Other books that might interest you

• 

  Gyilkos nárcisz

  Lontai Léna

  • 0
  • 0
  • 0

  Cukormázba mártott méreg
   
  A fájó emlékek béklyóit lerázó Titanilla végre ismét önmaga, és erős kisugárzására felfigyel egy sármos plasztikai sebész, Adrián. Kapcsolatuk észveszejtő gyorsasággal jut el az eljegyzésig. A lány barátai hiába próbálják őt óvni, Titi menthetetlenül szerelembe esik. Édesanyjával és húgával együtt a férfi rajongóivá válnak.
   
  A Covid beköszöntével luxusházuk díszes kalitkává válik. A hanyatló anyagi helyzetük Adriánból kihozza a fenevadat.
   
  Titanilla megjárja a pokol legmélyebb bugyrait, mire ráeszmél, a férje múltjában kell kutatnia, hogy szabadulni tudjon a gyilkos közegből. A férfi azonban a manipuláció nagymestere. Ha egy időre Titi el is távolodik, azonnal visszarántja magához a lány szívét. Hiszen hozzá tartozik, ezért véglegesen magához kell kötnie.
   
  Sikerülhet egy összetört lelkű nőnek kiszabadulnia egy ragadozó karmai közül? És mit kell megtennie érte?
   
  Lontai Léna regényében egy toxikus kapcsolatról mesél, amely nem is olyan ritka, mint azt mi szeretnénk hinni. Húsbavágóan őszintén ír minden aspektusról. Felnyitja a szemünket, miközben a szívünkig is elér.

  Show book

• 

  Petőfi Sándor összes költeményei

  Sándor Petőfi

  • 0
  • 0
  • 0

  Ennek az isteni gyermekembernek forradalom volt az érzése, az érzéke, a látása, a hallása, az öröme, a bánata, a szeretete, a gyűlölete, a szenvedélye, a lelkesedése, a csüggedése, az önbizalma, a magasztalása, az ócsárlása – s még a magyarán jól odasózott káromkodása is. Forradalom volt – a ríme, a mértéke, a kötött vagy kötetlen, minden egyes sora, s forradalom, a magyar társadalmat megváltó forradalom, még a szavainak szilaj egymásutánja is, amelyet az ő költészetének minden eddigi törvényt megdöntő, új törvényei tartanak féken s hajtanak a sorvégeken túl, hol a kecsesen, hol méltóságosan, hol fenyegetően, hol hízelgően, de mindig a meleg és eleven idomok hajlékonyságával az egyik verssorból a másikba át. – Hatvany Lajos

  Show book

• 

  Tóth Árpád összes verse

  Árpád Tóth

  • 0
  • 0
  • 0

  „… ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott” – írta Tóth Árpádról Kosztolányi. – „Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a »setét dolgokat«, melyeket »szeretett«, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan.”

  Show book

• 

  Scarf

  Ellyne

  • 0
  • 0
  • 0

  "Csak úgy" gondolatok az érzelmek viharában... Az "Egy szív darabjai" és a "Fájdalomról" naplók szerzőjétől.

  Show book

• 

  A fiókban lapultak

  Edit Árokszállási

  • 0
  • 0
  • 0

  Bevallom, megfeledkeztem róluk. A fiók mélyén lapultak évekig: Irományok - rímesek, rímtelenek, pimaszok, huncutok, szemtelenek. Eleinte csak suttogtak, aztán morogtak, berzenkedtek, egyre hangosabbak lettek, hogy így meg úgy, velük nem törődik senki és most azonnal panaszt akarnak tenni. Ha nem történik továbbra se semmi, az ihletnél lesznek kénytelenek feljelentés tenni.

  Show book

• 

  A feleség ígérete

  Kate Hewitt

  • 0
  • 0
  • 0

  A múlt és a jelen egybeforr
   
  Alice a peronon egyedül ácsorgó fiatal lányt nézte, és pont olyan sebezhetőnek érezte magát, mint azon a bizonyos napon, amikor betette a lábát a faluba, ami most már az otthona. Kézen fogta a kislányt, és miközben szorosan markolta a tenyerét, Alice megfogadta, hogy a szárnyai alá veszi, s gondját viseli.
   
  Anglia, 1939
   
  Közvetlenül a háború kitörése előtt Alice feleségül megy a lágyszívű lelkészhez, Davidhez, és régi életét hátrahagyva beköltözik egy huzatos paplakba a festői kis faluban, Goswellben. Gyötri a honvágy, de kitart az elhatározása mellett, hogy az új helyen otthont teremt magának és férjének.
   
  A háború azonban közbeszól. Minden megváltozik, és Alice-t szinte felemészti a férje miatti aggódás, aki a fronton szolgál. Egyetlen dolog képes elterelni a figyelmét; egy Liverpoolból evakuált csendes, ám zavartnak tűnő gyermek, Vera, akit befogad az otthonukba.
   
  A jelenben
   
  Jane a családjával New Yorkból a férje szülőfalujába, Goswellbe költözik, és attól tart, hogy ezzel nagy hibát követett el. Új otthonuk – a régi paplak – és a falusi élet fényévekre van a Nagy Almában megszokott pörgéstől. A nő nem találja a helyét, s üresnek és céltalannak érzi a napokat.
   
  Egy semmiségnek tűnő kis apróság változtat meg mindent; a ház felújítása közben talál ugyanis egy cetlit a kamrapolc mögé becsúszva, amelyre egy Alice nevű nő írt jegyzetet még a második világháború alatt. Jane nyomozásba kezd, és egyre többet megtud az egykori fiatal feleségről, akinek a bátorsága és áldozatkészsége az, amiből erőt meríthet.
   
  Két feleség élete fonódik össze ebben a történetben, noha sosem látták egymást, s bár ugyanazon a helyen élnek, ám hetven év különbséggel…
   
  A USA Today bestsellerszerző Kate Hewitt története a bátorságról és az otthonkeresésről szól, s arról, hogy egy-egy emberi kapcsolat hogyan változtatja meg örökre az életet.
   
  „Felkavart. Szívszorító és lebilincselő. A szeretetről, a reményről és egy második esélyről szóló történet, amely örökre velem marad.” – Page Turners
   
  „Érzelmes történet. Magával ragad, és nem tudod letenni!” – Vegan Book Blogger
   
  „A legelső percben beszippantott. Sosem feledem a szereplőket! Minden percét élveztem.” – I Wished I Lived in a Library

  Show book