Publisher: PairDime
- Őszintén szólva - mondta csodálkozva az őrnagy -, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. - Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat.
A megdönthetetlen erkölcsi tanulságot már a mű első lapjain leszögezi az elbeszélő (aki a költői szépségű Csülök névre hallgat, ha akar): jóérzésű ember ne menjen lopni az anyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Ott pedig Potrien őrmester furcsa felfogása teszi igen nehézzé a szabad mozgást. Ez azonban nem akadályozhatja meg hősünket és kedves barátait, Senki Alfonzot és Tuskó Hopkinst, hogy részt vegyenek a kormányzó estélyén, és beleártsák magukat egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyodalmaiba. - A könyv a Rejtő rajongók széles táborának ajánlható.Show book
Régi vágyam, hogy megosszam másokkal kedvenc úti élményeimet. Naplót vezetek a külföldi útjaimon, hogy visszaidézhessem azokat a pillanatokat is, amelyeket az emlékezetem kirostált. Ez tehát nem afféle hasznos útikönyv, hanem inkább amolyan sztorizós élménybeszámoló – utazásaim kellemes, vicces vagy éppen izgalmas, esetleg kínos történeteit mesélem el. Aki a cím alapján arra következtet, hogy ez a könyv egy életközépi válságban szenvedő nőről szól, aki kétségbeesetten próbálja megőrizni fiatalságát és pánikol az öregedéstől, az téved. A negyven ugyanis nem életkort jelöl, hanem azoknak az országoknak és a hozzájuk tartozó önálló szigeteknek a számát, ahova eddig sikerült eljutnom. Imádok utazni, új országokat, városokat felfedezni, természeti helyeken barangolni, idegen kultúrákkal ismerkedni. Az elbeszéléseim megtörtént eseményeken alapulnak, de néhol kicsit kiszíneztem, átalakítottam az emlékeket, néha karikírozva, eltúlozva azokat, szabadjára engedve a fantáziámat. Ennek a könyvnek nincs lineárisan haladó cselekménye, mint a regényeknek, ezért nyugodtan lehet ide-oda ugrálni a fejezetek között, válogatni, szemezgetni az olvasó éppen aktuális hangulatához illő sztorikból. Aki pedig az internet segítségével képekkel, videókkal is kiegészíti az olvasottakat, annak igazi virtuális utazásban lehet része.Show book
Az olvasók talán még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-szárán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa ,,kirándulókat" visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az ,,óceán miniszterelnökének", hogy békés cethalászás közben ne jusson ideje az eltűnt hajók ,,megkerítésére". Az akcióban nagy szerpet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ezen alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.Show book
A welszi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét cellule-büntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábuak kevéssé vonzó társasága miatt. Furcsa és igazságtalan a helyzet itt a légióban. A welszi herceg polgári életében szakács volt egy luxusgőzösön, Port Said és Batavia között. Egy alkalommal állítólag olyan csirkeragout főzött a welszinek, hogy ez elkérte a receptjét és tíz percig beszélgetett vele. Hogy mi igaz a históriából, azt a légionisták nem tudhatták, de miután a szakács az izgalmas történetet minden kimenőnapon elmondta a kocsmában, elnevezték welszi hercegnek és a név rajta maradt. Őfensége most elharapta a cérnát, mert már varrt is közben és körülnézett. Wieland, a zenebohóc pőrén feküdt a földön, mert azt hitte, hogy a beton kevésbé meleg. Legyek zsongtak a bagó- és hagymaszagú szobában. Mennyi légy... Kroll, aki egyszerűen csak fuvarosnak vallja magát, ha ugyan beszél, mert ezt ritkán teszi és olyankor is csak egytagú szavakat felel a kérdésre, Kroll, mint mindig, hanyatt fekszik az ágyán nyitott szemmel, nem olvas, nem alszik, csak néz... Az ördög tudja mit... A sarokban Vligny olvas. Mindig olvas. Vagy sóhajt. Vlignyről kiderült, hogy lefokozott tiszt. Ő nem mondja. De kiderült. Két napja. Azóta ő a szenzáció. Az irnok mesélte, mert kihallgatott egy beszélgetést. Valami magasrangú tiszt járt itt a kapitánynál és azt mondta, hogy van a helyőrségben egy lefokozott francia tiszt a legények között. Többet nem mondhat. Ezt sem hivatalosan. És a felettesekre bizza, hogy felismerjék ennyi baka között azt, aki igazi tiszt volt. Nem kér semmit a számára, csak valamivel jobb bánásmódot... Nyomban tudta a kapitány is, a hadnagy is, hogy ez csak Vligny lehet. Most új ember lép a szobába. Délben érkezett Saidából, az utánpótlással. Hudniczka, egy angolos, rókaképű, szikár katona vezeti. Ha lehet, barátsággal fogadják az ujoncot. Ők itt már tudják, hogy mi vár szegényre ebben az istenverte Timbuktuban...Show book
Jim Hogan, az életfogytiglanra ítélt dartmoori fegyenc végrendeletében egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémántot hagyományoz Miss Emily Westonra, az ifjú londoni bölcsészhallgatóra, aki egyetlen látogatója volt börtönévei során Emilynek ,,csupán" meg kell találnia a tizenöt évvel korábban készült Buddha-szobrocskát, amelyben a gyémánt rejtőzik. Nem lesz nehéz, alig pár darab készült belőle, és mind itt van valahol a Földön. A végrendelet tartalmát azonban mások is megismerték...Show book
Vanalder valóban haldoklott, de ez a körülmény egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy szivarozzon. Walter meg akarta vizsgálni, de leintette: - Felesleges... Mi, régi trópusi csavargók jól tudjuk, mikor lesz végünk. Nem is ezért fárasztottam én magát... Nekem itt van az utalványom, amit említettem: egy írásbeli ígéret négyezer hollandi forintra. Ha én most itt meghalok, akkor ugyebár engem kirabolnak... Ezt szertartásszerűen űzik a halottakkal. Mert itt, uram mindenki lop, kivéve a hollandokat, azok nem lopnak, az Isten verje meg őket... Ők a legnagyobb gazemberek... De ha mondjuk, senki sem lopja el az utalványomat, ami majdnem kizártnak tekinthető... Akkor is... Mire odakerül Batáviába... pláne, ha megtudják, hogy én már nem élek..., addig vándorol majd hivatalról hivatalra... addig kutatják majd a halálom körülményeit..., addig tisztáztatják, hogy kit illet meg, mint örökség..., hogy az én szegény jó húgom, talán tíz év múlva kapja meg az összeg egyharmadát... Minden együtt van a Halálszigeten, ami egy vérbeli Rejtő-regényhez szükséges: öldöklő trópusi betegségek, emberevő bennszülöttek, gonosz hollandusok, gyanakvó detektívek, és persze egy bonyodalmas bűnügy is, aminek kapcsán azonban a dolgoktól (és a szigettől) egészen távollevő emberek is bevonódnak a történetbe.Show book
