Join us on a literary world trip!
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
Szerelmes asszonyok II rész - cover

Szerelmes asszonyok II rész

D. H. Lawrence

Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

A Szerelmes asszonyok Lawrence magyarul  megjelent regényének, a Szivárványnak a folytatása. 1916-ban íródott, de csak 1920-ban jelent meg. A két szorosan összefüggő, de önmagában is befejezett mű képviseli legmagasabb szinten az írónak azt az átmeneti korszakát, melynek során a tizenkilencedik századi epikus hagyományok követőjéből a huszadik századi regény egyéni módszerű és mondanivalójú úttörőiévé lett.  
 A Szerelmes asszonyok kamaramű a három nemzedék sorsát végigkövető Szivárványhoz képest, igazából négy főszereplője van csak, és a cselekmény ideje is jóval rövidebb. Az ábrázolás a szereplők belső világára összpontosul; Lawrence romantikus antikapitalista társadalomképe itt sem szűkül jelzésekké, de a környezet közvetettebben hatol be a főszereplő-kvartett világába.  
 A regény hősnői a Brangwen lányok: a Szivárványban is szereplő Ursula és a húga, Gudrun. A regény jórészt kettejük kapcsolatkeresésének története. A két szerelem – két pólus. Ursula a magáéban megtalálja a teljességet; minden régi kötöttségéből kiszakadva új és boldog életet kezd férjével, Birkinnel. Birkin: maga Lawrence vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ő képviseli leginkább az író világnézetét. Lázas próféta, önmagától éppannyit követel, mint szerelmesétől. Küzdelmesen kibontakozó szerelmük azonban végül sem elégíti ki teljesen, mellette igazi, életre szóló férfibarátsága is vágyik, hogy az emberi természet e másik lehetőségét kiaknázva mélyebben, teljesebben élje át a világot. Ez a – végeredményben sikertelen – barátságvágya Geraldra, Gudrun szerelmesére összpontosul. Gerald Crich gazdag bányatulajdonos; nagy becsvággyal veti bele magát az ipari civilizáció tökéletesítésébe, de rájön, hogy amit alkotott, megvalósulván fölöslegessé teszi alkotóját. A szerelemben keres menedéket, de nem sikerül Ursula és Birkin példáját követnie: a lawrence-i szerelem nem lehet kompenzáció – a misztikus hit, kitartás és erő teremtheti meg csupán.
Available since: 12/10/2013.

Other books that might interest you

  • Modeste Mignon - cover

    Modeste Mignon

    Honoré de Balzac

    • 0
    • 0
    • 0
    „Egy lengyel hölgynek  
     Szolgaságban sínylődő ország leánya, ki angyal vagy a szerelem, démon a képzelet, gyermek a hit, és aggastyán a tapasztalat, férfi az ész, és asszony a szív, óriás a remény, anya a fájdalom, és költő az álmaid által; neked ajánlom, aki a Szépség is vagy, ezt a munkát; szerelmed és képzeleted, hited, tapasztalatod, fájdalmad, reményed s álmaid láncként tartják e történetet, mely korántsem oly fényes, mint a költészet, melyet szívedben őrzöl, s melynek látható megnyilatkozásai olyanok, akár egy feledésbe merült nyelv tudósok tudományát próbára tevő betűi.  
     De Balzac”  
     Szebb, találóbb szavakkal ma sem méltatható a Modeste Mignon, mint amilyenekkel Balzac ajánlja élete legnagyobb szerelmének, Hanska grófnénak. Képzelet, hit, tapasztalat, fájdalom és remény költői szövedéke ez a Szépségnek felajánlott mű. A Modeste Mignon témáját a grófné sugallta Balzac-nak.
    Show book
  • Úgy ahogy volt és - cover

    Úgy ahogy volt és

    Zsófia Dénes

    • 0
    • 1
    • 0
    A 97 esztendős Dénes Zsófia életpályája nemcsak időben ível át páratlanul hosszú szakaszt – közel egy évszázadot –, hanem sorsfordító eseményekben, jelentős és érdekes találkozásokban is mérhetetlenül gazdag. E találkozások élményei ihlették azt a remekbe sikerült portrésorozatot jelentős magyar kor- és művésztársairól, amelyet itt egybegyűjtve nyújtunk át az olvasónak.
     Ahogy maga az írónő mondja: „Amit ebben a könyvemben megírtam, az ilyen formában nálunk talán szokatlan. Élménykönyv magyar kortársaimról, akik valamennyien alkotók voltak, akár írtak, akár festettek, színpadon játszottak vagy a tudománynak éltek.
     A nincstelen küszködőkön kívül másfajta ember engem, az írót, sohasem érdekelt. De a kiváltságos egyéniségeket figyeltem és megjegyeztem magamnak. Ami e találkozások élményeiből bennem a mai napig megmaradt, igyekszem átadni a fiatalabbaknak, mert már szinte alig akad az ábrázoltak közül, akikkel ők még találkozhatnak.”
     „Akikről írok – kevés kivétellel – az új forradalmát érlelték magukban, amellyel a kor terhes volt. És hiszem, ez teszi érdemessé, hogy aki még együtt volt velük, az a látható és láthatatlan dolgok fehér és fekete kőtükrével tükrözze őket.”
    Show book
  • Érzelmek iskolája - cover

    Érzelmek iskolája

    محمد عبدالرحمن

    • 0
    • 0
    • 0
    Ennek a regénynek hőse, Frédérick Moreau úr, aki Lajos Fülöp uralkodásának utolsó éveiben lép színre, egy látszatra elcsendesedett, mégis izzó, forradalmakat és ellenforradalmakat kavaró viharos korszak fáradt szívű, gyenge lelkű gyermeke. Nemesi család sarja, vonzó, tehetséges és csodás kalandokra szomjas fiatalember. Könnyen hevülő és könnyen ellágyuló,  
     alapjában gyöngéd férfiszív lappang elegáns császárkabátja alatt. Akár Balzac és Stendhal büszke hősei, hírről és dicsőségről álmodik, de – noha a szerencse sem kerüli el – törekvései sorra kudarcba fulladnak. A fiatalember sorsát követve az olvasó végigkísérheti egy mélységes, tiszta szerelem soha be nem teljesülő történetét, de átélheti annak bonyolult hullámzását is, ahogy a szerelem kihűl vagy átváltozik, átlényegül, amikor érdek, kudarc és másféle vágyak keresztezik útját.  
    Vágyak, vonzások, egy szenvedélyes szív lángolása és ridegsége, röpke örömei és kínzó szégyenei: Moreau úr lankadó sorsa körül páratlanul izgalmas sorsok és figurák rajzanak rendkívüli gazdagságban. Leginkább talán a hűséges barátnak, Deslauriers úrnak kesernyés, mohó ügyvédarca vonzza majd magához az olvasó figyelmét.  
    A kavargó történelem, s a férfijellem rejtelmeinek e regényét nem ok nélkül tartják számon a világirodalom legkiválóbb alkotásai között.
    Show book
  • Maruszja ne! - Válogatott műfordítások - cover

    Maruszja ne! - Válogatott...

    Péter Ortutay

    • 0
    • 0
    • 0
    Élt a faluban egy öregember, úgy hívtak, hogy Bobij.Volt az öregnek egy viskója, no meg egy kutyája. Járta Bobij a környéket, kéregetett, és ha kapott valakitől egy darabka kenyeret, megette. A világ minden pénzéért sem vált volna meg a kutyájától, melyet ő mindig úgy hívott kedvesen, hogy Barátocskám. Ha elment az öreg a faluba, s bekopogott valamelyik ablakon, Barátocskám mindig ott állt mellette, és a farkát csóválta. Mintha csak ő is alamizsnára várt volna. Mondták is az emberek az öregnek: „Hallod–e, Bobij, miért nem kergeted el azt a kutyát, hisz neked sincs mit enned…” Ilyenkor az öreg csak ránézett szomorúan a beszélőre, ránézett… de nem mondott semmit. Szólítja Barátocskámat, elmegy az ablaktól, és nem veszi el a kenyeret. Nem volt bőbeszédű az öreg Bobij, ritkán állt ő szóba valakivel.
     
    Megjött a tél, süvítve, sírva, sepri a havat maga előtt a hóvihar, egyik buckát hányja a másik után. Botjára támaszkodva küzd az öreg Bobij a buckákkal, az egyik tanyától a másikig megy vánszorogva, és Barátocskám ott fut mellette. Odadörgölődzik az öreghez, felnéz rá hűséges kutyaszemével, mintha csak azt mondaná:
     
    – Senkinek nem kellünk, ugye, senkinek, senki sem hív be minket a házba melegedni, lám, egyedül vagyunk, mi ketten, egészen egyedül.
    Show book
  • Lomtalanítás - cover

    Lomtalanítás

    DrMáriás

    • 0
    • 0
    • 0
    DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
    született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
    1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
    puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
    feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
    ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
     alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
    hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
               ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
            akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
    életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
     közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
    emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
          magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
    színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
    túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
    billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
       lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
    tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
     bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
            rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
     logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
    csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
    szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
    Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
    hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
    pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
    eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
     érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
    leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
    keresztezi.
                  
      Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
    mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
    vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor
    Show book
  • A sivatagi harcos - cover

    A sivatagi harcos

    Rudyard Kipling

    • 0
    • 0
    • 0
    Nem gondolnánk A dzsungel könyve írójáról, hogy egy lassú, idilli kezdés után ilyen feszült, kissé kalandregényszerűen bonyolított művel iratkozott fel 1891-ben az irodalmi Nobel-díjasok várományosainak listájára. Igaz, nem ezt az első művét honorálták, hisz akkor még csak novellákkal, újságcikkekkel kísérelte meghódítani az olvasóközönséget.
    Kipling zűrzavarosan zajlott gyermek- és ifjúkorát követően felnőtt évei sem nevezhetők szokványosnak. Indiában gyökerező életét erősen átszínezték az anyaország iskoláiban töltött évek. Részben ezekhez az emlékekhez kapcsolódik regénye is.
    A sivatagi harcos (Korábban A fény kialudt címmel is megjelent kötet) magában foglalja első szerelme történetét. Maisie képét az író húgának barátnőjéről mintázta. A kissé szentimentális modorban fogalmazott, ám végig fordulatos, izgalmas mű egy nagyreményű festőművész belső küzdelmén át bontakozik ki. A fő dilemma: a valódi alkotó művész, vagy a kommersz üzlet csábítása kerül-e nyeregbe?
    Ez még nem az a harc, ami az őserdő becsületes farkasai és nagymacskái között zajlik!
    Show book