Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Báró Herzfeld Clarissz

  Renée Erdős

  • 0
  • 0
  • 0

  „– De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell 
  merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még 
  várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első.
  Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi 
  fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána 
  halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld 
  Clarissz.
  Nevettek…”

  Zum Buch

• 

  Szamárbőr

  Honoré de Balzac

  • 0
  • 0
  • 0

  Balzac egyik leghíresebb és egyik legkü­lönösebb regénye A szamárbőr. Hőse, Raphael Valentin, a nyomorgó szegény fiatalember, minthogy minden pénzét el­vesztette kártyán, elindul a Szajna felé, hogy véget vessen életének. Ám a sors és Párizs útjai kifürkészhetetlenek. A züllött játékbarlangból, ahol hősünk minden vagyonát elvesztette, egy kin­csekkel zsúfolt régiségboltba, kápráza­tos álomvilágba jutunk, és koldushő­sünk egy csapásra mindenható úr lesz. Övé a bűvös szamárbőr, amely minden kívánságát teljesíti, de mindenikkel összébb is zsugorodik, és gazdája életét is megkurtítja.  
  A szamárbőr jelképével magáról az élet­ről beszél Balzac, az emberi életről szól kiapadhatatlan bőséggel, ötlettel, szín­nel, lendülettel; mindenről szól, ami esz­mélés és enyészés között van: szerel­mekről és csalódásról, nagyravágyásról és bukásról, pénzről és hatalomról.

  Zum Buch

• 

  Az arckép

  Gogol

  • 0
  • 0
  • 0

  A lehangoló vidéki élet mozdulatlan állóvizéből, korlátolt földesurak és „holt lelkek” világából csöppen Gogol Pétervár nyüzsgő forgatagába. Lenyűgöző látványt nyújt a mozgalmas északi főváros, az elegáns Nyevszkij Proszpekt, a korzózó ficsurak és dámák, művészek, mesteremberek, könnyűvérű lányok tarka serege, a zajos, vidám, boldog élet. A Nyevszkij Proszpekt világa azonban látszatvilág, melyben kiszámíthatatlan tényezők játékszere, vásári portéka az ember, s a dolgok, értékek fokmérője a pénz. A pénz, mely még a rég meghalt uzsorás portréjáról is démoni erővel sugárzik le, hogy romlásba döntsön, tébolyba kergessen; lealjasítja a jobb sorsra érdemes művészetet, de megrontja a közízlést is. Diadalát üli a szemfényvesztés, hiúság, látszat: sápkóros úrilánykák pszükhék akarnak lenni, kisstílű hivatalnokok napóleoni pózban tetszelegnek, a műkereskedésekben giccses naplementék és álnépies mázolmányok keresnek és lelnek gazdára… A művészi elhivatottság és a művészet lényegét boncolgató lélektani kisregényben zseniálisan ötvöződik egybe a gogoli fantasztikum és realitás; méltán sorakozik a „pétervári ciklus” többi remeke – A köpönyeg, Az orr és Az őrült naplója – mellé.

  Zum Buch

• 

  Élve eltemetve

  Arnold Bennett

  • 0
  • 0
  • 0

  „Leek, aki megszűnt inas lenni s merőben emberi szervezetté süllyedt, bágyadtan, de mégis kereken megkérte, hagyja magára, mert - úgymond - eléggé jól érzi magát. Erre aztán a legirigyeltebb festő, a művészdicsőség és diadal jelképe, magára öltötte az inas jellegzetes bolhaszín-otthonkáját és - kellemetlen éjszakára fölkészülve - bele-vetette magát egy kemény karosszékbe. Újra csöngettek, s a kapu felől kemény, parancsoló kopogás hangja reszketett végig az elhagyott házon, vészjóslón, ijesztőn. Akárcsak a Halál kopogása volt volna. Magával hordozta azt a borzasztó sejtelmet: hátha csakugyan komolyan beteg? Priam Farll idegesen felugrott, hogy szembeszálljon a csöngetőkkel és kopogtatókkal..."

  Zum Buch

• 

  Sorsolják a kaszinótojást

  András Maros

  • 0
  • 0
  • 0

  1993, Budapest. András huszonéves. Kimaradt az egyetemről, és most azt tűzte ki célul, hogy néhány nap alatt eldönti, mit kezdjen a jövőjével.Közben pénzre is szüksége van, tehát bekarikáz egy álláshirdetést.Aminek messzemenő következményei lesznek.Maros András életteli humorú regénye a nagy kérdéseket boncolgatja, de nem pont úgy. Mi a különbség a sors és a véletlen között? Vajon mondhatjuk, hogy sorsolják a sorsunkat?„Ideje volt már egy ilyen könyvnek. Ami egy egész korszakot egyszerűen, láttató erővel idéz elénk. Öt hétköznap mágikus eseménytelenségében mindannyiunk máig tartó szellemi állapotát. Még történelmivé tett butuska évszámot is mellékel hozzá, hogy 1993. Pedig az előzmények is felrémlenek. És a következmények is. Igazi epika.” – Bereményi Géza„Ó, azok a boldog 90-es évek! Nosztalgikus és neurotikus, fergeteges és felejthetetlen időutazás a kezdet kezdetéhez, amikor még új, esendő és szerethető volt minden, ami azóta régi lett és utálatos. Amikor a Sáfrányosban még sorsolták a kaszinótojást, és kis szerencsével még a legszerencsétlenebbeknek is lehetett egy kis szerencséjük.” – Erdős Virág„Zűrök és galibák egy kínai boltban – Maros András finom szellemeséggel játszik rá a kilencvenes évekre irányuló nosztalgiára, és mutatja fel egyetlen kaszinótojásban az egész világot.” – Garaczi László„Csatoljuk be az öveket, és utazzunk vissza Maros András történetének szereplőivel a fényes jövőbe. Nem gondoltam, hogy egy kilencvenes években játszódó regény aktuális lehet 2022-ben, pedig ez teljesen logikus, amikor az óramutatók hátrafelé forognak. Röhögünk magunkon, egymással, és jobban megértjük, hogy mi van most. Jó lenne, ha ilyen meglepetéseket tartogatna számunkra a múlt.” – Totth Benedek

  Zum Buch

• 

  Consuelo II rész

  George Sand

  • 0
  • 0
  • 0

     
  Nagy izgalom, feszült várakozás tölti el a velencei zeneértő közönséget: a San Samuele színházban új énekesnő, a nevezetes Porpora énekmester legtehetségesebb tanítványa, Consuelo mutatkozik be egy még ismeretlen német muzsikus, Gluck első operájában. A bemutatón Consuelo fergeteges sikert arat, diadalmasan csengő, varázsos hangjával, de Corilla, a színház első énekesnője, sértett hiúságában bosszút esküszik ellene. A nagy esemény másnapján már megindul az intrika. Consuelo ártatlan szívével, tiszta lelkével nem érti a vihart, amit felléptével és sikerével kavart. Még régi kedvese, Anzoleto is elpártol tőle, és Corilla szeretője lesz. Consuelo, mestere biztatására, titokban elhagyja Velencét, és a sok csalódás és szenvedés elől Mária Terézia birodalmába menekül. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a fiatal énekesnő sorsát, sok színes kalandját, új és végzetes szerelmének bonyodalmait; megismerkedik az 1840-es évek Csehországával, majd később Mária Terézia udvarával, a forrongó bécsi zenei élettel, a kor nagy énekeseivel és zeneszerzőivel, többek között a fiatal Haydnnal, és a színpompás, ragyogó világ árnyoldalaival is.  
  George Sand 1842-ben megjelent műve igazi romantikus regény, „a műfaj minden divathoz kötött végletessége és cirádája nélkül, a korrajznak és a cselekménynek, a drámának és az elemzésnek, a valóságnak és a poézisnek szerencsés egyensúlyában, könnyed, már-már súlytalan zenei szárnyalással”. George Sand, tudjuk, tanult és szenvedélyes muzsikus volt, és nem csupán Liszt és Chopin barátja, hanem a kor híres énekesnőjének, Pauline Garcia Viardot-nak is pártfogója és jó barátnője évtizedekig. Consuelóban nemcsak a nagy énekesnő alakját mintázza meg, hanem a jóság, a vigasz, a zene eleven jelképét is. És Consuelo fennkölt magatartásában fejeződik ki az írónő romantikus lázadása, tiltakozása kora embertelen erkölcsei ellen. A nagylélegzetű regény a nagyoperák hatásos és tömörített szerkesztésmódjára emlékeztet: itt is egymást váltogatják a csoport- és magánjelenetek, itt is egymást érik a gyászos vagy diadalmas megjelenések, a hitelen fordulatok és hangulatfestő epizódok, és ily módon a Consuelo, át- meg átszőve scherzókkal és adagiókkal, visszatérő témákkal és halk dallamokkal, végül is Sand korának „merész zenei és fantasztikus” egybefoglalása.

  Zum Buch