Other books that might interest you

• 

  Én Mosra - Roswell túlélője

  B. Mich. Grosch

  • 0
  • 0
  • 0

  Leírás: 
  Az „Én, MOSRA” című tudományos-fantasztikus regény a roswelli balesetet és az ahhoz vezető eseményeket meséli el az „idegen” Mosra szemszögéből. Az olvasó megtudhatja, hogyan és miért történt az, hogy az emberiség a Földön kiirtotta magát, és hogy az „elit” néhány túlélőjének nem sikerült befejeznie egy régóta építés alatt álló űrhajót, hogy elmeneküljön és az emberiség többi részét elpusztítsa. A kalandos regény a modern politika irracionalitását és kopottságát, valamint az emberi jövő és az emberiség utódai lehetséges forgatókönyveit világítja meg. Itt nem a vérszomjas „csillagháborúkról” van szó, hanem az emberiség jövőjének lehetőségeiről, ha- és bukásáról. 
  (Lefordítva, mesterséges intelligencia segítségével) 
  Beszélte: Tamas Kovács. (M I)

  Show book

• 

  Gallant

  V. E. Schwab

  • 0
  • 0
  • 0

  Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
   
  Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
   
  Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
   
  Azonban senki nem tud a levélről.
   
  És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.

  Show book

• 

  Jeges halál - A napisten...

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  Jeges halál („A napisten háborúja” V/4.)
  
  A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja és nincs szükségük fényre.
  A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!
  Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
  Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!
  
  Ebben a negyedik részben megtudhatjuk egy róka viszonylagos méretét.
  Gord barátai lemennek egy vaksötét pokolba, ahonnan nem biztos, hogy van kiút.
  Föld alatti alagutakban fog mindenki harcolni, ki-ki a maga háborúját vívja majd.
  És végül megtudhatjuk, mi lesz a Föld bolygó sorsa.

  Show book

• 

  Elveszett madarak

  Simon Jimenez

  • 0
  • 0
  • 0

  Egy hajó kapitánya, akit nem béklyóz az idő.Egy néma gyermek, akire elképzelhetetlen hatalom ró terhet.Egy ezeréves asszony, akit emberöltőnyi tévedések kísértenek.Közös történetük az elmúlt évek egyik legjobb sci-fi regénye.
   
  Nia Imani hajókapitány élete sokban különbözik másokétól. Míg az ismert világokban ugyanúgy telnek az évek, számára a több évtizedet felölelő utazások nem többek néhány hónapnál. Mindenhol várja egy megöregedett barát vagy szerető; ő azonban a legtöbbször csak magányosan sodródik a hajóján, és a következő fizetést várja. Ám egy nap találkozik egy rejtélyes fiúval, aki a megtalálói szerint az égből hullott a földre.
   
  A gyermek nem beszél, egyedül régi fafuvoláján játszott gyönyörű, keserédes zenéjén keresztül kommunikál. Niát megragadják a dalai, és a kettejük között kibomló különös kapcsolat hatására úgy dönt, magával viszi a fiút. A csillagfényes utazás évei alatt pedig a két kívülálló felfedezi a másikban azokat a dolgokat, amelyek saját magukból hiányoznak. A fiú számára ez az otthont, a szeretetet és a biztonságot jelenti. Nia számára pedig a saját világán kívüli, stabil pontot.

  Show book

• 

  A Mennyből Érkeztem 1 Kötet

  Olga Kryuchkova, Elena Kryuchkova

  • 0
  • 0
  • 0

  Egy régész története, aki leleplezi az ősi sumér istenségek rejtélyét a viktoriánus AngliábanRészlet a könyvből:
  ...William világosan megértette, hogy az általa tervezett régészeti expedíció bizonyos mértékig kaland lesz. Hiszen nemcsak a pénzügyeit kockáztatja, hanem a hírnevét is.
  A British Museum vezetőségének sokáig tartott, mire meghozta a döntést. William már teljesen kétségbeesett, annyira vágyott arra, hogy támogatást szerezzen a múzeumnak, és keresett egy másik támogatót. Egy napon egy magabiztos, kék szemű amerikai jelent meg háza küszöbén, aki készen állt arra, hogy befektessen Uruk ásatásaiba. William először nagyon örült, mígnem rájött, hogy az amerikai az összes értékes leletet a tengerentúlra kívánja vinni, és nyereséggel akarja eladni a gyűjtőknek. Williamnek nem volt ellene a magángyűjteményeknek. Az amerikai azonban erőszakos stílusával egyértelműen agresszív volt, és inkább tűnt szélhámosnak, mint az Amerikai Régészeti Alap képviselőjének. William kis időt kért, és megígérte, hogy átgondolja a vendég javaslatát. Szerencsére a British Museum értesítést küldött Adamson úrnak, hogy beleegyezik egy jövőbeli uruki expedíció anyagi támogatásába. William ujjongott. A British Museumnak három hónapba telt a döntés meghozatala. És máris eljött a február.
  William sietett megosztani a jó hírt húgával ebéd közben. A leány fegyelmezetten vette tudomásul.
  – Tudtam, hogy Urukba mész a British Múzeummal vagy anélkül – mondta Alice. – Körülbelül egy hete volt egy álmom... Egy gyönyörű, aranyhajú nő odajött hozzám, és azt mondta, hogy olyan tárgyakat fogsz találni, amelyek aláássák a szokásos anyagi fedezetünket... De nem beszéltem róla. Még mindig nem veszed komolyan, amit mondok.
  William kanalazott még egyet, és örömmel lenyelte. Aztán megszólalt:
  – Köszönöm a támogatást, kedves nővérem, még ha ez oly szokatlan is.
  Alice kétkedve elmosolyodott, és azt gondolta: 
  „Nem mondtam el mindent az álmomból... Hogy miért? Úgysem hiszed el... Menj Urukba... Ez az expedíció teljesen megváltoztatja az életedet…”PUBLISHER: TEKTIME

  Show book

• 

  A Mennyből Érkeztem 2 Kötet

  Olga Kryuchkova, Elena Kryuchkova

  • 0
  • 0
  • 0

  Az ”A mennyből érkeztem” trilógia második kötete beavatja az olvasót az ősi sumár istenségek titkaiba.A Kék Bolygó fokozatosan közeledett és megnőtt. Csökkent a távolság a bolygó és a repülőgép között. Inanna lépteket hallott a háta mögött, és megfordult, majd meglátta Arurut. Aruru megjelenése kifejezetten vonzó volt: aranyszínű haja éles ellentétben állt a hatalmas, zöld szemével. Ennek ellenére a lány a szerény, visszafogott tónusú ruhákat szerette.
  – Inanna, hamarosan leszállunk – mondta lelkesen. – Alig várom, hogy odaérjünk a kolóniára!
  Aruru természeténél fogva optimista volt. Az űrrepülőgép fedélzetén töltött hosszú idő, és ráadásul zárt térben és ugyanabban a csapatban is, úgy tűnt, még nem ment az idegeire. Ennek ellenére Inannának határozottan elege volt. Már nem bírta ugyanazokat az arcokat nézni. Elege volt az egyhangú ételből, és mostanában még Dumuzid is idegesítette.
  A vörös hajú szépség egyre inkább úgy gondolta, hogy a következő száz, sőt kétszáz évet a szokásos előnyöktől és kényelemtől mentesen kell a Földön töltenie. Inanna legbelül csodálta a nagynénjei lelkesedését. Úgy tűnt, hogy már a hajón vannak, teljesen belefeledkeztek a közelgő kutatásban. És szüntelenül erről beszéltek. Inannának néha úgy tűnt, hogy a nagynénjei egyszerűen a tudomány megszállottjai.
  – ...Már nincs sok hátra... – erősítette meg Inanna.
  Tekintetét Laharra és Ashnanre fordította, akik megjelentek a fülkében. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás: hajuk búzaszín, szemük szürke. Az idősebb, Ashnan szerette friss virágokból készült hajtűkkel díszíteni a haját. A fiatalabb, Lahar szőke haját kissé bárányszarvra emlékeztetve, két tincsbe formázta a füle fölött. 
  Inanna, bár még soha nem járt a Kék Bolygón, sokat hallott róla szüleitől, Enki nagyapjától és Utu bátyjától. Inanna már előre olyan elképzelést alkotott a Föld helyi lakosairól, mint primitív lényekről. És azt feltételezte, hogy foglalkozásuk szerint Ashnan a gabona istennőjének, Lahart pedig a szarvasmarha istennőjének fogják nevezni. Végül is Ashnan növények tanulmányozásával és keresztezésével foglalkozott, Lahar pedig lelkesen tenyésztett új állatfajokat. Vörös haja miatt pedig magát Inannát is inkább a hajnal istennőjeként fogják tisztelni. Inanna még nem tudta, mennyire prófétaiak lesznek a feltételezései. És hogy a mezopotámiai nők hennával festik be a hajukat, hogy vöröses árnyalatú legyen.
  Az anunnaki nők lelkesen beszéltek a tudományról, szerettek különféle nehezen kiejthető szavakat használni. Inanna borzasztóan bosszús volt, különösen, amikor kitört az ikrek fékezhetetlen energiája.
  „Alig várom, hogy végre elhagyjam ezt a ketrecet! És szívok egy kis friss levegőt...” – gondolta Inanna ingerülten. A lány azonban édesen mosolygott a nagynénjeire.
  Egy idő után Inanna türelme elnyerte méltó jutalmát – az „égi szekér” ereszkedni kezdett a Földre. A leszállóhely egy különlegesen erre a célra épített zikkurát tetején volt, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. A közelben volt Uruk városa, és a zikkurátot biztonsági okokból magas kőfal vette körül, mert a városlakók gyakran jöttek imádni azt a helyet, ahol az istenségek mennyei szekereken leszállnak a Földre. Néhány szerencsésnek még saját szemével is sikerült látnia az istenségeket.
  Az arany repülő korong felületén átjáró nyílt, és egy lépcső gördült ki könnyedén. Az égi utazók azon ereszkedtek le a zikkurat tetejére.PUBLISHER: TEKTIME

  Show book