Publisher: Napkút Kiadó
„A lámpát már kora reggel / a hajóorra aggatták, / és Hermész szobrocskáját vitte / egy sötét rabszolga – törött köpenye / ránca seszínű, mint virradatkor / a tenger…”
A János vitéz mára már klasszikussá vált Magyarország-szerte. Kukorica Jancsi történetével már általános iskolában megismerkednek a magyar diákok, de bármelyik korosztály számára élvezetes végigkövetni, ahogy az árva juhászból Tündérország királya lesz.(Az ismertetot írta: Majlinger Diána)János Vitéz (Sir John) is a poem written in Hungarian by Sándor Petofi. It has gained immense popularity in Hungary, and is today considered a classic of Hungarian literature.(Summary by Wikipedia)Show book
"Az igazi nagy alkotók jeles műveit nem kezdi ki a múló idő. Olykor ugyan meg-megcsappan az érdeklődés irántuk -hisz megannyi mozgalmas, rikító színű jelenség vonja el tőlük a csapongó figyelmet-, ám az emberek újra meg újra ráeszmélnek, mekkora érték rejlik bennük, s időről időre visszajárnak hozzájuk, mint szomjazó vándor a kiapadhatatlan forráshoz. Arany János a mi éltető forrásaink egyik legtisztábbika és legfontosabbika. Elveszített, elvesztegetett aranyaink nem kevés része térül vissza az Ő Toldija révén. Olvassuk hát nyitott szívvel!" (Buda Ferenc)Show book
1962-ben, tehát nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni ezeket műfajilag talán rapszódiának nevezhető, szabadhullámzású költeményeket, és annak is jó három esztendeje, hogy az egyes darabok – a közben kibontakozott terv alapján – összeálltak azzá az egységes vallomás-ciklussá, amelyet e kis kötettel kezében tart az olvasó. A megjelenés tehát, különösen, ha első elkészült részeit tekintjük, szinte-szinte betartotta a horatiusi bölcs tanácsot, amely sokévi kivárásra inti a költőt, hogy előbb a múló idő igazolja a mű érvényességét, és csak akkor kerüljön olvasó elé, ha újra elővéve sem tűnik avultnak vagy gyorsan avulónak. A gyakorló és gyakorlott író, akinek a költészet a lélek ünneplője, amelyben a legfontosabbnak tűnő mondanivalókat kívánja maradandóság igényével közölni, ebben a költői módszerekkel fogalmazott rapszódiaciklusban eddigi élete legfontosabbnak vélt tanúságait, alanyian megfogalmazott világképét próbált összefoglalni. És ez alighanem indokolja is a kivárást, amíg az idő próbája felhatalmazta, hogy közzétegye élete alapélményeinek lírai vetületét. (Hegedüs Géza)Show book
Az új versek minden sora ars poétikával mélyen átitatott társadalmi bírálat is, melyben az író számon kér, vallatt, kérdéseket fogalmaz meg. Ahogy fogalmaz: ,,radikális kérdőjeleket" kellene hasítani az önmagát manipuláló, kétszínű, és velejéig groteszk világba. Ugyanakkor nem fukarkodik akkor, amikor szinte zsigerileg lebontja a lehető legapróbb részletekig saját benső lírai énjét kezdve az emlékezés láncolatától egészen a felnőtti életforma összetett, ügyes-bajos dolgáig. A burok, tartós magány-tudat, és makacskodni vágyó hiány, akár valami benső kényszer, vagy felelősségérzet átlüktet sorain. Elemi, önmarcangoló indulatok, cinikus öniróniával fűszerezett hallatszanak a versek mélyeiről. E mostani kötet közel három év anyagát igyekszik méltó módon összefogni. továbbra is gazdagítva a lírai termésanyagot.Show book
Én költő vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét, ily ünneplést én Istenre hagyok. Ő az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb. Versem azé, ki szívem versbe kérte és nekem elég a barátság érte.Show book
Az álomszerűen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, előbbi csupán Camillo hűségének köszönhetően menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyőzni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyű látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már késő, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemőt távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsemő, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hű Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszerű pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézőtér és a színpad közé az áttetszőség, a látomás, az álomszerűség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.Show book
