D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  Szerelmes asszonyok II rész

  D. H. Lawrence

  • 0
  • 0
  • 0

  A Szerelmes asszonyok Lawrence magyarul  megjelent regényének, a Szivárványnak a folytatása. 1916-ban íródott, de csak 1920-ban jelent meg. A két szorosan összefüggő, de önmagában is befejezett mű képviseli legmagasabb szinten az írónak azt az átmeneti korszakát, melynek során a tizenkilencedik századi epikus hagyományok követőjéből a huszadik századi regény egyéni módszerű és mondanivalójú úttörőiévé lett.  
   A Szerelmes asszonyok kamaramű a három nemzedék sorsát végigkövető Szivárványhoz képest, igazából négy főszereplője van csak, és a cselekmény ideje is jóval rövidebb. Az ábrázolás a szereplők belső világára összpontosul; Lawrence romantikus antikapitalista társadalomképe itt sem szűkül jelzésekké, de a környezet közvetettebben hatol be a főszereplő-kvartett világába.  
   A regény hősnői a Brangwen lányok: a Szivárványban is szereplő Ursula és a húga, Gudrun. A regény jórészt kettejük kapcsolatkeresésének története. A két szerelem – két pólus. Ursula a magáéban megtalálja a teljességet; minden régi kötöttségéből kiszakadva új és boldog életet kezd férjével, Birkinnel. Birkin: maga Lawrence vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ő képviseli leginkább az író világnézetét. Lázas próféta, önmagától éppannyit követel, mint szerelmesétől. Küzdelmesen kibontakozó szerelmük azonban végül sem elégíti ki teljesen, mellette igazi, életre szóló férfibarátsága is vágyik, hogy az emberi természet e másik lehetőségét kiaknázva mélyebben, teljesebben élje át a világot. Ez a – végeredményben sikertelen – barátságvágya Geraldra, Gudrun szerelmesére összpontosul. Gerald Crich gazdag bányatulajdonos; nagy becsvággyal veti bele magát az ipari civilizáció tökéletesítésébe, de rájön, hogy amit alkotott, megvalósulván fölöslegessé teszi alkotóját. A szerelemben keres menedéket, de nem sikerül Ursula és Birkin példáját követnie: a lawrence-i szerelem nem lehet kompenzáció – a misztikus hit, kitartás és erő teremtheti meg csupán.

  Voir livre

• 

  Az aranyszemű lány

  Honoré de Balzac

  • 0
  • 0
  • 0

  Balzac izgalmas regénye – melyet Rónay György kitűnő fordításában közlünk – méltán aratott világsikert filmvásznon is. Egy cinikus világfi, Henry  de Marsay a főszereplője, aki olthatatlan szerelme lobban a titokzatos, a mindenki elől zárt és rejtegetett „aranyszemű lány” iránt, az életét teszi kockára, valahányszor találkozni kíván vele, és ez a szenvedély átformálja egész egyéniségét, szeretni és szenvedni képes emberré tesz. Ez a tiszta érzelmi és érzéki lobogás ragyogja be Balzac remek lélekrajzú regényét, s a két főszereplő útját ismerkedésüktől utolsó végzetes találkozásukig.

  Voir livre

• 

  A kiközösítő

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „…több évtizeden át életem belső és külső eseményei kétféle létleletet mutatnak: egy folyamatos igyekezetet az egyéni és társadalmi tisztesség felé, s olykor, igaz, hogy ritka időközökben s rövid időre, ennek az erőfeszítésnek az ellankadását, sőt olykor rohamszerű, görcsös elhalását. A tisztesség felülkerekedését és folyamatosságát mindenkor az irodalom, mesterségem szenvedélyes szeretete biztosította. De a két ellentét küzdelme tett valójában forradalmárrá.”  
  Déry Tibor

  Voir livre

• 

  Egri csillagok

  Gárdonyi Géza

  • 0
  • 0
  • 0

  1552. Magyarország három részre szakadt. A félelmetes Oszmán Birodalom az elmúlt évtizedek során minden ellenállást legyűrt, oda Buda, és a legyőzhetetlennek tűnő török hadak újabb és újabb erősségeket foglalnak el. Csak Eger vára áll ellen, ahol a kicsiny, de elszánt védősereg minden fortélyt bevet, és mindent feláldoz, hogy megakadályozza az ország végromlását… Gárdonyi Géza eleven klasszikusa a magyar történelem legválságosabb korszakába visz minket, és a regény felejthetetlen hőseinek történetein keresztül megismerhetjük a mohácsi vereséget követő évtizedek véres zűrzavarát, amikor az ország puszta léte is kockán forgott. Az Egri csillagok több mint egy évszázada méltán az egymást követő nemzedékek egyik kedvenc olvasmánya, és új kiadásunkban szemet gyönyörködtető illusztrációk elevenítik meg a 16. századi Magyarországot és az egri védők élet-halál harcát.

  Voir livre

• 

  Még ha kőből lennél is

  Buonarroti Michelangelo

  • 0
  • 0
  • 0

  A nagy Michelangelo (1475–1564) lírai költeményeivel az irodalomtörténetben is megörökítette a nevét. Művei a korabeli szonett- és canzone-irodalomban magasan az átlag fölé emelkednek. Csiszolt, komoly művészettel ötvözött költeményei egyaránt hordoznak mély gondolatot és meggyőzően őszinte – szerelmi, vallásos, hazafias – érzelmeket. A szépművészetek világában mozgó képei új hangot visznek a lírába, mely az ő tollán nem petrarcai, mint a kortársak stílusa, hanem a miszticizmusra hajló dolce stil nuovóra emlékeztet.

  Voir livre

• 

  A befejezetlen mondat I rész

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „A befejezetlen mondat-ot – emlékezik Déry Tibor – 1933. karácsony estéjén kezdtem el, Bécsben a Café de France-ban, az egyetlen kávéházban, amely aznap nyitva volt. Folytatásán Mallorca szigetén dolgoztam, 1934-ben, aránylag nyugodt körülmények között, egy kamranagyságú kis szobában és a hozzá tartozó tetőteraszon, szigorú vegetáriánus koszton, azaz narancson és feketekávén. Utolsó fejezeteit már polgári viszonyok között írtam, újra idehaza, Pesten.”  
   Déry Tibor regényóriása nem jelent meg a 30-as években: egyetlen magyar kiadó sem vállalkozott publikálására. Barátai olvashatták csak, köztük Illyés Gyula, aki nyomban lelkesen számolt be róla a Nyugat-ban: „A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót, tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak… Úgy tudom, három gépelt példány van belőle. Ismerünk műveket, amelyekből évszázadokig csak egy volt.” A befejezetlen mondat csak 1947-ben jelent meg; azóta több kiadásban látott napvilágot, franciára, németre is lefordították, a kritika Déry Tibor egyik fő művének, a modern európai irodalom remekének tekinti. „Déry regényét – írja Lukács György – az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul.”

  Voir livre