Háború és béke II kötet

Lev Tolstoij

Sinopse

Hatalmas történelmi korkép, megannyi emberi sors nagyszerű megelevenítése, császárok és katonák, hercegek és parasztok, az olvasót holtáig elkísérő emlékalakok, a géniusz művészetével ábrázolt szerelem, csöndes hétköznapok, örök emberi boldogságvágy és kísérleti történetfilozófia ? egészebb világ teremtésére elbeszélő még aligha vállalkozott, mint Lev Tolsztoj e regényében. Az író soha ezelőtt, sem azután nem lelte ily megszállott örömét az alkotásban, mint a Háború és béke hét bő esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve, „csak írónak, semmi másnak” vallhatta magát.  
 A mű ezernyi epizódjában rengeteg szereplő bukkan fel előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit felejthetetlenné teszi. Az egyediben mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a páratlan regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.

Disponível desde: 10/12/2013.

Outros livros que poderiam interessá-lo

Az assisibeli zsoldos -...

Renée Erdős

E kis könyvet ajánlom
 Assisi völgyében, a Porziuncolában
 Pater Alfonso Santarellinek,A minoritának,Szent Ferenc hű fiának,Az eszményi szerzetesnek,Kihez rég elmúlt, áhítatos órákLegszentebb emlékei fűznekS akinek meleg jóságát,Értem való hűséges imáitA távolból is érzemS alázatos hálával köszönöm.
 Erdős Renée

Ver livro

Egyszeri kaland

Zsófia Dénes

Színes, gazdag világ tárul az olvasó elé Dénes Zsófia életrajzi regénye során. Ezek az emlékek valóságosak és őszinték.A Vaskapu-szoros kiépítésének munkálatait vezető kitűnő építészmérnök és a szabad, francia szellemű család leányának gyermekeként, a fiatal Zsófia az akkor oly ritka érettségi után egyetemre iratkozik, ahol művészettörténetet akar tanulni. Tanulmányait megszakítja, mert beleszeret valakibe, akivel szüleinek tiltakozása ellenére házasságra lép. Apja a házasságkötés előtt öngyilkos lesz, férje pedig tüdőbetegségével pár hónapos együttlét után szanatóriumokba kerül, majd meghal. A családi tragédiákon keresztül a szépségek iránt annyira fogékony fiatalasszonyban élő belső kényszer külsődleges támogatásokra is talál: kenyérkereső pályára kell lépnie, és óriási energiával megteremti ehhez a kora társadalmában még rendkívül ritka alapokat. Párizsba utazik, a művészetek hazájába, teleszívja magát az új művészetek áradó levegőjével s egyben a függetlenség testet-lelket felszabadító érzésével. Írni kezd, a Pesti Napló, majd később a Világ munkatársaként dolgozik. Sokat utazik külföldön, társasági, rokoni-baráti köre révén, s a benne élő művészi fogékonyság hatására a kor leghíresebb művészeivel, festőkkel, írókkal érintkezik. Így ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensőséges érzelmi viszonya egész további életének egyik meghatározójává válik.

Ver livro

A nyúl regénye - Kisregények

Francis Jammes

„A kakukkfűben meg a harmatban, amelyről Jean de La Fontaine mesélt, Nyúl úr a vadászatra fülelt, és fölkapaszkodott a puha agyagösvényen, és félt a tulajdon árnyékától, és a cserjék elmaradoztak, ahogy tovafutott, és kék tornyok bukkantak föl völgyről völgyre, s ő rohant, hegynek föl, hegyről le, ugrásai alatt meghajlott a fű, melyen csöppek sorakoztak, s ő így, sebes röptében, testvére lett a pacsirtának, s átvágott a megyei utakon, s a jelzőtábla előtt egy pillanatig tétovázott, mielőtt befordult a dűlőre, mely naptól fakó és döng az útkeresztezésnél, s odébb belevész a néma és sötét mohába.”

Ver livro

A barátságról

Signa Boncompagno da

  
Hogyan viselkednek a leplező, a szalmaláng vagy az úrhatnám barátok? Milyen az elvakított és milyen az igaz barát? 
A XIII. század eleji szerző szokatlan formában fogalmazza meg gondolatait az emberi kapcsolatokról. A világirodalomban számtalanszor feldolgozott és általános téma ezúttal ötletesen felépített szerkezetben: egy képzelt bírósági tárgyalás párbeszédeiben jelenik meg, ahol a peres felek, a szerző Teste és Lelke vitatkoznak arról, hogy létezik-e valódi barátság. Mielőtt az Értelem meghozza bírói ítéletét, a különféle emberi viszonyok bemutatásához fűzött szórakoztató anekdotákon és hosszabb politikai eszmefuttatásokon át bepillantást nyerhetünk a középkor sokszínű világába; megelevenednek az író korának jellemző figurái – színészek, könnyűvérű asszonyok, diákok és professzorok, kereskedők, katonák, egyházi méltóságok legkülönbözőbb interakcióinak lehetünk tanúi.

Ver livro

Írók színészek dilettánsok

Endre Illés

„Hát mi az író feladata? Talán Shakespeare fogalmazta meg legszebben, leghatározottabban a Hamlet-ben: „... hogy tükröt tartson mintegy a természetnek: hogy felmutassa az erénynek önábrázatát és a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” Igen, a kor és a jelenidő bírálatát kell a stílus helyébe állítani – tűnődik a fiatal kritikus. És a saját korával kérlelhetetlenül szembeforduló bírálat, a magas vérnyomás, a szókimondás, a magára maradó bátorság szeretteti meg vele a magyar Don Kihótét, Tolnai Lajost, s persze túlzásokba téved szeretetével. És ő maga is különvéleménnyel, félreérthetetlen bírálattal próbálkozik a divatos Molnár Ferenc legdivatosabb műveiről szólva, a Liliom-ról és A Pál utcai fiúk-ról.De ki kell lépni a hazai példák közül... Az ifjú bíráló már évek óta szorgalmasan gyakorolja a külhoni írók bírálatát is – és eljut a külföldi divatos íróhoz, az erejét fitogtató Montherlant-hoz. Tetszik is neki, taszítja is ez a Nietzsche-tanítvány és Barrés-alakmás. Csáth Géza állandóan visszatérő témájának, a kegyetlenségnek új arcát ismeri meg Montherlant regényeiben – és ismét erről kell szólnia, mert változatlanul, kegyetlenül időszerű életérzésnek, fenyegetésnek tartja.Hét lépést tettem meg elképzelt olvasómmal. Egy vallomás hét mondatát mondtam el. Az ifjú kritikus hamarosan eljut kedves, szeretett íróihoz, Babitshoz, Móriczhoz, Stendhalhoz, Maupassant-hoz... De úgy érzem, az olvasót itt már magára kell hagynom. Olyan olvasókat kívánok magamnak, akiknek nincs szükségük idegenvezetőre és útikalauzra...”Illés Endre

Ver livro

Ékszerek

Guy de Maupassant

„Lantin akkor a belügyminisztérium segédhivatalában dolgozott, főtiszti jövedelme évi háromezer-ötszáz frank; megkérte a lányt, s az a felesége lett.Valószínűtlenül boldogan éltek. Az asszony olyan leleményes takarékossággal vezette háztartásukat, hogy szinte a gazdagság fényűzésével áltatták magukat. Figyelmes volt és gyengéd, hízelegve kedveskedett férjének; varázsa csak erősödött, és a férfi hat év után még jobban szerette, mint az első napokban.Csak két apróság zavarta: az asszony imádta a színházat, és imádta a hamis ékszereket.Barátnői (néhány kishivatalnok felesége) minduntalan páholyjegyet szereztek neki a divatos darabokhoz, sőt még a bemutató előadásokra is; ilyenkor magával hurcolta férjét, ha tetszett neki, ha nem. Pedig a férfit – a napi munkája után – nagyon fárasztotta az effajta szórakozás. Hamarosan már-már könyörgött: vigye magával valamelyik barátnőjét, aki aztán haza is kísérné a színházból...”

Ver livro