D'autres livres qui pourraient vous intéresser

• 

  Trópusi pokol

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Agadesznél némi meglepetésben volt része a légiónak. Egy expedicióval találkoztak. És ez volt a legfurcsább expediciók egyike a világon. A tevehajcsárok és néger szolgák naphosszat a hasukon feküdtek és aludtak, mindenki akkor kelt fel, amikor akart, abból evett és annyit, amiből és amennyit megkivánt, az öszvérek száma aszerint váltakozott, hogy az expedició hajcsárai milyen sikerrel loptak új állatokat azok helyett, amelyeket tőlük hajtottak el, senki sem parancsolt senkinek, mindenki ordított mindenkivel és a táborozás formációja annyira nem emlékeztetett semmiféle hasonló pihenőállomásra, hogy a kapitány, midőn messzelátójával megpillantotta azt a szabálytalan, furcsa foltot, amit öszvérek, emberek és sátrak egymás hegyén-hátán alkottak, meglepetten szólt hátra az őrmesternek: ,,Mondja csak, mon chef, mi az istencsudája lehet az az izé ottan?"
   

  Voir livre

• 

  A londoni szélhámos

  Vágó Zoltán

  • 0
  • 0
  • 0

  London. A 19. század vége. A Scotland Yard főfelügyelője, Phiagolas Bull egy szélhámos elfogására indul. Ám hamarosan egy az egész kontinensen átívelő hajszában találja magát, ahol ő maga egy brutális gyilkosság fő gyanúsítottja, Nagy Britannia első számú közellensége. 
   
  Ha tisztázni szeretné magát, nem számíthat másra, csak a meggyilkolt lány húgára, aki eddig az arisztokraták könnyű életét élte, egy ifjú indiai matematikusra és teszetosza beosztottjára, Thinline őrmesterre.
   
  Elegendő ez a világ legveszélyesebb gyilkosai ellen?
   
  S közben minduntalan feltűnik a kiismerhetetlen szélhámos: Toast Kényer.
   
  "Ki ez a Kényer tulajdonképpen? Néhány éve tűnt fel London báltermeiben, a mulatóhelyeken, elegáns és kevésbé elegáns hotelekben. ...
   
  Pletykák keltek szárnyra európai fővárosokban elkövetett ékszerrablásokról, avagy esetleg a francia Riviéra távoli szegletein elcsábított és kirabolt örökösnőkről.
   
  Toast Kényer pedig, ez a meghatározhatatlan korú figura (életkora huszonöt és negyvenöt év között bárhol lehetett megvilágítástól és a körülményektől függően) rezzenéstelen arccal kortyolgatta márkás pezsgőjét, és unottan válaszolt a rendőrség bátortalan nyomozási kísérlete során feltett kérdésekre.
   
  Ami még ennél is bosszantóbb, hogy a londoni alvilág afféle hősként tekintett rá. Pletykák keltek szárnyra, hogy Kényer bárhonnan képes felszívódni, vagy ellenkezőleg: bárhol és bármikor felbukkanni."

  Voir livre

• 

  Jókor legyen mondva - Keveseknek...

  Vilmos Velinszky

  • 0
  • 0
  • 0

  Apám, Velinszky Vilmos (1928–1992) köl­tő, műfordító, szerkesztő disztichon- és aforizmagyűjteménye évtizedeken át hevert az asztalfiókban. Reményeim szerint ez az em­léke előtt tisztelgő könyvecske alkalmas rá, hogy bemutassa egy sajátos szemléletű mű­vészember gondolatvilágát – merem állítani –, filozófiai igénnyel bíró világnézetét. Mindezt humorral, a nevetés eszközével teszi... Jófor­mán nietzschei szemléletet említhetnénk, ha a német filozófus több humorérzékkel lett volna megáldva, s ha apám képes lett volna olyasmi­re, mint Isten elparentálása.Velinszky Tamás

  Voir livre

• 

  Piszkos Fred közbelép

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  Régi ismerősünk Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos - és az is, hogy Fülig Jimmy a ,,kölcsönkenyér visszajár" elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül.

  Voir livre

• 

  A boszorkánymester

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A Duna-parti nagyon előkelő Trombita-szálló portása ijedtében megdermedt. Tizenöt éve áll itt, ebben az aranygombos kabátban, a kocsifelhajtó előtt, de ilyen még nem volt! Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita-szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép, fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak, hogy várjon, a sofőrnek odaad valami pénzt, és egyenesen besiet a főkapun. Értsük jól meg a portást: Itt már állt meg olyan Rolls-Royce autó, amiből az egész világon csak egy darab volt, és külön az utasa számára készült. Itt már stoppolt tizenkét cilinderes Maybach kocsi úgy, hogy egyetlen sárgömbnek látszott az egész. Ide már megérkezett a nyolcvanas években egy bohém angol trónörökös, élő leányfejekkel díszített batáron, és jött valaki Perzsiából tizenhét autóval egyszerre. De mentőkocsin még nem érkezett vendég a Trombita-szállóba. Ez a vendég kicsit sántikál, turistaruhában van, különben igen szép, barna nő, és ügyet sem vet a portásra.

  Voir livre

• 

  Az ellopott század

  Jenő Rejtő

  • 0
  • 0
  • 0

  A welszi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét cellule-büntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábuak kevéssé vonzó társasága miatt.
  Furcsa és igazságtalan a helyzet itt a légióban.
  A welszi herceg polgári életében szakács volt egy luxusgőzösön, Port Said és Batavia között. Egy alkalommal állítólag olyan csirkeragout főzött a welszinek, hogy ez elkérte a receptjét és tíz percig beszélgetett vele. Hogy mi igaz a históriából, azt a légionisták nem tudhatták, de miután a szakács az izgalmas történetet minden kimenőnapon elmondta a kocsmában, elnevezték welszi hercegnek és a név rajta maradt.
  Őfensége most elharapta a cérnát, mert már varrt is közben és körülnézett. Wieland, a zenebohóc pőrén feküdt a földön, mert azt hitte, hogy a beton kevésbé meleg. Legyek zsongtak a bagó- és hagymaszagú szobában. Mennyi légy... Kroll, aki egyszerűen csak fuvarosnak vallja magát, ha ugyan beszél, mert ezt ritkán teszi és olyankor is csak egytagú szavakat felel a kérdésre, Kroll, mint mindig, hanyatt fekszik az ágyán nyitott szemmel, nem olvas, nem alszik, csak néz... Az ördög tudja mit...
  A sarokban Vligny olvas. Mindig olvas. Vagy sóhajt. Vlignyről kiderült, hogy lefokozott tiszt. Ő nem mondja. De kiderült. Két napja. Azóta ő a szenzáció. Az irnok mesélte, mert kihallgatott egy beszélgetést. Valami magasrangú tiszt járt itt a kapitánynál és azt mondta, hogy van a helyőrségben egy lefokozott francia tiszt a legények között. Többet nem mondhat. Ezt sem hivatalosan. És a felettesekre bizza, hogy felismerjék ennyi baka között azt, aki igazi tiszt volt. Nem kér semmit a számára, csak valamivel jobb bánásmódot... Nyomban tudta a kapitány is, a hadnagy is, hogy ez csak Vligny lehet.
  Most új ember lép a szobába. Délben érkezett Saidából, az utánpótlással. Hudniczka, egy angolos, rókaképű, szikár katona vezeti. Ha lehet, barátsággal fogadják az ujoncot. Ők itt már tudják, hogy mi vár szegényre ebben az istenverte Timbuktuban...

  Voir livre