Utazás Itáliában

Johann Wolfgang Goethe

Summary

1786 szeptember harmadikáról negyedikére virradó hajnalon, a születésnapját ünneplő baráti körtől búcsút sem véve, indul útnak Karlsbadból az új német költőnemzedék elismert vezére, az ekkor már európaszerte csodált Goethe – a régen vágyott Itália felé.  
„Szolgálatban és udvari életben töltött első tíz weimari évem alatt jóformán semmit sem csináltam, Itáliába a kétségbeesés hajtott, s ott új teremtő kedvvel vettem kézbe Tasso történetét, hogy e hozzám illő tárgy feldolgozása közben szabaddá tegyem magamat attól, ami fájdalmas és terhes weimari benyomásaim és emlékeim közül még mindig hozzám tapadt” – írja a költő.  
Az itáliai naplókat, feljegyzéseket és leveleket Goethe saját kezűleg rendezte később egységes egésszé. Művének legszebb, a mai olvasót leginkább érdeklő részeit gyűjtötte össze e kötet.  
A magyar fordítás Rónay György műve.

Available since: 12/10/2013.

Other books that might interest you

Akkor a hársak épp szerettek -...

Zsófia Dénes

DÉNES ZSÓFIA: „Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekből megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy időben élők tanúságtételét.Valahogy azt éreztem: lecsengetés előtt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költőnk – nagy emberünk – belső vagy akár külső élete adatainak, élményeinek felderítése… Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz…Így gyűjtöttem egybe az itt következő emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki »kárhozottan« kóborol a »váradi éjben«, majd a későbbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért – utoljára 1918-ban – szeretett városába, Váradra.Az összeillesztett mozaikkövek – ha ezt kerestem, ha nem – szerelmek születésének, fejlődésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan; Váradon, Párizsban, Csucsán, mert »Akkor a hársak épp szerettek«.”

Show book

Nagy árat fizettem érte - F...

Peter Ortutay

Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvű címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerző életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyűjtötte össze ezeket a történeteket különböző régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzői jogot, az ebben a kötetben szereplő valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhető és az általam is jelzett weboldalakról gyűjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzői előszavát, mely egyelőre még nem tekinthető közkincsnek. Kommentárjait azonban – az eredeti szöveg tartalmának egyszerűsítésével – a magyar olvasó elé tárom.

Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amiről itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztők és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködő szerzőnek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerző Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több erő benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak előkelő elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kettő, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, előleget kért Harold Obertől vagy Maxwell Perkinstől, a kiadójától, ill. szerkesztőjétől. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt műveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmű, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.

Show book

A kastély

Sigmund Freud

Miféle kastély az, amelynek létezését a regény szereplői közül is többen vitatják? Miféle elérhetetlen hely az, ahova K., a földmérő eszeveszett igyekezettel be akar jutni? Kastély-e egyáltalában ez az idétlen, sötétbe vesző, tornyos épületszörnyeteg, amelyből úgy járnak ki titokzatos hírnökök és kósza hírek, mint egy ismeretlen, más világ fontoskodó bizalmasai – vagy csak a felettes hatóság, talán az államhatalom, talán az üresen járó adminisztratív gépezet, talán az Isten, vagy talán maga az emberi boldogság? Közvetlen világ, vagy jelképes valóság? Nem tudjuk. Talán maga Kafka sem tudta pontosan, miféle kastélyról beszél.  
 Számunkra nem is ez a legfontosabb. A sorsába bele nem nyugvó ember küzdelme, az embertelenség gépezetével perbe szálló ember példája – ez teszi elsősorban századunk humanista irodalmának jelentős képviselőjévé Franz Kafkát.

Show book

A jegyesek I kötet

Alessandro Manzoni

Egy Milánó környéki faluban, a 17. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülőfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.

Show book

Körülményes ifjúság

Zsuzsa Thury

Thury Zsuzsa a század első évében született, s bizonyára nem egészen véletlen, hogy regényének hőse, Zsófi, ugyancsak ez idő tájt jöhetett világra, hiszen a háború vége felé kamaszlány, aki bukdácsolva keresi helyét a világban. Zsófi az 1918-as nagy spanyoljárvány idején egyszerre veszíti el apját-anyját, s nagyanyja neveli fel, szerény nyugdíjából, egy gazdag rokon támogatásával. Zsófi nem tanul jól, érdeklődése szétszórt. Nagyanyjának – aki a regény egyik legjobban jellemzett alakja – állandó problémákat okoz. Dolgozni kezd egy könyvkereskedésben, de nem tud megbarátkozni a légkörrel. Egyéb viszontagságok is környékezik, többek között egy nagy bakfisszerelem. Thury Zsuzsa alkotói vonásai között talán első helyen említendő képessége az emberi kapcsolatok érzékletes megjelenítésére, de ehhez szinte minden művében párosul a tágasabb világ, a kor képe is. A Körülményes ifjúság-ban is pompás rajzot kapunk egy fiatal leány ellentmondásos lelkivilágáról, nyugtalanságairól. S miközben hősünk helyét keresi, összeütközik és kibékül környezetének embereivel, kitapasztalja a világot is. Ilyenformán a naplószerűen előadott élmények egyben találó korképet is adnak. S számos kudarc és egy nagy utazás után Zsófi megtalálja helyét az emberek között. Nagybátyja felfedezi lappangó irodalmi hajlamait, s biztatására Zsófi írni kezd, s első karcolatát közli az irodalombarát reggeli lap. S ezzel élete első szakasza lezárul.
A regény folytatása: A tű a lemezen, illetve A bécsi országút.

Show book

Az örömlegény - válogatott novellák

Guy de Maupassant

Hányszor halljuk, hogy azt mondják valakire: „Igen kedves ember, de valóságos örömlegény.” Beszéljünk nyíltan az örömlegényről, nemzetünk e rákfenéjéről.Mert mi, franciák, valamennyien örömlegények vagyunk, azaz változékonyak, szeszélyesek, ártatlan képpel komiszak, következetlenek a nézeteinkben, a szándékainkban, erőszakosak, és gyengék, akár a nők.De az örömlegények között kétségtelenül leginkább szemet szúr a párizsi flaszterkoptató, akiben a lelki sajátságok jobban kidomborodnak, és aki vérmérsékleténél fogva túlzott mértékben egyesíti magában a kedves kicsi nők minden vonzó tulajdonságát és hibáját…

Show book