Maison d'édition: PairDime
- Őszintén szólva - mondta csodálkozva az őrnagy -, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. - Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat.
A francia idegenlégió sivatagi erődjében három jó barát romantikus kalandra készül. A titokzatos, gyönyörű szőke lány, Yvonne bátyját akarják felkutatni. A férfi a sivatag kellős közepén lévő büntetőtáborban raboskodik. Ide kell eljutniuk. Kisebb csínytevések után mindhárman bekerülnek a büntetőtranszportba, velük tart marcona tisztjük, Potrien is. A büntetőtábor helyén idilli körülményeket találnak. Nemsokára rájönnek, hogy az egész történet mögött nagyszabású pénzügyi átverés rejlik. Megtalálják Yvonne bátyját, sőt apját is, majd kiderül, hogy álruhában a lány is velük tartott. Megszöknek, hogy a csalást leleplező titkos iratot eljuttassák a hadvezetéshez.Voir livre
Hat évvel ezelőtt Emma és Donovan gyerekkori barátsága egyetlen csók miatt hullott darabokra. Azóta mindketten a saját életüket élik: Don megházasodott, Em pedig messzire utazott, hogy maga mögött hagyja a fájó emlékeket. Amikor azonban Donovan válása kellős közepén újra találkoznak az ír tengerparti városkában, Youghalban, a múlt mély sebei felszínre törnek, és újra összekapcsolják őket. Kettejük kapcsolata a nevetés és fájdalom kettősségén alapul, de mi történik, ha kapnak egy második esélyt arra, hogy megírják a közös történetüket? Ahogy a régi emlékek életre kelnek a tengerparti séták és spontán kalandok során, szembenéznek mindazzal, amit elveszítettek, és amit még elnyerhetnek. A kérdés csak az: készen állnak-e mindketten arra, hogy elfogadják a szeretetet és a megbocsátást? Humorral, romantikával és szívszorító pillanatokkal átitatott történetük bemutatja, hogy néha az élet legváratlanabb pillanatai vezetnek a legfontosabb felismerésekhez – és hogy egyes szerelmek sosem halványulnak el igazán. Emma és Donovan kalandja egy szórakoztató bizonyíték arra, hogy néha a második esélyek még nagyobb őrültségekkel járnak, mint az elsők!Voir livre
London. A 19. század vége. A Scotland Yard főfelügyelője, Phiagolas Bull egy szélhámos elfogására indul. Ám hamarosan egy az egész kontinensen átívelő hajszában találja magát, ahol ő maga egy brutális gyilkosság fő gyanúsítottja, Nagy Britannia első számú közellensége. Ha tisztázni szeretné magát, nem számíthat másra, csak a meggyilkolt lány húgára, aki eddig az arisztokraták könnyű életét élte, egy ifjú indiai matematikusra és teszetosza beosztottjára, Thinline őrmesterre. Elegendő ez a világ legveszélyesebb gyilkosai ellen? S közben minduntalan feltűnik a kiismerhetetlen szélhámos: Toast Kényer. "Ki ez a Kényer tulajdonképpen? Néhány éve tűnt fel London báltermeiben, a mulatóhelyeken, elegáns és kevésbé elegáns hotelekben. ... Pletykák keltek szárnyra európai fővárosokban elkövetett ékszerrablásokról, avagy esetleg a francia Riviéra távoli szegletein elcsábított és kirabolt örökösnőkről. Toast Kényer pedig, ez a meghatározhatatlan korú figura (életkora huszonöt és negyvenöt év között bárhol lehetett megvilágítástól és a körülményektől függően) rezzenéstelen arccal kortyolgatta márkás pezsgőjét, és unottan válaszolt a rendőrség bátortalan nyomozási kísérlete során feltett kérdésekre. Ami még ennél is bosszantóbb, hogy a londoni alvilág afféle hősként tekintett rá. Pletykák keltek szárnyra, hogy Kényer bárhonnan képes felszívódni, vagy ellenkezőleg: bárhol és bármikor felbukkanni."Voir livre
Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme: Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis... Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik. Erre elüti egy autó! A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról. De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.Voir livre
Tom felemelkedve a nyeregben előredőlt, hogy megkönnyítse a terhet, amely így eloszlik a ló hátán, és vágtatott az életéért! Ugyanígy menekült valamikor az apja... Mint valami róka a körben, vérszomjas embervadászok félkaréjában... Egy golyó súrolta a vállát... Az ő lova gyorsabb, de elvágták az útját a szabad mezők felé! Egyre közelebb szorul a hegyekhez... Csak a revolvere itt lenne! Gyáva gazemberek!... Ebben a pillanatban kibújt a hold a felhők mögül és csodálatos látványt világított meg... Mintha az égből hullott volna le, hatalmas fehér kancán, kelet felől, messze, egy kísértetiesen vágtató indián tűnt fel, szinte beleveszve az ezüstös fényben úszó látóhatárba! A Nevada szelleme!Voir livre
A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának. Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dugárunak" nevezett szerzeményeit megosztotta a nélkülöző bajtársakkal.Voir livre
