"There is more treasure in books than in all the pirates' loot on Treasure Island." - Walt Disney
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
Fitzgerald összes elbeszélései-IV - Fordította Ortutay Péter - cover

Fitzgerald összes elbeszélései-IV - Fordította Ortutay Péter

Francis Scott Fitzgerald

Translator Peter Ortutay

Publisher: Peter Ortutay

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

 
 
Matthew. J. Brucolli azt írja, hogy Fitzgerald, miközben Az Aréna (The Bowl) című elbeszélésén dolgozott, újból érdeklődni kezdett egyetemi futballista évei iránt: többször is leutazott Princetonba, hogy megnézze az edzéseket és meccseket. Sőt, időnként még késő éjszaka is felhívta az edzőt, Fritz Crislert, hogy elhalmozza „szakértői" tanácsaival. Az elbeszélés a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1928. január 21-én. A háttérben van egy kis romantika, no és a profizmus, a kemény munka dicsőítése. Az, hogy lenézi az „amatőröket,” egy kicsit a feleségének, Zeldának is stól, aki sok mindenben volt jó… közép szinten.
 
A vonzerő. Az elbeszélés 1928. március 3-án jelent meg a Saturday Evening Post-ban. Érezhetően sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Akárcsak Fitzgerald több más elbeszélésének, ennek is központi témája a szerelem, és a házastársi hűség törékenysége, mely gondolat, Zelda „árulása” nyomán, élete végéig elkísérte.
 
A Gyermekzsúrt (That Kind of Party) Fitzgerald később írta, mint a többi Basil történetet, de mivel a fiatalabb, még gyermek Basilről szól, ezért itt ebben a kötetben előrébb került. Ez volt az egyetlen a kilenc Basillel foglalkozó elbeszélés közük, melyet sem a Post, sem pedig a Ladies’ Home Journal és a Pictorial Review sem volt hajlandó publikálni, feltehetőleg azért, mert a szerkesztők nem igazán akarták elhinni, vagy nem tetszett nekik, hogy tizenegy éves gyerekek legfőbb gondja a csókolózás egy házibulin.
 
4 -11. A párizsi utazás anyagi fedezetét Fitzgerald az 1928 márciusa és 1929 februárja között írt Basil Duke Lee elbeszéléseivel biztosította, melyek a Botránydetektivek, Egy este a vásárban, A legszemtelenebb fiú,  Basil, a csodálatos,  Az elfogott lidérc, Tökéletes élet, Bátran előre,  a Basil és Kleopátra, valamint a fentebb említett Gyermekzsúr. Ezeket Fitzgerald mind a Saturday Evening Post-nak szánta, de a Gyermekzsúrral már nem volt szerencséje. „Pikáns” részletei miatt minden folyóirat elutasította.  Az olvasók szerették ezeket a történeteket, és a szerzőknek is könnyebb volt ilyen lazán kapcsolódó sorozat-elbeszéléseket írni, mint mindig egy-egy vadonatúj valamivel előállni. Ezek az elbeszélések nyomon követik a Közép Nyugaton felcseperedő Basil életét, elmondják, milyen népszerűtlen volt Keleten a középiskolában, és hogy lett egyetemista a Yale-en. Nem nehéz észrevenni, hogy van összefüggés, méghozzá igencsak szoros, Basil és Fitzgerald élete között. A lényegesebb epizódok mind önéletrajzi elemekre épülnek: hogyan írt színdarabot otthon, St. Paulban, milyen szerencsétlennek érezte magát a középiskolában, és hogyan dobta első nagy szerelme, Ginevra King.
 
A Két rossz a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1930. január 18-án. A felesége a neki igencsak rossz emlékű balettozását is említi, amiről Zelda is írni fog a ma már jól ismert valceres könyvében, a Save Me the Walltz-ban. Magyarul A valcert táncolja velem (fordította O.P.). Ennek az lett a vége, hogy mindkét fél boldogtalan maradt.
 
A Fenség című elbeszélést Fitzgerald 1929-ben írta és a Hajnali Takarodó (Taps at Reveille) elbeszélés-kötetbe is bekerült. Népszerű kis történet lett, mert ügyesen keveredik benne a thriller, a kaland, az erotika és a szerelem, a nagyzási mánia és a sznobság.
 
Az utolsó déli szépség (The Last of the Belles) tulajdonképpen azt meséli el, hogyan udvarolt Fitzgerald és a többi katonatiszt-jelölt Zeldának, az utolsó déli szépségnek, amikor a Sheridan kiképzőtáborban várták a bevetést az Európában folyó háborúba. Az egyik legszebb Fitzgerald elbeszélésnek tartják már csak a hangulata miatt is. Nem éppen alaptalanul. Van korábbi magyar fordítása is, a Vajda Gáboré, melynek Az utolsó szépek szépe a címe.
 
A Viharos átkelés egy viharos veszekedés, és kibékülés története férj és feleség között, ami gyakran előfordult Fitzgeraldéknál. Fitzgerald gyakran írt házassági problémáiról elbeszéléseiben. Először még humorosan tudott róluk beszélni, pl. a Rags Martin Jones és a walesi hercegben, de aztán mind keserűbb lett a szájíze tőlük.
 
Az Úszókat egyes kutatók Az éj szelíd trónján előfutárának tartják. A történet csakugyan arról szól, hogy egy fiatal kikapós mennyecskét házasságtörésen kap a férje, ami aztán egész életét megkeseríti (Zelda árulása). De aztán fiatal amerikai barátai a férjet megtanítják úszni (ez képletesen is érthető), és ő pácba: a nyílt tengeren hagyja hűtlen feleségét és gazdag szeretőjét egy bedöglött motorcsónakon azután, hogy előnyös válóperes szerződést csikar ki tőlük, kiúszok a partra, és minden rendbe jön, aránylag. Ebben a történetben buggyan ki Fitzgeraldból nagy amerikai hazafiassága, „Amerika egy szív, melyben az örök készség dobog,” írja, valamint az is, hogy Gertrud Steinnel ellentétben, ő, mármint Fitzgerald, a háború előtti nemzedéket tartja elveszett nemzedéknek, nem a háború utánit, ahogy azt Gertrud Stein elejtett megjegyzése után sokan szerették hangoztatni. Például Hemingway is. A mostani nemzedék erős, okos és rátermett, Fitzgerald szerint, és naggyá fogja tenni szeretett hazáját, mely nem a nagyvilág, vagy Európa, hanem Amerika.
 
A maga korában-t (At Your Age) című elbeszélést Fitzgerald 1929 júniusában írta Párizsban. Amerikában (Ellerslie-ben9 nem tudott nyugodtan dolgozni és 1929 tavaszán Zeldával együtt visszaköltözött a francia fővárosba, hogy ott fejezze be nagy regényét, Az éj szelíd trónján-t. Két dolog is arra motiválta a házaspárt, hogy elhagyja Amerikát. Először is, Zelda minden áron balerina akart lenni, és a kor egyik leghíresebb mesterétől, Jegorovától szeretett volna órákat venni. Másodszor, maga Fitzgerald is úgy érezte, hogy az európai környezet jobban segíti majd munkáját az új regényen. Harold Ober (Fitzgerald kiadója) a következő szavakkal reagált az elbeszélésre, miután megkapta: „Véleményem szerint ez a legjobb kis történet, melyet a mai napig írtál – és a legjobb, amit én valaha is olvastam.” Ober elismerése 4000 dollár honoráriumot jelentett Fitzgeraldnak a Post-tól. Még sosem kapott ennyit egy elbeszélésért. Minden bizonnyal Obernek köszönhető az is, hogy az elbeszélés bekerült A legszebb mai elbeszéléseinek modern könyvtárába. Az elbeszélést a Saturday Evening Post 1929. augusztus 17-ei számában hozta le.
 
A nászmenet, mely a Saturday Evening Post–ban jelent meg 1930. augusztus 9–én The Bridal Party címmel, az első olyan, mely az 1929. évi Wall Street-i tőzsdekrachhal foglalkozik, ésr annak az időnek a végére esik, amikor a gazdag amerikaiak tömegesen lepték el Párizst, hogy kevesebb pénzből élhessenek kellemesen. Önéletrajzi ihletésű annyiban, hogy a történet abban a korszakban játszódik, amikor Zelda még kikosarazta az írót, mert még nem állt biztosan a két lában, azaz koldusszegény volt. Az elbeszélésnek van korábbi magyar fordítása is. (Lásd Menyegző, fordította Árkos Antal, Európa Kiadó).
 
Ez itt Francis Scott Fitzgerald One Trip Abroad című elbeszélésének új szöveghű fordítása. (Egy korábbi fordítást lásd: Katona Tamás – Utazás külföldön. In: F. Scott Fitzgerald: Ólomkristály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966). Bár a kritikusok szerint is ez az egyik legjobb, Fitzgerald még sem tette be valamelyik későbbi elbeszélés–kötetébe. Úgy gondolta, nem teszi, mert a történet tulajdonképpen maga Az éj szelíd trónján dióhéjban, amit 1930. október 11–én hozott le a Saturday Evening Post, és jelenleg az egyik leghíresebb a mintegy 200 Fitzgerald elbeszélés közül.
 
A Szállodák gyermeke (The Hotel Child) 1931. január 31-én jelent meg a Saturday Evening Post-ban, de nem tartozik a legnépszerűbb- Fitzgerald elbeszélések közé. Nyilván azért nem, mert egyszerűen nem tud vele mit kezdeni az irodalomkritika azon kívül, hogy elismeri, szép és kerek egész. Van benne ui. „minden.” Egy kamaszlány lelkivilága, mely természetesen, nem is kicsit, a Zeldáé, vagy inkább a későbbi Nicole-é Az éj szelíd trónján-ból. Továbbá szállodai rablás és tűzvész, kísértethistória (akárcsak Bram Stroker Drakula grófja vagy Henry James A csavar fordul egyet c. kisregényében), egy szélhámos vallomása, rendőrségi krónika, korrajz, az európai (főként angol) rangimádat szatirikus ábrázolása, és végül – akárcsak az Úszókban – amerikai patriotizmus.  Egy szóval, sok minden, amit így kerek egésszé kovácsolni, csak egy igazi nagy író tud.
 
 

Other books that might interest you

  • Mestereim barátaim szerelmeim I kötet - cover

    Mestereim barátaim szerelmeim I...

    Endre Illés

    • 0
    • 0
    • 0
    A magyar és a világirodalom költői, írói, festők, szobrászok, zeneszerzők, színészek elevenednek meg e gyűjteményes kötet finom esszéiben.„Az árnyakat hiába kérleljük mézzel, borral, fehér liszttel – némák maradnak. Csak a vértől szólalnak meg. Vérrel kell kínálni minden árnyat, hogy életre keljen, lüktessen a szíve, és kimondja a magáét” – vallja Odüsszeusz tapasztalatát idézve a szerző. Ezeket a portrékat a szeretet és indulat, a személyes viszonyt teremtő érzékeny és gondolkodó jelenlét teszi élővé: Illés Endre emlékeiből, élményeiből, benyomásaiból és töprengéseiből sajátos hitelű kép alakul ki mestereiről, barátairól, szerelmeiről, újszerű kapcsolatot létesítve köztük és az olvasók között.
    Show book
  • A jegyesek I kötet - cover

    A jegyesek I kötet

    Alessandro Manzoni

    • 0
    • 0
    • 0
    Egy Milánó környéki faluban, a 17. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülőfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.
    Show book
  • Lipót - cover

    Lipót

    DrMáriás

    • 0
    • 0
    • 0
    DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 1991-től Magyarországon él.„DrMáriás regénye részben szerkezeti okokból, részben talán az olvasást megkönnyítendő rövid fejezetekre tagolódik, ám valójában egyetlen, hömpölygő, sodró lendületű prózafolyam. Bevezetőként, esetleg mottó gyanánt „egy kezelt feljegyzését” olvashatjuk, melyről nem tudni, hogy eredeti-e, vagy pedig drMáriás kezétől származik, mindenesetre mindjárt (…) jelzi azon írói szándékot, miszerint a regény nem más, mint egy elmegyógyintézeti beteg akár egy szuszra végigmondható, végigolvasható monológja. (…) /A regény/ arról ad keserűen groteszk, abszurd, ugyanakkor mégis hihető pontosságú számvetést, hogy a tébolydán kívüli és belüli világ bizonyos (jobbára kívülről fölállított) kereteket leszámítva ugyanaz. Sőt, ami odakünn hiányzik, az bent még meglehet: „sok-sok szeretet – jelenti ki Balabál –, az meg nekünk van bőven, hisz másunk sincs, talán azért is vagyunk ennyire megkopasztva kívülről, mert nekünk abból oly sok van odabent”. Később azt mondja: „démonkráziában élünk, még itt, a bolondházfolyosó mélyén is, és itt mindenki egyformán fontos”. Mit tehetünk hozzá mindehhez mi, idekint? Talán azt, hogy kívánjuk: legalább ebben igaza legyen.” (Benedek Szabolcs)
    Show book
  • A hemsőiek - cover

    A hemsőiek

    August Strindberg

    • 0
    • 0
    • 0
    Sötét, kegyetlen világ a hemsőiek világa, önzés, hamisság határozza meg az emberek kapcsolatait. Strindberg mély megvetéssel és kegyetlen iróniával mond ítéletet a kispolgári kapzsiság és álszenteskedés világáról. Nemcsak az alakok élnek elevenen ebben a regényben, nemcsak az embereket ábrázolja Strindberg sokszor már visszataszító hitelességgel – elevenen lüktető nála a természet, az északi tengervidék, a magányos szigetvilág ábrázolása, sőt a tárgyak is szinte életre kelnek sötét tónusú képeinek fény-árnyék játékában.
    Show book
  • Nagy árat fizettem érte - FScott Fitzgerald összes eddig kiadatlan elbeszélései egy kötetben - cover

    Nagy árat fizettem érte - FScott...

    Francis Scott Fitzgerald

    • 0
    • 0
    • 0
    Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvű címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerző életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyűjtötte össze ezeket a történeteket különböző régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzői jogot, az ebben a kötetben szereplő valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhető és az általam is jelzett weboldalakról gyűjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzői előszavát, mely egyelőre még nem tekinthető közkincsnek. Kommentárjait azonban – az eredeti szöveg tartalmának egyszerűsítésével – a magyar olvasó elé tárom.
     
    Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amiről itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztők és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködő szerzőnek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerző Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több erő benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak előkelő elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kettő, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, előleget kért Harold Obertől vagy Maxwell Perkinstől, a kiadójától, ill. szerkesztőjétől. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt műveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmű, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.
    Show book
  • A Newcome család II rész - cover

    A Newcome család II rész

    Thackeray W. M.

    • 0
    • 0
    • 0
    William Makepeace Thackeray (1811–1863) A világirodalom egyik 
    legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a 
    legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a 
    kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái.
    „Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely 
    nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt 
    híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a 
    konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig 
    liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a 
    menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának 
    kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad 
    polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra 
    az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi
     botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a 
    meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, 
    hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a 
    családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward
     király állához kapcsolódnak…”
    Show book