Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Én Mosra - Roswell túlélője

  B. Mich. Grosch

  • 0
  • 0
  • 0

  Leírás: 
  Az „Én, MOSRA” című tudományos-fantasztikus regény a roswelli balesetet és az ahhoz vezető eseményeket meséli el az „idegen” Mosra szemszögéből. Az olvasó megtudhatja, hogyan és miért történt az, hogy az emberiség a Földön kiirtotta magát, és hogy az „elit” néhány túlélőjének nem sikerült befejeznie egy régóta építés alatt álló űrhajót, hogy elmeneküljön és az emberiség többi részét elpusztítsa. A kalandos regény a modern politika irracionalitását és kopottságát, valamint az emberi jövő és az emberiség utódai lehetséges forgatókönyveit világítja meg. Itt nem a vérszomjas „csillagháborúkról” van szó, hanem az emberiség jövőjének lehetőségeiről, ha- és bukásáról. 
  (Lefordítva, mesterséges intelligencia segítségével) 
  Beszélte: Tamas Kovács. (M I)

  Zum Buch

• 

  Gépisten

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  Vajon ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot?
  Egy élőlény? Vagy egy gép?
  Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának... azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.
  Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét?
  
  A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása.
  
  A regényben találkozhatunk:
  Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.
  Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.
  Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.
  Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről szól, vagy inkább egy „Új világ” kezdetéről? Mi van akkor, ha a kezdet és a vég valójában egy és ugyanaz?

  Zum Buch

• 

  Az utolsó ötlet

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  2060-ra minden művészeti ágazatban elfogynak az ötletek. Ezáltal az emberiségnek kevés lehetősége marad a szórakozásra. A nép elveszíti a hitét az újszerűségben, sőt már a fantázia létjogosultságában is. Ekkor azonban egy névtelen író azt állítja, hogy neki van egy utolsó ötlete, és hogy az valóban új.Senki sem hisz neki. Először kigúnyolják, később egyfajta közellenséggé válik, az ellustult társadalom kényelmének árulójává, Júdásává.Szeretné őket meggyőzni, de neki – névtelen senkiként – nem hisznek, ezért szövetséget köt Bart Moliére-rel, egy köztiszteletben álló pappal, akinek talán még adnak a szavára.Júdás és a pap között megmagyarázhatatlan, természetfeletti kötelék keletkezik, amely által olyasmire lesznek képesek, amibe már az egész társadalom belebukott: Ők visszaadhatnák az emberek hitét az újba. Júdás szerint erre egyetlen mód létezik: Hazudni kell nekik!Ugyanis 2060-ra az emberiség eljutott arra a szintre, hogy már semmit sem hisz el, ami igaz. Tehát Júdás rájön, hogy kizárásos alapon, ha a szavahihető Barttal előadatja a népnek a valaha volt legnagyobb hazugságot, akkor azt még talán el fogják hinni, és ezáltal visszaállhat a régi rend: Ismét bízni kezdenek abban, hogy ők is képesek még alkotásban újat mondani, és akkor talán újraindul a kultúra, és nem lesz többé halálra ítélve.De vajon mennyire működhet Júdás e kifordult – kissé őrületbe hajló – teóriája? Korrekt dolog-e egy papot hazugságra kérni vagy akár rámanipulálni?Valójában ki ez a Júdásként emlegetett „névtelen ember”? Az emberiség végső megmentője? Vagy inkább a hazug, az áruló, akinek a Biblia alapján több mint kétezer éve tartja mindenki?
   
  Egy részben valós eseményekre épülő történet, ami – a névtelen ember és Júdás miatt – kapcsolódik Wolf „Mi üzen a sír?” című horror bestselleréhez.

  Zum Buch

• 

  Mereldólia a Teremtő Kertje I -...

  Zoltán Juhász

  • 0
  • 0
  • 0

  Egy boldog birodalom (Mereldólia) egy varázslatos világban, ahol mágikus lények is élnek, a tündékkel, törpökkel és az emberekkel együtt.Egy gonosz vérmágus (Rimadar), aki a háttérből ügyesen és furmányosan mozgatja a szálakat, ezzel homályt hintve a birodalom népeire.Egy főhős, egy ifjú mágus (Leonas), aki tündék közt nevelkedik, s megkísérti a sötét oldal.Egy jóslat, amitől mindenki fél, ám a sötétség minden követ megmozgat, hogy beteljesítse azt.

  Zum Buch

• 

  Istenek szörnyek csodák nyomában...

  Árvai Levente

  • 0
  • 0
  • 0

  Ryan Hawk mítoszőr, akinek megöröklött feladata, hogy a mitikus lények, istenek és csodák világát rejtve tartsa az emberek előtt, így védve mindkét oldalt, leginkább a másiktól.Különleges és irigylésre méltó munkájának célja, hogy fenntartsa a Természet számára oly törékeny egyensúlyi állapotot. Az ő kalandjai során betekintést nyerünk e csodákkal és misztikumokkal teli univerzumba, nyomozásai, utazásai által megelevenednek, s kerülnek testközelbe helyek és lények, melyek eddig csak legendák, mesék, mítoszok nyomán képzeletünk szüleményei voltak csupán. A történelem viharaiban egykor eltűnt mágikus ereklyék bukkannak fel váratlanul, s okoznak zűrzavart az illetéktelen kezekben, vagy szervezik renddé a káoszt, mikor a megfelelő ember birtokába kerülnek. Az egész történeten átível egy nagy sakkjátszma, melyet egy az emberiséget fenyegető ősi veszedelem vív hősünkkel. Egy szerethető főszereplő jellemfejlődéséről, kalandjairól, összetartásról, szeretetről szól a könyv, valamint megeleveníti a mítoszok antik értékeinek és felgyorsult, modern világunknak különös, ám mégis magával ragadó elegyét.

  Zum Buch

• 

  Ezerkilencszázhetven

  Olivér Gábor

  • 0
  • 0
  • 0

  AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARAVannak azok a szerencsétlenek, akik egyszerűen nem hajlandóak beletörőd­ni abba, hogy az idő történetesen előre halad, akiknek minden lélegzetvétellel azt a fájdalmat kell megélniük, hogy az ifjúság édes madara valahol a messzi távolban tojik már rájuk, akik képte­lenek felhőtlenül repesni az örömtől, hogy szaporodnak a ráncaik és szét­porladnak az emlékeik. Ez egy látszólag egyszerű időutazós történet, ám még­sem akar sci-fi lenni, hanem a mindent elborító, gyötrő nosztalgiát idézi meg, amikor a főhős fájdalmasan abban re­ménykedik, hogy sikerül megtalálnia azt a gyanútlan, naív énjét, aminek az újraélésére annyira vágyott fogatlan matuzsálemként. Ám csodák nincse­nek, az ilyen gondolatkísérletek nem nagyon sikerülhetnek, a nosztalgia hiú ábránd csupán. A francba!

  Zum Buch