D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  Izrael színei

  Judit Kiss

  • 0
  • 0
  • 0

  Nincs mindig második esély. A könyv írója izraeli kóborlásai során is meg­tapasztalta, hogy vannak az életben meg nem ismétlődő helyzetek, amikor utólagos javítási lehetőség nincs. Az is kiderül az igaz történetekből, hogy az olvasás néha életmentő lehet és a bel­ső hangra oda kell figyelni, mert habár az emberek többsége nagyjából jó, a rosszak kíméletlenül gonoszok tudnak lenni. A főszereplő nemcsak busszal és autóstoppal utazik, ha­nem a lét fontos kérdéseiről magában filozofálva, gyalog rója a Szentföld országútjait, sőt időnként gyanútlanul téve­lyeg a „hóbortos” sivatagban is. Ezt abból a megfontolásból teszi, hogy ha van védőangyala, akkor az kösse fel a gatyá­ját. Magányos szemlélődőként emberi közelségbe hozza a csodálatos műemlékeket a körülöttük zajló élet apró epi­zódjain keresztül. Barátokra egy kutyafalka tagjaiban talál, akiknek akaratlanul a vezérük lesz. Általuk tanulja meg, hogy mit jelent a ragaszkodás, bajtársiasság és a felelősségvállalás. A helybeliekkel való beszélgetésekből pedig azt szűri le, hogy a szélsőségeseket és a bajkeverő politikuso­kat kivéve az ott élő egyszerű emberek ugyanazt akarják, mint bárhol másutt a normális többség: szabadon, béké­ben élni és élni hagyni.

  Voir livre

• 

  Akik életet cseréltek

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának.
   
  Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dugárunak" nevezett szerzeményeit megosztotta a nélkülöző bajtársakkal.
   

  Voir livre

• 

  A megkerült cirkáló

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Az olvasók talán még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-szárán eltűnik, hogy azután Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa ,,kirándulókat" visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az ,,óceán miniszterelnökének", hogy békés cethalászás közben ne jusson ideje az eltűnt hajók ,,megkerítésére". Az akcióban nagy szerpet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ezen alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

  Voir livre

• 

  A halál fia

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A halott felszállt egy autóbuszra, amely zsúfoltan indult a City felé. Johnsonnak hívták a néhai urat, és Mr. Grimm ingatlanforgalmi irodájában dolgozott, mint mérnök. Itt dolgozott a menyasszonya, Edit is, mint Grimm úr titkárnője. Csakhogy Grimm úr is beleszeretett a szép titkárnőbe, és hogy vetélytársától megszabaduljon, fondorlatos tervet eszelt ki... A terv sikerült, a Halál fia bánatában beállt a légióba. Mindenhol ő az első, szinte keresi a halált. Vajon sikerül élve megmenekülnie? Mikor rohamot vezényeltek, elsőnek ugrott ki a fedezék mögül, szuronya egy szakállas arab nyakán szaladt át. Johnsonnak egy lövés átlyukasztotta a kabátját, egy kardvágás lecsúszott a válláról, végighasította a zsebét. Ebből is láthatjuk, hogy a halál nem olyan, mint a jégbehűtött málnaszörp, amit bárki megrendelhet, ha gusztusa és pénze van rá. Azonban a megpróbáltatások és kalandok java még csak ezután kezdődik...

  Voir livre

• 

  Bradley Tamás visszaüt

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog ,,visszaütni", hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak - bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a ,,Dalol a vadon" című film forgatására elindult expedíció minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is...A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az igazságot, hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni...

  Voir livre

• 

  Pokol a hegyek között

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Ronald Kerryt Winstonban mindenki orgyilkosnak tartotta, gyakran került konfliktusba emiatt. Állítólag hátba lőtte hajdani barátját, szerelmi vetélytársát, Teddy Backet. A vádlottat az esküdtszék meggyőző bizonyítékok híján felmentette. Ronny egy újabb összetűzés után élt az alkalommal, amikor a városon átutazó George Lonsdale felfogadta intézőnek a birtokára. A számkivetett elindult a távoli Lonsdale-vár felé. Már a farm felé vezető úton is nehéz akadályokkal kellett szembe néznie, de a farmon zajló események közepette kellett igazán bebizonyítania, hogy nem akármilyen fából faragták a kitaszított és lecsúszott kitűnő céllövőt. Virginia, munkaadója nevelt lánya azonban hitt a férfi ártatlanságában, ez és a két Lonsdale (George és Owen) - nemzedékek óta tartó - viszálya alapjaiban megváltoztatták Ronny életét.

  Voir livre