Other books that might interest you

• 

  Októbertől februárig

  Zsuzsa Thury

  • 0
  • 0
  • 0

  Thury Zsuzsa Októbertől februárig könyvének címe a háború utolsó hónapjainak pokoljárására, illetve Budapest felszabadulására utal. Cselekménye tágabb összefüggéseket világít meg – az ifjúság varázsától a „bölcs” öregkorig, a szorongató történelmi körülményektől a legfrissebb amerikai látogatás élményéig. A különös életsors, „elkötelezett” íróság fontos állomásait láttatja többek közt. Hol a kellemes társalgás, hol a szenvedélyes ítélkezés hangján idézi fel a múltat, mindig humánus tartással. Az írót magát sem kímélő őszinteség tükrében mutatja meg a történteket – imponáló fölénnyel, játékos iróniával.   
   A tények sokszor önmagukban is megdöbbentőek, ám a közvetett fölidézés más dimenzióba emeli azokat, miként a személyiség zavarait, az egyéni választást, sőt a történelmi kort is. A furcsaságokon elcsodálkozhatunk, de a felelősséget soha nem háríthatjuk el magunktól.

  Show book

• 

  A kiközösítő

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „…több évtizeden át életem belső és külső eseményei kétféle létleletet mutatnak: egy folyamatos igyekezetet az egyéni és társadalmi tisztesség felé, s olykor, igaz, hogy ritka időközökben s rövid időre, ennek az erőfeszítésnek az ellankadását, sőt olykor rohamszerű, görcsös elhalását. A tisztesség felülkerekedését és folyamatosságát mindenkor az irodalom, mesterségem szenvedélyes szeretete biztosította. De a két ellentét küzdelme tett valójában forradalmárrá.”  
  Déry Tibor

  Show book

• 

  A szegénység útja - Egy ember...

  Mór Jókai

  • 0
  • 0
  • 0

  „A fejezet címéről mindenki kitalálja, hogy egy nagy alkotmányos hadjáratot fogunk végignézni. Bakonyberek megyében a fehér toll és vörös toll pártja készül. Ne fuss el tőle, kedves olvasó! Egy csepp politika sem lesz benne. Tudom, hogy megelégelt

  Show book

• 

  Trimalchio lakomája

  Petronius

  • 0
  • 0
  • 0

  Petronius Arbiter, a római nagyúr. Nero császár (54-68) főudvarmestere, a finom ízlés igazi művésze, – elegantiarum arbiter, amint korában szellemes szójátékkal nevezték, – hatalmas és változatos korképben örökítette meg kora társadalmának félszegségeit. Ez a műve, a Satiricon, csak töredékesen maradt ránk, de szerencsére, egy nagyobb összefüggő töredék, a Trimalchio lakomája, fogalmat ad az egész egykori elevenségéről és tarkaságáról. Trimalchio a megtollasodott kereskedő műveletlen típusa, kissé a nagyzoló Nero torzképe is, – vendégei a kisváros jellegzetes alakjai, beszélgetéseik, babonáik, durvaságaik. kedélyes tréfáik örök emberi ízeket idéznek. A lakoma ételsora az ókori szakácsművészet káprázatos fogásait és finomságait tornyozza a mai olvasó elé, aki bizonyára visszafojtott lélegzettel mohó izgalommal szürcsöli majd az ókori írói művészetnek ezeket az őseredeti ízeit és múlhatatlan zamatait.  
   Révay József fordítása.

  Show book

• 

  Csapda

  John le Carré

  • 0
  • 0
  • 0

  Madame Osztrakovát, egy Párizsban élő orosz emigránst felkeresi a szovjet követség egyik embere, és olyan lehetőséget ajánl az asszonynak, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
  Pár nappal később holtan találnak egy londoni parkban egy idős férfit, aki egykoron a szovjetellenes disszidensek vezetője volt. Látszólag két jelentéktelen, távoli esemény, de nem George Smiley szemében, aki német klasszikus szerzők tanulmányozásával tölti nyugdíjas napjait, és amikor alaposabban szemügyre veszi a történteket, olyasmire bukkan, amit el sem mer hinni. Elkezdi felfejteni a titkolózás finomszövésű szövetét, közben pedig lassan és nagyon precízen csapdát állít annak az embernek, aki az életét tette fel arra, hogy megsemmisítse az angol titkosszolgálatot, és kicsi híján sikerrel is járt. Smiley még egyszer utoljára összehívja az embereit, a legjobb embereit, hogy végleg leszámoljon Karlával, a szovjet hírszerzés legendás kulcsfigurájával, akiről kiderül: mégis van sebezhető pontja.

  Show book

• 

  Kedves bópeer…

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így, ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom a keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm” – így kezdi elbeszélését a Kedves Bópeer…!hőse, egy idős magyar író. Amit elbeszél – önmagának beszéli el –, az a világirodalomban voltaképp meglepően ritka tárgy: az öregedés folyamata. Nem csak szorongva és a haláltól rettegve, hanem egyszersmind valamilyen különös, szinte kaján önelemző kíváncsisággal figyeli a regény hőse írásának legfőbb témáját: azt, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan meszesednek csontjai és meszesedik maga az agyvelő is, hogyan lobban fel benne – mégis! – a vágy az új gyönyör, új szerelem iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki akaratlanul felszítja betemetettnek hitt szenvedélyeit, talán utoljára, a végső néma csönd előtt.

  Show book