Maison d'édition: Napkút Kiadó
„A lámpát már kora reggel / a hajóorra aggatták, / és Hermész szobrocskáját vitte / egy sötét rabszolga – törött köpenye / ránca seszínű, mint virradatkor / a tenger…”
A János vitéz mára már klasszikussá vált Magyarország-szerte. Kukorica Jancsi történetével már általános iskolában megismerkednek a magyar diákok, de bármelyik korosztály számára élvezetes végigkövetni, ahogy az árva juhászból Tündérország királya lesz.(Az ismertetot írta: Majlinger Diána)János Vitéz (Sir John) is a poem written in Hungarian by Sándor Petofi. It has gained immense popularity in Hungary, and is today considered a classic of Hungarian literature.(Summary by Wikipedia)Voir livre
Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomtörténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? Árgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószerűtlen története számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz közvetítő forrásokon át görög, sőt egyiptomi gyökerekig nyúlik vissza az aranyalmát termő fa s a két szerelmes története. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a történelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ördögök, boszorkányok, bölcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehetőség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, levegőben röpködő, láthatatlanná váló ördögfiak, föld mélyéről szemünk láttára kiemelkedő, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? Életutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a bölcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem örök. Drámai költemény? Éjféltől éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már fölénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszködünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, sötétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra fölkel a nap. Vörösmarty Mihály 1830-ban fejezte be művét, a cím alá azt írta: színjáték öt felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legfőképpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy művét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen születő Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és művészeti lapok „dolgozótársa”, szívét melengető jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája többnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszerű ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor átöleli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem örökre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s földi létükben örökre összeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthető kincs, örökre erőt adó hatalom, bölcsességgé párlódott tudás. Így lesznek halandók halhatatlanok. És másnap újra fölkel a nap.Voir livre
E kötet a régmúltból felbukkanó, a lánykérést fontolgató, a dacos, a várakozó, a párja mellett is magányos, a búcsúkor is ábrándozó, az önfeláldozóan adakozó, a pusztítani vágyó, a trimágus, a vágytól fulladó, az elmúlást érző, az átfagyott, a gyászoló, a karizma iránti lángjait kioltani készülő, a feslettség iránt lángoló (Bukowskis), a nyomorba visszarántani nem akaró, lelkiismereti alapon eltaszító (Margies), a depressziós, a mindig második (önbizalomhiányos), az eldobott, az álmodozó, az undorban elhaló, a meglévő szerelmet kiszorító, a bosszúban tetőző, a számot vető és az abszurd szerelmekből kínál degusztációs menüt. A kisebb-nagyobb amuse bouche-ok összeállítására a hagyományoknak megfelelően most is az alapján került sor, hogy ezek keltették fel a szerző érdeklődését függetlenül azok sötét vagy világos színezetétől.Voir livre
A gőgös királyfi találkozik egy lánnyal, akit varázslat véd. A védővarázs hatására a királyfi daruvá változik, és mindaddig a bűbáj hatása alatt marad, amíg a lányra „veszélyt” jelenthet.Daruélete során számos állattal találkozik, amelyek mind formálják személyiségét, alakítják jellemét, gazdagítják élettapasztalatát. Ezek az állatok mind valamilyen jelenség vagy emberi tulajdonság szimbólumaként jelennek meg, s ahogy változik a királyfi személyisége, úgy változik a daru külseje is – más és más darufajtává alakul.E varázslatos mesében egy királyfi személyiségfejlődését kísérhetjük végig. Kalandjain keresztül nyomon követhetjük, hogyan válik felszínes kamaszból felelősségteljes fiatalemberré. A történetből megtanulhatjuk, hogy nem a kiváltság teszi az embert, hanem a szándékai és a tettei.A Darukirályfi – műfaját tekintve – elbeszélő költemény, mely manapság ritkaságnak számít, a szerző azonban egy az évszázados hagyományokat őrző versformát választott, így hozva közelebb az olvasót a történet mondanivalójához.Voir livre
„Az írás tükör.Belenézel, néz vissza egy ökör.Vagy néz vissza esetleg egy bika,Ama legszebb bikák legszebbike,S hogy tele, vagy ürességgel tele,Kiderül majd, csak jól bámulj bele.Való’ világ… éggel a tetején,És benne én,Aki nagyjából, mégis, úgy hiszem,Inkább nem is menne bele ilyenA. J. és J. A. közötti hiába-Valóság/igazság polémiákba.Lódít/valódit vagy való/csaló,Mindez csak tiszta költészet vala.”Voir livre
Kijárat az Adriára című nagysikerű munkája után Lovas Ildikó újabb regénye a mai divatos nőirodalommal száll szembe, a test, az érzékiség nyelvét nem radikalizálja tovább, hanem „visszavesz” belőle, mivel rendkívüli tudatossággal újra és újra az ártatlanság nyelvén akar szólni. A Spanyol menyasszony az erotikus krimi és a klasszikus lányregény mesteri ötvözete. A regény két síkon játszódik, az egyik az én-elbeszélő kiskamaszkoráig vezet vissza, míg a másik a neves orvos-író Csáth Géza feleségének, Jónás Olgának az utolsó napját beszéli el, abból próbálja megfejteni az író és felesége kegyetlenül túlfűtött, és tragédiába torkolló kapcsolatát.Voir livre
