D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  A néma revolverek városa

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme:
  Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis...
  Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik.
  Erre elüti egy autó!
  A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról.
  De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.
   

  Voir livre

• 

  Borzongások

  Katalin Adamek

  • 0
  • 0
  • 0

  Adamek Katalin „beutazta a világot”: részben foglalkozásának köszönhe­tően, részben álmait követő turistaként. Már fiatalon különböző külkereskedelmi vállalatokhoz került, és kiállításszervezőként olyan országokba is kiküldték, ahová magyar állampolgárok akkoriban nem kaphattak vízumot. Az első, másfél évig tartó iráni kiküldetés óta munkája elvitte Líbiába, Peruba, Ausztráliába, Japánba, Indiába, Törökországba, Egyiptomba, Svájcba is, valamint már olyan nem létező államalakulatokba, mint a Szovjetunió, Csehszlovákia, Nyugat-Németország (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). Magánúton visszatért Japánba is, bejárta Mongóliát, Kubát és többek között az Azori-szigeteket, felkereste a Grand Canyont, és egy római katolikus csoporttal elzarándokolt a Szentföldre. Könyve mégis több az emlékidézésnél: a történelmi tények és szokásrendszerek mellett tapasztalatairól, gasztronómiáról, anekdotákról, vágyakról és kapcsolatokról is beszél.

  Voir livre

• 

  Az elveszett cirkáló

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a Brit Királyi Tengerészet történetének lapjain nem szerepel a Balmoral nevű cirkáló eltűnésének históriája, az érdemes hadihajót ugyanis az éj leple alatt kötötte el Piszkos Fred. El nem ítélhető tettét azért követte el, mert egy hajó bérlésére nála lévő pénzt elrulettezte Hajóra pedig szüksége volt, hogy elindulhasson az expedíció Indokínába egy eltűnt légionista felkutatására. Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba. De ha már benne voltak, mellékesen megoldották őfelsége birodalmának gyarmatügyi kérdését, lelepleztek egy veszedelmes árulót, többször megmentették a fiatal Earl of Sudessex életét és végül teljesen váratlanul megtalálták a légionistát

  Voir livre

• 

  Legény a talpán

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Ezzel visszafordultam a söntésasztalhoz a poharam felé és nem törődtem volna tovább az üggyel. Egyszerre azonban arra lettem figyelmes, hogy valaki hátbaszúr. Ez már felbosszantott! Az egyiket nyomban keresztülvágtam a söntéspolcon, hogy rázuhant a mennyezetes állvány vagy harminc üveggel. A másikat hasbalőttem, de a harmadikat, aki elfutott, csak az uccán értem utól, hogy jogos önvédelemből leterítsem. Ezalatt néhányan összeröffentek ásóval, kapával és mielőtt megmagyarázhattam volna nekik, hogy miért kellett ezt a három urat ennyire megdorgálnom, nekemrohantak. Bizony ott a tolongásban öt-hat ember megsebesülhetett a lövöldözéstől, de nekem védekeznem kellett és ez sikerült is. Örültem, midőn lovammal az országútra értem és a hátam mögött tudtam ezt a gaz fészket.
   

  Voir livre

• 

  Az elátkozott part

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A megdönthetetlen erkölcsi tanulságot már a mű első lapjain leszögezi az elbeszélő (aki a költői szépségű Csülök névre hallgat, ha akar): jóérzésű ember ne menjen lopni az anyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Ott pedig Potrien őrmester furcsa felfogása teszi igen nehézzé a szabad mozgást. Ez azonban nem akadályozhatja meg hősünket és kedves barátait, Senki Alfonzot és Tuskó Hopkinst, hogy részt vegyenek a kormányzó estélyén, és beleártsák magukat egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyodalmaiba. - A könyv a Rejtő rajongók széles táborának ajánlható.
   

  Voir livre

• 

  Akik életet cseréltek

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A egész hajón a legtisztességesebb ember Biry, a zsebtolvaj volt. Igazán nem mondanám, ha másképpen lenne, de valóságos mintaképéül szolgálhatott volna a tisztességes úriembernek. Már előre sejtem, hogy kétkedve fogadják ezt az állításomat, mert ha valaki polgári foglalkozására nézve zsebmetsző, avval szemben az emberek hajlamosak arra, hogy téves előítéletek alapján mondjanak véleményt róla. Határozottan állítom, hogy a Joinville gőzösön Biry, a zsebtolvaj, a legtisztességesebb úriember volt és ezek után ne higyjék, hogy a Joinville gőzös kalózhajó volt. Sőt, ellenkezőleg, ez a hajó a francia köztársaság tulajdona volt és utasai egytől-egyig állami szolgálatban állottak. Ugyanis a Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Északafrika, Madagaszkár és Indokina között bonyolította le a legénységi utánpótlás forgalmát. Én nem állítom, hogy a hajó nem volt piszkos, hogy a hajó nem volt életveszélyesen ócska, nem mondom, hogy az emberek nem éltek benne tűrhetetlenül összepréselve, mint az aszaltszilva, egyáltalán nem mondok erről a hajóról semmit, ami megtisztelő lehet egy óceánjáróra nézve, de azt el kell ismerni róla, hogy nagyobb rend volt rajta, mint a Cunard legelőkelőbb hajóján. Elsősorban itt nem fecsegtek egész nap hülyeségeket az amerikai túristák, itt nem ájuldoztak jobbra és balra kitűnő társaságbeli nők a legkisebb hullámverésre, itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában és nem táncoltak a zuhanyok alatt. Itt a hullámverést csúnya szavakkal lehordták, nem voltak hölgyek és az utasok semmire sem voltak kíváncsiak, uszodába pedig nem jártak, amire a legnyomósabb okuk az volt, hogy a hajóhoz egyáltalán nem tartozott uszoda. Zuhany sem. A hajó legszervesebb tartozéka és legfontosabb része az őrmester volt. Ez az őrmester nem tekintette hivatala legfőbb kellékének a tapintatot és az udvariasságot. Sűrűn káromkodott. Olykor rúgott. A katonák azonban meg voltak vele elégedve. Egy tizedik évét szolgáló légionista, bizonyos Tonton azt mondta, örüljenek, hogy nem harap. Kész szerencse. Neki ugyanis volt egy őrmestere, aki már harapott le fület. Ahhoz képest ez a José típusa a nyájas katonának.
   
  Most talán már elfogadhatóbb lesz az az állításom, hogy Biry volt a hajón a legtisztességesebb ember. Egy zsebtolvajnál rendkívüli jellemre mutat az, ha bajtársias érzülettel lop. Biry például vásárolt a kantinban egy rossz süteményt, hogy közben néhány doboz cigarettát lopjon, egy üveg pálinkát, két-három darab sajtot és más apróságokat, azután az általa "dugárunak" nevezett szerzeményeit megosztotta a nélkülöző bajtársakkal.
   

  Voir livre