség.

  Show book