Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Én Mosra - Roswell túlélője

  B. Mich. Grosch

  • 0
  • 0
  • 0

  Leírás: 
  Az „Én, MOSRA” című tudományos-fantasztikus regény a roswelli balesetet és az ahhoz vezető eseményeket meséli el az „idegen” Mosra szemszögéből. Az olvasó megtudhatja, hogyan és miért történt az, hogy az emberiség a Földön kiirtotta magát, és hogy az „elit” néhány túlélőjének nem sikerült befejeznie egy régóta építés alatt álló űrhajót, hogy elmeneküljön és az emberiség többi részét elpusztítsa. A kalandos regény a modern politika irracionalitását és kopottságát, valamint az emberi jövő és az emberiség utódai lehetséges forgatókönyveit világítja meg. Itt nem a vérszomjas „csillagháborúkról” van szó, hanem az emberiség jövőjének lehetőségeiről, ha- és bukásáról. 
  (Lefordítva, mesterséges intelligencia segítségével) 
  Beszélte: Tamas Kovács. (M I)

  Zum Buch

• 

  A keselyűk hava - A napisten...

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  A keselyűk hava („A napisten háborúja” V/2.)
  
  A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
  A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyűk seregével és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!
  Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
  Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!
  
  A második részben kiderül, hogy mi valójában Golína „csodája”, és hogy mi a célja vele.
  Kiderül, mire képes egy „orkszarvú”, ha felingerelik.
  Kiderül, mikor édes a vér az Élet és halál ura szerint.
  Megérkeznek a keselyűk; a halál madarai, a gonosz követei.
  És megismerhetjük a Napisten legendáját.

  Zum Buch

• 

  Gépisten

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  Vajon ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot?
  Egy élőlény? Vagy egy gép?
  Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának... azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.
  Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét?
  
  A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása.
  
  A regényben találkozhatunk:
  Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.
  Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.
  Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.
  Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről szól, vagy inkább egy „Új világ” kezdetéről? Mi van akkor, ha a kezdet és a vég valójában egy és ugyanaz?

  Zum Buch

• 

  Odalent

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  Thomas egy titkos föld alatti bázison él az anyjával, aki kutatóként dolgozik ott. Tom nem tudja, hogy pontosan miből is áll anyja munkája, mert az „titkos”. A Scarabeus bázison minden titkos, és a kamaszfiú utálja az egész helyet. Alig várja, hogy végre elhúzhassanak innen. Egy hete vannak itt, de már most unja a rengeteg hülye szabályt és figyelmeztetést. Az ember levegőt sem vehet anélkül, hogy egy katonának emiatt meg ne remegne az ujja a ravaszon.Tom egyetlen barátja a bázison Katherine, aki szintén nem igazán találja a helyét. Ő édesapjával van itt, aki a főnöke a létesítménynek. Tom és Kat sokat lógnak együtt, szüleik szerint túl sokat is. A fiatalok nem egyszer bajba kerülnek, amikor „véletlenül” tiltott területre tévednek.Sem a dolgozók, sem velük élő családtagjaik nem hagyhatják el a föld alatti bázist, amíg a munka tart. A bezártság miatt sok ember klausztrofóbiás tüneteket mutatott, ezért a kormány minden helyiségbe ablakot szereltetett. „Odakintre”, azaz az ablak mögötti falra a külvilágról készült videofelvételeket vetítenek, ezáltal az emberek nem érzékelik annyira, hogy a föld alatt élnek. A felsőbb szintek „ablakaiból” New York látható, mintha egy felhőkarcolóból néznénk. Az alsóbb szinteken ugyanazt vetítik, csak utcaszinten. Az ebédlőben tartózkodóknak pedig egy hawaii tengerpart hangulatos felvételét játsszák végtelenítve.Tom sokat ül és unatkozik ebben a helyiségben, ha Katnek más dolga van. Olyankor sokat nézi a „falat”, azaz a tengerpartot. Egyik nap észrevesz valami furát a felvételen, ami nem odavaló.Tom rájön, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bázissal. Sőt, rengeteg dolog nem stimmel vele.

  Zum Buch

• 

  A rovarok lázadása

  Miklós Rónaszegi

  • 0
  • 0
  • 0

  A nagy játszma, a Hínáros tenger, Az indián hercegnő népszerű írója – annyi kalandos történelmi história után – ezúttal tudományos-fantasztikus regénnyel lepi meg serdült és felnőtt olvasóit. Tárgyát azonban nem a távoli jövőből veszi, hősei nem ismeretlen bolygók felé utaznak – A rovarok lázadása a mában játszódik, sőt Budapesten! Az olvasó – ha történetesen pesti lakos – e film­szerűen pergő képekben felismerheti azokat az utcákat és tereket, ahol nap nap után ő maga is megfordul. S mert végigkíséri hőseit különös kalandjaik során a Várhegy barlangrendszerében, az Alagút félhomályos folyosóján, a pesti Duna-parton, a Körúton… egyszerre csak ráébred, hogy a fantasztikus kalandok lehetősége – valóság. A modern ember világa sem érdektelenebb a kosztümös koroknál, csak felfedező, értő szemmel kell körülnézni benne. A regény ötletére napjaink legtöbbet vitatott, legjobban ismert, valóban fantasztikus tudománya ihlette az írót, aki ezekben a páratlan feszültségű, lélegzetelállítóan sodró iramú jelenetekben nemcsak azt kutatja, hová tűnt el Dr. Perjés Zoltán, a kiváló agysebész, hanem arra a szorongató kérdésre is választ keres, vajon mivé lesz a tudomány, hogyha méltatlan beavatottak kezére jut…?
   
  www.ronaszegimiklos.com

  Zum Buch

• 

  Na de mi közük ehhez az isteneknek?

  Márton Szepes

  • 0
  • 0
  • 0

  Engem Kócosnak hívnak, és fogadni merek, hogy ön is gúnyosan mosolyog a rendíthetetlen hősökön, akik hirtelen nyert erejükkel makacskodnak a világ megmentéséért! Sőt bizonyos vagyok abban, hogy ön­nek is elege van már a magasztos esti mesékből, amik­ben tündék és törpök dalolászva harcolnak a gonosz ellen. Egyáltalán miért kezdődnek úgy a mesék, hogy egyszer volt, hol nem volt? Most volt vagy nem volt?Na, ezért találkoztunk össze. Én nem vagyok sem nemes lelkű harcos, sem erő­től duzzadó hős. Én csak nyugalomra vágyom, lehe­tőleg minél távolabb mindenkitől. És teszek is érte, hogy elérjem. De ön szerint ezt hagyják? Amikor az ember végre jó úton járna, akkor alaposan keresztbe tesznek neki. Hogy kik? A gonosz küldöttei? Ugyan már! Van itt minden, csak gonosz nincs: bálna, kecske, tolvaj, amit akar. Ezért kell szépen, csendben intézni a dolgokat. Nem kell hősködni, nem kell okoskodni. Az akadályt pedig nem leküzdeni kell, hanem kikerülni. Hősködjenek mások!De térjünk a lényegre. Sikerül nyugalomra ta­lálnom? Döntse el ön a saját belátása szerint! Egyet azonban ígérhetek: nem kezdem a történetet „egyszer volt, hol nem volt”-tal. Nézze csak meg!

  Zum Buch