Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
„A fejezet címéről mindenki kitalálja, hogy egy nagy alkotmányos hadjáratot fogunk végignézni. Bakonyberek megyében a fehér toll és vörös toll pártja készül. Ne fuss el tőle, kedves olvasó! Egy csepp politika sem lesz benne. Tudom, hogy megelégelt
Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvű címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerző életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyűjtötte össze ezeket a történeteket különböző régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzői jogot, az ebben a kötetben szereplő valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhető és az általam is jelzett weboldalakról gyűjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzői előszavát, mely egyelőre még nem tekinthető közkincsnek. Kommentárjait azonban – az eredeti szöveg tartalmának egyszerűsítésével – a magyar olvasó elé tárom. Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amiről itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztők és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködő szerzőnek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerző Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több erő benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak előkelő elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kettő, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, előleget kért Harold Obertől vagy Maxwell Perkinstől, a kiadójától, ill. szerkesztőjétől. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt műveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmű, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.Show book
DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban
született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait.
1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen könyv: nyers,
puritán, kíméletlen, s a végén sem mutat kiutat, nem nyújt
feloldozást. Egyedüli tárgya, hőse voltaképp egy
ismerősen, átlagosan rettenetes, lepusztult, normális életre
alkalmatlan bérház, ám ez a ház nemcsak lakhely, színtér,
hanem maga is élő, lélegző szervezet - éppolyan, mint lakói,
ezek a megcsúszott, tönkrement, leépült szerencsétlenek,
akiknek sorsa egy az épülettel, lévén hogy normális
életre számos oknál fogva maguk is alkalmatlanok. A ház és a
közösség jelene-jövője így fedi le egymást teljesen:
emeletek, ajtószámok tárják elénk fokról fokra a társas
magány, elveszettség becketti panoptikumát. Sorra
színre lépnek ezek a más törvények szerint élő, mindenen
túljutott, véglényszerű, vagy még épp a létezés peremén
billegő, utolsó erejükbol kapaszkodó figurák-alakok,
lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra járó,
tragikus élettörténetük, jellemük, lelkük, kinézetük, hogy a
bérház bűnügyi krónikákba illő mélyvilági pokla - vagyis
rendes, hétköznapi működése - érthető, konzekvens,
logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű legyen. Mégsem
csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk, s nem is a
szociografikus tényfeltáró próza újabb változata - holott
Máriásnak láthatóan ehhez is megvolna az élményanyaga -,
hanem színtiszta szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő
pontos leírásait, a puritán nyelv és stílus minimalista
eszközeit mély empátiával, a látásmód közel hajoló
érzékletességével, a részvét, a szolidaritás hangjával s a
leleplező irónia sajátos, máriási tapintatával
keresztezi.
Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága
mellett, mely értük íródott: ezekért a halálukra várakozó,
vigasztalan embereket rejtő, pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor
Show book
Erdős Renée Ősök és ivadékok című ciklusa kimondottan önéletrajzi regény, amelyben saját fejlődésének útját rajzolja meg. A ciklus részei: I. Az új sarj (1918); II. Az élet királynője (1921); III. Berekesztett utak (1923). IV. Ave Roma (1929).Show book
Stendhal nem kezdő író, amikor az Armance napvilágot lát – előbb már tucatszámra közölt művészéletrajzokat, esztétikai írásokat –, mégis ez az első próbálkozása azzal a műfajjal, amelyben igazán nagyot alkot: a regénnyel. S ez a mű válik egyszersmind legtitokzatosabb írásává is. Nemzedékek találgatták, mi lehet az a fájdalmas titok, amely visszariasztja a szép, gazdag és jellemes Octave-ot a szerelmi boldogságtól. Stendhal nem hagy kétséget Octave impotenciája felől, de az értő olvasó ebből a tragikus történetből, a restaurációs Párizs szalonjeleneteiből egy elagott nemesi osztály tehetetlenségét és életidegenségét is kiolvassa.Show book
„Ursule jobb kezében az imakönyvet, a másikban meg napernyőjét tartva, keresztapjába karolt azzal a természetes bájjal, amellyel a szép nők szép női mesterségük legnehezebb feladatait is megoldják. Ha igaz, hogy a gondolkodás mindenben visszatükröződik, joggal mondhatjuk, hogy ez a magatartás isteni egyszerűséget fejezett ki. Ursule hálóköntös módjára szabott, s kék szalagokkal díszített fehér muszlinruhát hordott. Gallérját, amelyet a ruháéhoz hasonló szalagcsokrok kapcsoltak egybe, ugyancsak kék színű széles szalag szegélyezte véges-végig, s alatta észrevehető volt felsőtestének szépsége. A sok kék, a szőkék szépítőszere, varázslatosan kiemelte nyakának tompa-fehér színét. Hosszú, lebegő végű kék öve karcsú, de hajlékonynak tűnő alakra engedett következtetni, ami tudjuk, a női nem egyik legcsábítóbb varázsa. Szalmakalapját ugyancsak kék szalagcsokrok díszítették, de nagyon takarékosan, s szalag erősítette állához, ami egyrészt kiemelte a kalap vakító fehérségét, másrészt cseppet sem homályosította el a szőke szépség arcbőrének makulátlan tisztaságát…”Show book
La Fontaine-t kissé egyoldalúan, jobbára csak meséiből ismerjük, pedig számos novellát, anekdotát is versbe szedett. Ezek a sokszor sikamlós, de sohasem ízléstelen széphistóriák már megjelenésükkor kivívták a hivatalos körök haragját és az olvasóközönség tetszését. Rendszerint Boccaccio, Rabelais, Machiavelli tollából származó történeten, vagy a középkor népies francia elbeszéléseinek a fabliau-knak valamelyikén alapulnak. A Parnasszus „virágról virágra könnyelműn szálló pillangó” - ahogy La Fontaine jellemezte -, azonban kedvére követte szeszélyes ötleteit, és az átvett anekdotát „a maga fűszerével” ízesítette. La Fontaine széphistóriáinak eddigi legteljesebb magyar gyűjteményét Babits Mihály, Jékely Zoltán és Rónay György szellemes fordításában nyújtjuk át az olvasóknak.Show book
