Join us on a literary world trip!
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
Akik életet cseréltek - cover

Akik életet cseréltek

Jenő Rejtő

Publisher: PairDime

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának.
 
Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dugárunak" nevezett szerzeményeit megosztotta a nélkülöző bajtársakkal.
 
Available since: 04/12/2024.

Other books that might interest you

  • Az ellopott század - cover

    Az ellopott század

    Jenő Rejtő

    • 0
    • 0
    • 0
    A welszi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét cellule-büntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábuak kevéssé vonzó társasága miatt.
    Furcsa és igazságtalan a helyzet itt a légióban.
    A welszi herceg polgári életében szakács volt egy luxusgőzösön, Port Said és Batavia között. Egy alkalommal állítólag olyan csirkeragout főzött a welszinek, hogy ez elkérte a receptjét és tíz percig beszélgetett vele. Hogy mi igaz a históriából, azt a légionisták nem tudhatták, de miután a szakács az izgalmas történetet minden kimenőnapon elmondta a kocsmában, elnevezték welszi hercegnek és a név rajta maradt.
    Őfensége most elharapta a cérnát, mert már varrt is közben és körülnézett. Wieland, a zenebohóc pőrén feküdt a földön, mert azt hitte, hogy a beton kevésbé meleg. Legyek zsongtak a bagó- és hagymaszagú szobában. Mennyi légy... Kroll, aki egyszerűen csak fuvarosnak vallja magát, ha ugyan beszél, mert ezt ritkán teszi és olyankor is csak egytagú szavakat felel a kérdésre, Kroll, mint mindig, hanyatt fekszik az ágyán nyitott szemmel, nem olvas, nem alszik, csak néz... Az ördög tudja mit...
    A sarokban Vligny olvas. Mindig olvas. Vagy sóhajt. Vlignyről kiderült, hogy lefokozott tiszt. Ő nem mondja. De kiderült. Két napja. Azóta ő a szenzáció. Az irnok mesélte, mert kihallgatott egy beszélgetést. Valami magasrangú tiszt járt itt a kapitánynál és azt mondta, hogy van a helyőrségben egy lefokozott francia tiszt a legények között. Többet nem mondhat. Ezt sem hivatalosan. És a felettesekre bizza, hogy felismerjék ennyi baka között azt, aki igazi tiszt volt. Nem kér semmit a számára, csak valamivel jobb bánásmódot... Nyomban tudta a kapitány is, a hadnagy is, hogy ez csak Vligny lehet.
    Most új ember lép a szobába. Délben érkezett Saidából, az utánpótlással. Hudniczka, egy angolos, rókaképű, szikár katona vezeti. Ha lehet, barátsággal fogadják az ujoncot. Ők itt már tudják, hogy mi vár szegényre ebben az istenverte Timbuktuban...
    Show book
  • Jó lesz! 2 - cover

    Jó lesz! 2

    Anett Imreh

    • 0
    • 0
    • 0
    Imreh Anett - Jó lesz! 2 - könyvajánló
     
    "Újabb kalandok, egy újabb Camino! Imreh Anett új könyve a portugál útról szól, ahol többnyire az óceánparton vezet az út.Én már nagyon vártam a Jó lesz! El Camino kicsit másképp című könyv folytatását, és nem csalódtam! Hozta, amit vártam: az első könyv szókimondó könnyedségét, lazaságát. Imreh Anett stílusát, ami minden csak nem modoros, inkább olyan „első gondolatot leíró”, igazán kötetlen, önironikus.
     
    Számomra irigylésre méltó, hogy az írónő mennyire el tudja engedni az elvárásokat, és leírni minden kötöttség nélkül éppen azt, amit gondol és érez. Ezért olyan megkapó a könyv? A laza írói stílus miatt? Mintha én gondolnám, érezném, és én is ott lennék az úton. Mintha éppen melletted lenne a legjobb barátnőd és együtt járnátok végig az Utat. Teljesen bele lehet feledkezni a, kalandokba, cselekménybe, történésekbe, végig a gátlások nélküli gondolatiság vezet a könyvben. Sziporkázóan szellemes, kirobbanóan friss, egyedi, és pozitív energiával teli, humorosan szórakoztató olvasmány. Rengeteget nevettem, de sokszor meg is hatódtam olvasás közben.
     
    A különbség Imreh Anett első Camino könyve és a második között, hogy ez a mostani bensőségesebb, kicsit „önfeltárulkozóbb”lett. Az írónő jobban megmutatja magát, az érzéseit. Ez a könyv nemcsak a Camino miatt izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert a „Jó lesz!” folytatása határozottan érzelmesebbre sikerült, bepillanthatunk Anett lelki vívódásaiba is.
     
    Szóval van ebben a könyvben humor, meghittség, életkedv és most kicsit több kínlódás, szenvedés, önmarcangolás is, mint az elsőben. Az érzelmek széles skálája, vonul fel előttünk.
     
    Ajánlom azoknak a könyvet, akik tetszéssel olvasták Imreh Anett első Camino könyvét. Ha az bejött, ez sem okoz majd csalódást. És azoknak is szívből javaslom a könyvet, akik még csak tervezgetik az utat, mert ebből a könyvből akár tanulhatnak is a sok-sok átélt tapasztalat miatt. De ha csak egy szórakoztató olvasmányt keresel, akkor Neked is ajánlom. A könyv igazi abbahagyhatatlan, belemerülős kikapcsolódás."
     
    Suzanne Sandwiese
    Show book
  • A boszorkánymester - cover

    A boszorkánymester

    Jenő Rejtő

    • 0
    • 0
    • 0
    A Duna-parti nagyon előkelő Trombita-szálló portása ijedtében megdermedt. Tizenöt éve áll itt, ebben az aranygombos kabátban, a kocsifelhajtó előtt, de ilyen még nem volt! Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita-szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép, fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak, hogy várjon, a sofőrnek odaad valami pénzt, és egyenesen besiet a főkapun. Értsük jól meg a portást: Itt már állt meg olyan Rolls-Royce autó, amiből az egész világon csak egy darab volt, és külön az utasa számára készült. Itt már stoppolt tizenkét cilinderes Maybach kocsi úgy, hogy egyetlen sárgömbnek látszott az egész. Ide már megérkezett a nyolcvanas években egy bohém angol trónörökös, élő leányfejekkel díszített batáron, és jött valaki Perzsiából tizenhét autóval egyszerre. De mentőkocsin még nem érkezett vendég a Trombita-szállóba. Ez a vendég kicsit sántikál, turistaruhában van, különben igen szép, barna nő, és ügyet sem vet a portásra.
    Show book
  • Trópusi pokol - cover

    Trópusi pokol

    Jenő Rejtő

    • 0
    • 0
    • 0
    Agadesznél némi meglepetésben volt része a légiónak. Egy expedicióval találkoztak. És ez volt a legfurcsább expediciók egyike a világon. A tevehajcsárok és néger szolgák naphosszat a hasukon feküdtek és aludtak, mindenki akkor kelt fel, amikor akart, abból evett és annyit, amiből és amennyit megkivánt, az öszvérek száma aszerint váltakozott, hogy az expedició hajcsárai milyen sikerrel loptak új állatokat azok helyett, amelyeket tőlük hajtottak el, senki sem parancsolt senkinek, mindenki ordított mindenkivel és a táborozás formációja annyira nem emlékeztetett semmiféle hasonló pihenőállomásra, hogy a kapitány, midőn messzelátójával megpillantotta azt a szabálytalan, furcsa foltot, amit öszvérek, emberek és sátrak egymás hegyén-hátán alkottak, meglepetten szólt hátra az őrmesternek: ,,Mondja csak, mon chef, mi az istencsudája lehet az az izé ottan?"
     
    Show book
  • A Sárga Garnizon - cover

    A Sárga Garnizon

    Jenő Rejtő

    • 0
    • 0
    • 0
    A Sárga Garnizon!
    Olyasféle legenda a légióban, mint a brazíliai őserdőben ma is létező brontosaurusok meséje, vagy a híres ,,terra incognita", amely Ausztrália felfedezéséig annyi hajós fantáziáját izgatta. Ha megőrül egy légionista és beleveti magát, mint ámokfutó a sivatagba, azt mondják: ,,elment a Sárga Garnizonba". A sivatag homokja sárga. Az elenyészett katona csontja fehér. Öreg bakák tudni vélik, hogy valahol a sivatag legmélyén igenis létezik a Sárga Garnizon! Csodálatos város a sivatagban, szökött légionisták alapították, királyuk egy őrült amerikai milliomos, aki állandóan fejleszti ezt a titkos várost. Van ott minden: pálinka, rádió, gyönyörű, fiatal nők, villanyvilágítás és bagó dosztig, csak nehéz eljutni oda. A legtöbb légionista nevet rajta, tudja, hogy mese. Ugyan miféle élet fakadhatna a sivatagból?
     
    Show book
  • Vikend a pokolban - cover

    Vikend a pokolban

    Jenő Rejtő

    • 0
    • 0
    • 0
    Mi lehet az, amitől egy pávián meglepődik és egy papagáj több alkalommal is leszögezi, hogy: ,,ki-ráki?" Alapos okuk volt-e különös viselkedésre. Az erdő közepén, hátával egy fának dőlve nyugodtan aludt egy úr, szmokinban, lakkcipőben, fején szalmakalappal, gomblyukáról csüggő monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogástalan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanul sima és hófehér, mintha most lépett volna ki egy kaszinó kapuján. Megjegyzem, így is volt. A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongó őserdejének mélye volt. Theodor Emerson, becenevén ,,Petróleum Teddy", elkényeztetett milliomos csemete, legjobb barátjába, Gordon kapitánnyal fogadást kötnek. A tét: milliók nélkül megélni úgy, ahogy van, egy szál szmokingban, a Kongó őserdejének közepén. Teddy azonban nem számolt néhány jelentéktelen dologgal: vadállatokkal, kannibálokkal, egyéb vérszopó fenevadakkal, na meg a rekkenő hőséggel sem...
     
    Show book