D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  A Nevada szelleme

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Tom felemelkedve a nyeregben előredőlt, hogy megkönnyítse a terhet, amely így eloszlik a ló hátán, és vágtatott az életéért! Ugyanígy menekült valamikor az apja... Mint valami róka a körben, vérszomjas embervadászok félkaréjában... Egy golyó súrolta a vállát... Az ő lova gyorsabb, de elvágták az útját a szabad mezők felé! Egyre közelebb szorul a hegyekhez... Csak a revolvere itt lenne! Gyáva gazemberek!... Ebben a pillanatban kibújt a hold a felhők mögül és csodálatos látványt világított meg... Mintha az égből hullott volna le, hatalmas fehér kancán, kelet felől, messze, egy kísértetiesen vágtató indián tűnt fel, szinte beleveszve az ezüstös fényben úszó látóhatárba! A Nevada szelleme!

  Voir livre

• 

  Trópusi pokol

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Agadesznél némi meglepetésben volt része a légiónak. Egy expedicióval találkoztak. És ez volt a legfurcsább expediciók egyike a világon. A tevehajcsárok és néger szolgák naphosszat a hasukon feküdtek és aludtak, mindenki akkor kelt fel, amikor akart, abból evett és annyit, amiből és amennyit megkivánt, az öszvérek száma aszerint váltakozott, hogy az expedició hajcsárai milyen sikerrel loptak új állatokat azok helyett, amelyeket tőlük hajtottak el, senki sem parancsolt senkinek, mindenki ordított mindenkivel és a táborozás formációja annyira nem emlékeztetett semmiféle hasonló pihenőállomásra, hogy a kapitány, midőn messzelátójával megpillantotta azt a szabálytalan, furcsa foltot, amit öszvérek, emberek és sátrak egymás hegyén-hátán alkottak, meglepetten szólt hátra az őrmesternek: ,,Mondja csak, mon chef, mi az istencsudája lehet az az izé ottan?"
   

  Voir livre

• 

  Pokol a hegyek között

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Ronald Kerryt Winstonban mindenki orgyilkosnak tartotta, gyakran került konfliktusba emiatt. Állítólag hátba lőtte hajdani barátját, szerelmi vetélytársát, Teddy Backet. A vádlottat az esküdtszék meggyőző bizonyítékok híján felmentette. Ronny egy újabb összetűzés után élt az alkalommal, amikor a városon átutazó George Lonsdale felfogadta intézőnek a birtokára. A számkivetett elindult a távoli Lonsdale-vár felé. Már a farm felé vezető úton is nehéz akadályokkal kellett szembe néznie, de a farmon zajló események közepette kellett igazán bebizonyítania, hogy nem akármilyen fából faragták a kitaszított és lecsúszott kitűnő céllövőt. Virginia, munkaadója nevelt lánya azonban hitt a férfi ártatlanságában, ez és a két Lonsdale (George és Owen) - nemzedékek óta tartó - viszálya alapjaiban megváltoztatták Ronny életét.

  Voir livre

• 

  Nem akarnak szülni a nők? De...

  Horváth Júlia Borbála

  • 0
  • 0
  • 0

  FÜLSZÖVEG
   
  Gyakran hallani a közbeszédben, hogy a nők egyre inkább elutasítják a szülést és a gyermekvállalást, mert családalapítás helyett inkább a karrierépítést és az önállóságot választják. De vajon ez valóban így van?
   
  Az elmúlt évszázadokban a nők hatalmas fejlődésen mentek keresztül, mégis számos nehézség állja útjukat a boldog párkapcsolat és házasság kialakításában. Amikor az együttélés ’intézményét’ vizsgáljuk, azt látjuk, a gyakorlatban miként dekonstruálódott a hűség, a megértés, az egyenlő feladatmegosztás, a közös célok, és számos, a kiegyensúlyozott élethez ’szükséges’ fogalom.
   
  Nem születik elég gyermek – ez is gyakorta elhangzik. De a nők hibáztatásán túl, vajon melyek a valódi okok? A Fecske-füzetek újabb kötete tényeken, tapasztalatokon és egy kutatássorozat állomásain keresztül mutatja be, miként befolyásolja a nők szerepvállalása a társadalom felépítését, amely a demográfiai kérdésekben meghatározó.
   
  Horváth Júlia Borbála örvendetesen és kifejezetten a nőket kérdezte meg, azt kérve, hogy mondják el tapasztalataikat. A válaszok rámutattak a hosszú távú párkapcsolat és a családalapítás összefüggésére, valamint arra, hogy férfisegítség- és felelősségvállalás nélkül nem fog több gyermek születni. Miért születne?
   
  Körülöttünk egyedülálló nők és férfiak bolyonganak a világban, akik nem találnak megfelelő párra, vagy ha igen, félnek megfogni egymás kezét, s ami még aggasztóbb: félnek nem elengedni egymás kezét.

  Voir livre

• 

  Az ellopott század

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A welszi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét cellule-büntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábuak kevéssé vonzó társasága miatt.
  Furcsa és igazságtalan a helyzet itt a légióban.
  A welszi herceg polgári életében szakács volt egy luxusgőzösön, Port Said és Batavia között. Egy alkalommal állítólag olyan csirkeragout főzött a welszinek, hogy ez elkérte a receptjét és tíz percig beszélgetett vele. Hogy mi igaz a históriából, azt a légionisták nem tudhatták, de miután a szakács az izgalmas történetet minden kimenőnapon elmondta a kocsmában, elnevezték welszi hercegnek és a név rajta maradt.
  Őfensége most elharapta a cérnát, mert már varrt is közben és körülnézett. Wieland, a zenebohóc pőrén feküdt a földön, mert azt hitte, hogy a beton kevésbé meleg. Legyek zsongtak a bagó- és hagymaszagú szobában. Mennyi légy... Kroll, aki egyszerűen csak fuvarosnak vallja magát, ha ugyan beszél, mert ezt ritkán teszi és olyankor is csak egytagú szavakat felel a kérdésre, Kroll, mint mindig, hanyatt fekszik az ágyán nyitott szemmel, nem olvas, nem alszik, csak néz... Az ördög tudja mit...
  A sarokban Vligny olvas. Mindig olvas. Vagy sóhajt. Vlignyről kiderült, hogy lefokozott tiszt. Ő nem mondja. De kiderült. Két napja. Azóta ő a szenzáció. Az irnok mesélte, mert kihallgatott egy beszélgetést. Valami magasrangú tiszt járt itt a kapitánynál és azt mondta, hogy van a helyőrségben egy lefokozott francia tiszt a legények között. Többet nem mondhat. Ezt sem hivatalosan. És a felettesekre bizza, hogy felismerjék ennyi baka között azt, aki igazi tiszt volt. Nem kér semmit a számára, csak valamivel jobb bánásmódot... Nyomban tudta a kapitány is, a hadnagy is, hogy ez csak Vligny lehet.
  Most új ember lép a szobába. Délben érkezett Saidából, az utánpótlással. Hudniczka, egy angolos, rókaképű, szikár katona vezeti. Ha lehet, barátsággal fogadják az ujoncot. Ők itt már tudják, hogy mi vár szegényre ebben az istenverte Timbuktuban...

  Voir livre

• 

  Hajóépítés a hátsó udvarban - A...

  Csíkos Csaba

  • 0
  • 0
  • 0

  Mi vesz rá valakit arra, hogy egy családi ház hátsó udvarában, távol a Ba­latontól és a tengerektől, óceánképes stabilitási mutatókkal rendelkező vi­torlás fahajót építsen? A vitorlázás szeretete vagy valamiféle alkotóvágy? Mennyi ideig tart egy 27 lábas, 3 tonnás hajó megépítése? Mikor kap nevet az épülő hajó? Elsősorban fizikai vagy szellemi munka egy hajó megépítése? Mikor lehet és mikor szükséges a társak segítségét elfogadni vagy igénybe venni? Önéletrajzi elemekkel átszőtt, néhol a szakkönyvek felépítését és han­gulatát idéző, de mindvégig könnyed és humoros stílusban megírt könyvé­ben Csíkos Csaba választ ad a fenti kérdésekre. Bár a szerző megfelelően adatolva hivatkozik a hatósági előírásokra és a hajóépítés angol–magyar szótárát is mellékeli, mégis inkább egy elbeszélést tart a kezében az ol­vasó, aki eldöntheti, belevág-e egy hasonló, gyönyörűséges, buktatókkal és sikerélményekkel teli hajóépítési kalandba. Vagy ahogyan a szerző Ber­nard Darrastól, a Sorbonne professzorától hallotta: inspirálni sokszor töb­bet jelent, mint megtanítani valamit.

  Voir livre