Verlag: PairDime
- Őszintén szólva - mondta csodálkozva az őrnagy -, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. - Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat.
Mira vagyok... és magányos.Egy ideje már nincs senkim. Társkereső oldalakon próbálok ismerkedni. Ezeken a helyeken viszont sok olyan férfi hirdet, aki nem mond magáról igazat. A való életben igazából nem is olyanok, mint a leírásban vagy a képeken!Személyes találkozáskor derül csak ki, hogy az illető valójában nem is jóképű. Nem is izmos. És pláne nem művelt, okos vagy romantikus alkat....De aztán találkoztam Michaellel. Valóban ő lenne „Mr. Tökéletes”? Egy provokatív, szatirikus hangvételű thriller az internetes társkeresők világáról és a hátsó szándékokról.Zum Buch
A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának. Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dugárunak" nevezett szerzeményeit megosztotta a nélkülöző bajtársakkal.Zum Buch
Ezzel visszafordultam a söntésasztalhoz a poharam felé és nem törődtem volna tovább az üggyel. Egyszerre azonban arra lettem figyelmes, hogy valaki hátbaszúr. Ez már felbosszantott! Az egyiket nyomban keresztülvágtam a söntéspolcon, hogy rázuhant a mennyezetes állvány vagy harminc üveggel. A másikat hasbalőttem, de a harmadikat, aki elfutott, csak az uccán értem utól, hogy jogos önvédelemből leterítsem. Ezalatt néhányan összeröffentek ásóval, kapával és mielőtt megmagyarázhattam volna nekik, hogy miért kellett ezt a három urat ennyire megdorgálnom, nekemrohantak. Bizony ott a tolongásban öt-hat ember megsebesülhetett a lövöldözéstől, de nekem védekeznem kellett és ez sikerült is. Örültem, midőn lovammal az országútra értem és a hátam mögött tudtam ezt a gaz fészket.Zum Buch
SZORUL A FITYULA Betty itt éppen vacak állapotban van, miután legnagyobb szerelmét Steiner Miklóst és terhes feleségét Kovács Marit elindította Ausztria felé, a vasfüggönyön át. Heveny alkohol mámorba menekül, ahonnan Sir Trevor menti ki, pár vödör hideg vízzel. Az új feladata: megmenteni egy valódi szicíliai maffiózó lányának életét. A küldetés nem veszélytelen, Sir Trevor szerint van 11,4% esély arra, hogy sikerül. Betty bevállalja a dolgot és álruhában megjelenik Siracusában. Aztán jönnek a meglepetések. Hogy miért is van veszélyben a lány, akinek láttán még Betty is csuklik egyet. Aztán még egyet. És persze semmi sem az, aminek látszik, főleg, ha az, ami biztosnak látszik, a legbizonytalanabb lesz. Saját magára számíthat leginkább és az ösztöneire. A lány nem könnyíti meg a dolgát, mert úgy viselkedik, mint ha Betty mása lenne. Menekülés egy szigeten mindig okoz gondokat. Mert nincs hová menni. Mint az köztudott. A luparák /lefűrészelt csövű vadászpuskák/ sokaságáról, a morc, de hatékony maffiózók kezében nem is beszélve. Miért fontos a lány Sir Trevornak? Miért akarja az apja megöletni? Miért is nem szabad megnyugodni, mikor Betty mosolyog valakire? Miért is rossz ötlet átverni egy apácát? Miért van több ezer amerikai katona, ha egy nő simán ki tud vinni egy páncélost a kapun keresztül, anélkül, hogy nyitva lenne? Miért kell egy párna készlet ahhoz, hogy egy lányt elviseljen valaki?Zum Buch
Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme: Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis... Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik. Erre elüti egy autó! A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról. De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.Zum Buch
Curzon úr tulajdonképpen nem sikkasztott. Ha egész precízen akarnám jellemezni a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy ez a szelíd, gyenge egyéniségű ember egyedül maradt húszezer dollárral, és a pénz kihasználva az őrizetlen pillanatot, elsikkasztotta a takarékpénztár egyik képviselőjét. A szürke ausztrál kispolgárt - aki cseppet sem regényhősnek való, így nevezzük inkább a regény gyávájának - a körülmények, a becsülete, húszezer elszabadult, bűnre éhes dollár, valamint saját esernyőjének könnyelműsége elindították egy úton, amely merőlegesen eltért életének addigi irányától... A regényből megtudhatja az olvasó, miféle bonyodalmak adódhatnak abból, ha a tetőtől talpig tisztességes Curzon úr szélhámosnak áll, s mi történik, ha edzett kalandorokkal (és kalandornővel) hozza őt össze a sors...Zum Buch
