Publisher: Kalligram Kiadó
Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy „személyes történeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború története nem csak hadtörténet, hanem társadalomtörténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létről – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.
A János vitéz mára már klasszikussá vált Magyarország-szerte. Kukorica Jancsi történetével már általános iskolában megismerkednek a magyar diákok, de bármelyik korosztály számára élvezetes végigkövetni, ahogy az árva juhászból Tündérország királya lesz.(Az ismertetot írta: Majlinger Diána)János Vitéz (Sir John) is a poem written in Hungarian by Sándor Petofi. It has gained immense popularity in Hungary, and is today considered a classic of Hungarian literature.(Summary by Wikipedia)Show book
"Egy utazás felkavarja az emlékeket, egy találkozás felforgatja az érzelmeket. Marko rég feladta az álmait. Párkapcsolata kiüresedett. Boldogság és öröm nélkül éli elfásult, szürke életét. És mindezek mellet azok árulják el és esküdnek össze ellene, akikről soha nem gondolta volna… Egy nap tudomást szerez a Szarajevóban élő féltestvéréről. Miközben hosszú ideig egy bátyra vágyott, most úgy érzi, nem készült fel a találkozásra. Nemrégiben elhunyt apjára dühös, amiért eltitkolta előle testvérét. Azonban kérésének eleget akar tenni, ezért felkeresi őt. Vajon az ott töltött napok során hagyja, hogy életét – ahogy eddig is – a körülmények alakítsák, vagy visszaveszi az irányítást felette? De vajon, negyvenen túl, megérdemli újra a boldogságot, és akár egy új szerelmet? Ez a Szabadkán, Szegeden, és Szarajevóban játszódó regény megmutatja, egyes kezdetek véget érnek, és a végek kezdetté válnak. Arra is rámutat, hogy nem csak a gonoszság, de a jóság is körbevesz bennünket. Sodró lendületű, olykor meditatív alkotás, amely bepillantást enged az 1990-es évek délszláv háború megrázó és drámai eseményeibe is. Pap Éva történetében együtt élhetjük át a szereplőkkel a szenvedést, a félelmet, a reményeit és az örömet, és részt vehetünk egy belső utazáson is. "Show book
„Csak egyszer kérdezte meg, hogyan született. Harmadik általánosba járt, egy házi feladathoz kellett. Papírragasztóval egy kartonlapra ragasztottuk az újszülöttkori fényképét. „Mit írjak oda, anyu?” Le kellett írnia a születése történetét, és természetesen engem faggatott. Felálltam, kinyitottam a hűtőt, kivettem egy szelet húst. Háttal állva válaszoltam… kitaláltam valami mesét, miközben a hideg húsdarabot forgattam a kezemben. Aztán megláttam a házi feladatát a többi gyereké mellett, a nagy év végi iskolai tablóra ragasztva. (…) Egyedül álltam a fiam szavai előtt. Banális, szirupos születési történetet írt le. De éppen ez a lapos banalitás hatott meg. Olyanok voltunk, mint mindenki más, én szerető anyuka, ő pedig pufók újszülött. Abszurd történetünk elveszett a szabályos születési történetek, a világoskék és rózsaszín szalagocskák között.”A neves olasz írónő, Margaret Mazzantini óriási hatású műve a boszniai háború poklából, a veszteség gyötrelméből és a túlélés fájdalmas öröméből sző felejthetetlen történetet.Show book
Élt egy orosz férfi a 20. század közepén, kire felfigyelt, aki látta, hallotta. Tíz évig volt Hamlet a moszkvai Taganka Színházban, százezrek nézték meg filmekben, de leginkább a dalai hatottak. Hazájában milliók adták kézről kézre magnófelvételeit, közülük kevesen fitymálva vagy félelemmel. A dalokat egyetemisták igazították saját alkalmaikra és énekelték krumpliszedés után. A külföldi közönséget, először a franciát, megbabonázták többnyire rekedten, saját gitárkísérettel előadott dalai. Pedig (Marina Vladyt kivéve) nem értették a szövegeket. Jó ideig nem értették magyar rajongói sem. De számít-e a szöveg, ha előadója Vlagyimir Viszockij? Számít-e a szöveg lefordítva, ha nincs, aki gitárral, rekedten előadja? Igen, amit Viszockij megírt, arra mi is rácsodálkozhatunk, ha vannak műfordítások. Szövegíró volt-e Viszockij vagy költő? Barátja, Mihail Semjakin szinte erre válaszolt: „Egyszer egy rémes ivászat után össze voltam törve. Vologya együttérzőn leült az ágyam szélére. Néhány teleírt papírlapot hozott. ‚Misenyka, ezeket már nem énekelni kell, hanem olvasni’ – nyújtotta nekem a lapokat. Vologya mindig költő akart lenni, már-már komplexusa volt miatta. Sosem felejtem el, amikor először jött Amerikába. Találkozott Joszif Brodszkijjal, aki nekiajándékozta verseskötetét. Utána Vologya egy hétig azzal nyúzott, hogy nézd, Brodszkij ezt írta ide: ‚A nagy orosz költőnek, Viszockijnak.’ Megrendítette ez az ajánlás.” Marosi Lajos 15 éve fordítja Viszockijt. A barátságot, a szerelmet és a hősiességet megéneklő versekkel kezdte, majd a börtön-, vodka- és sportdalokon át eljutott a szovjet képtelenségek kigúnyolásáig, végül a filozofikus, ám ijesztő látomásokat és undok pofákat is felvillantó költeményekig. A fordító a 160 időmértékes verset tartalmazó és kulturális háttérrel is aláfestett Viszockij-kötetet így jellemzi: „Bordaröntgen ez rivaldafénnyel”.Show book
A szerző első színdarabkötetét tartja kezében a kedves olvasó! Alaptémája: Férfi-női kapcsolatok dilemmája! Szereplői széles társadalmi palettán mozognak; egyfelől női szereplői a modern életstílusok mellett különös küzdelmet folytatnak érvényesülési, függetlenedési kísérleteikben, miközben erős támaszai szeretnének lenni férfitársaiknak! Érezzük a darabok hangulatában, hogy a szerző igyekszik mélyen lenyúlni a benső, összetett személyiség mélyeire, hogy mozaikokból bonthassa ki érdekes karaktereit! Egy-egy jelenet kicsinyesnek tűnő civakodásában is feltűnnek a bonyolult, gyöngéd emberi érzelmek technikája igazi elgondolkodtató, kultúrális pezsgést garantálva az olvasóknak!Show book
AZ ÖRDÖGSZÁJ ELŐADÁSÁNAK DIÁKOK ÁLTAL ÍRT KRITIKÁIBÓL: Sokakkal beszélgettem a drámáról, és mind azonos véleményen voltunk. Ha csak a párbeszédeket veszem figyelembe, akkor két szó jut eszembe: humoros és szarkasztikus. Nagyon megfogott engem, hogy a szerző, Vörös István sokat idézett például a Bibliából vagy a Nemzeti dalból, és ezek, ha nem is feltétlen a jelentős részét alkották a szövegnek, de nagyon fontosak voltak. Szimpatikus volt mindezek mellett az is, hogy az olykor feszült szituációt oldotta egy szarkasztikus vagy épp nem szarkasztikus poénnal, szóviccel. Maga a szöveg stílusa is alkalmazkodott a ’modern’ korhoz, viszont a témája egy egészen más világról szólt, mint amiben ma élünk. A csendesnek látszó kis faluban több volt a pletyka, mint a könyv a polcokon! Összegezve: kétféle benyomást tett rám az író munkája. Az egyik, hogy zseniális volt a szöveg tartalma, a szóhasználata, az idézetei és a szarkasztikussága, másrészről pedig túlzottan egyhangúak voltak bizonyos jelenetek. (Bánki Zsolt, Soós Bence, Szalai Evelin) A történet a ’30-as években játszódott. Szövege számomra nem volt annyira régies, nagyon jól értettem. Nyelvezetében nem voltak csúnya szavak, ez is szimpatikussá tette a darabot. Rengeteg bibliai utalást lehetett felfedezni, hol elrejtve a sorok közé, hol pedig egész idézeteket. (Rikk Eszter, Szabó Margit Rebeka, Petridisz Anna) A történet a beleszőtt csodás elemekkel és rejtélyes babonaságokkal lett izgalmasabb és elrugaszkodottabb a valóságtól. A fennálló tragikus helyzetet humoros elemekkel próbálta elfedni a szerző, de éppen csak annyira, hogy azért érezzük, a valóság ugyanolyan fájdalmas, még ha a keserű nevetés ezt próbálja is elfeledtetni velünk. (Brenner Dorottya, Fodor Orsolya, Kovács Árpád) Ahogy a dráma újabb és újabb fordulatot vett, úgy fordultunk mi is saját tengelyünk és a tér körül. Ez a darab nagyszerűen játszott a térrel, és az emberekkel. Ez volt az általam eddig látott előadások közül valószínűleg a legkevesebb pénzből kivitelezett, ugyanakkor a legizgalmasabb alkotás. Ez nagy részben az írónak köszönhető. Magány, intrika, ördögszáj… dióhéjban ezzel a három szóval jellemezném a darabot. Nagyon jól megírt, fordulatokkal teli mű. Színes, élvezetes. Valamikor könnyezve nevetünk a komikus helyzeteken, valamikor pedig sírni lenne kedvünk a kegyetlenségeken. A színdarab szövegéről ismételten csak három szó jut eszembe: Bravó, Vörös István! (Selmeci Johanna, Mavrogenis Aphrodite, Boross Kata)Show book
