Other books that might interest you

• 

  Én Mosra - Roswell túlélője

  B. Mich. Grosch

  • 0
  • 0
  • 0

  Leírás: 
  Az „Én, MOSRA” című tudományos-fantasztikus regény a roswelli balesetet és az ahhoz vezető eseményeket meséli el az „idegen” Mosra szemszögéből. Az olvasó megtudhatja, hogyan és miért történt az, hogy az emberiség a Földön kiirtotta magát, és hogy az „elit” néhány túlélőjének nem sikerült befejeznie egy régóta építés alatt álló űrhajót, hogy elmeneküljön és az emberiség többi részét elpusztítsa. A kalandos regény a modern politika irracionalitását és kopottságát, valamint az emberi jövő és az emberiség utódai lehetséges forgatókönyveit világítja meg. Itt nem a vérszomjas „csillagháborúkról” van szó, hanem az emberiség jövőjének lehetőségeiről, ha- és bukásáról. 
  (Lefordítva, mesterséges intelligencia segítségével) 
  Beszélte: Tamas Kovács. (M I)

  Show book

• 

  Tüskehegy - Táltos

  Susanna Park

  • 0
  • 0
  • 0

  Miután Amyta társaival együtt átkelt Tüskehegyen és találkozott a Táltossal, hamar rájött, hogy innen bizony csak kemény és nehéz tanulás árán szabadulhat. Már ha kiszabadulhat egyáltalán. Szerencsére elveszettnek hitt társai – Szélvész és Anna – is biztonságban élik életüket a titokzatos hegy mögött, sőt a lány újabb ismeretségekre is szert tesz ezen az eddig mindenki számára ismeretlen helyen. Mindeközben a külvilágban különös szövetségek köttetnek. A Fekete király és Noarin egyre nagyobb sötétségbe borítják Honát, Matt herceg és segítői útját az eddig rejtőzködő életet élő Farkasok keresztezik, a Császár pedig Bluendella királynővel indul el felfedezni a Déli kontinenst és Üveghegyet, benne a sötét boszorkány hagyatékával.Szuomi, a kis fényevő természetesen most is Fényességes Hercegnője segítségére siet, és ezzel új lendületet kapnak az események, melynek hatására Amyta és társai megpróbálnak utat keresni kifelé Tüskehegy biztonságos menedékéből. De vajon van-e kiút?

  Show book

• 

  A Mennyből Érkeztem 2 Kötet

  Olga Kryuchkova, Elena Kryuchkova

  • 0
  • 0
  • 0

  Az ”A mennyből érkeztem” trilógia második kötete beavatja az olvasót az ősi sumár istenségek titkaiba.A Kék Bolygó fokozatosan közeledett és megnőtt. Csökkent a távolság a bolygó és a repülőgép között. Inanna lépteket hallott a háta mögött, és megfordult, majd meglátta Arurut. Aruru megjelenése kifejezetten vonzó volt: aranyszínű haja éles ellentétben állt a hatalmas, zöld szemével. Ennek ellenére a lány a szerény, visszafogott tónusú ruhákat szerette.
  – Inanna, hamarosan leszállunk – mondta lelkesen. – Alig várom, hogy odaérjünk a kolóniára!
  Aruru természeténél fogva optimista volt. Az űrrepülőgép fedélzetén töltött hosszú idő, és ráadásul zárt térben és ugyanabban a csapatban is, úgy tűnt, még nem ment az idegeire. Ennek ellenére Inannának határozottan elege volt. Már nem bírta ugyanazokat az arcokat nézni. Elege volt az egyhangú ételből, és mostanában még Dumuzid is idegesítette.
  A vörös hajú szépség egyre inkább úgy gondolta, hogy a következő száz, sőt kétszáz évet a szokásos előnyöktől és kényelemtől mentesen kell a Földön töltenie. Inanna legbelül csodálta a nagynénjei lelkesedését. Úgy tűnt, hogy már a hajón vannak, teljesen belefeledkeztek a közelgő kutatásban. És szüntelenül erről beszéltek. Inannának néha úgy tűnt, hogy a nagynénjei egyszerűen a tudomány megszállottjai.
  – ...Már nincs sok hátra... – erősítette meg Inanna.
  Tekintetét Laharra és Ashnanre fordította, akik megjelentek a fülkében. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás: hajuk búzaszín, szemük szürke. Az idősebb, Ashnan szerette friss virágokból készült hajtűkkel díszíteni a haját. A fiatalabb, Lahar szőke haját kissé bárányszarvra emlékeztetve, két tincsbe formázta a füle fölött. 
  Inanna, bár még soha nem járt a Kék Bolygón, sokat hallott róla szüleitől, Enki nagyapjától és Utu bátyjától. Inanna már előre olyan elképzelést alkotott a Föld helyi lakosairól, mint primitív lényekről. És azt feltételezte, hogy foglalkozásuk szerint Ashnan a gabona istennőjének, Lahart pedig a szarvasmarha istennőjének fogják nevezni. Végül is Ashnan növények tanulmányozásával és keresztezésével foglalkozott, Lahar pedig lelkesen tenyésztett új állatfajokat. Vörös haja miatt pedig magát Inannát is inkább a hajnal istennőjeként fogják tisztelni. Inanna még nem tudta, mennyire prófétaiak lesznek a feltételezései. És hogy a mezopotámiai nők hennával festik be a hajukat, hogy vöröses árnyalatú legyen.
  Az anunnaki nők lelkesen beszéltek a tudományról, szerettek különféle nehezen kiejthető szavakat használni. Inanna borzasztóan bosszús volt, különösen, amikor kitört az ikrek fékezhetetlen energiája.
  „Alig várom, hogy végre elhagyjam ezt a ketrecet! És szívok egy kis friss levegőt...” – gondolta Inanna ingerülten. A lány azonban édesen mosolygott a nagynénjeire.
  Egy idő után Inanna türelme elnyerte méltó jutalmát – az „égi szekér” ereszkedni kezdett a Földre. A leszállóhely egy különlegesen erre a célra épített zikkurát tetején volt, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. A közelben volt Uruk városa, és a zikkurátot biztonsági okokból magas kőfal vette körül, mert a városlakók gyakran jöttek imádni azt a helyet, ahol az istenségek mennyei szekereken leszállnak a Földre. Néhány szerencsésnek még saját szemével is sikerült látnia az istenségeket.
  Az arany repülő korong felületén átjáró nyílt, és egy lépcső gördült ki könnyedén. Az égi utazók azon ereszkedtek le a zikkurat tetejére.PUBLISHER: TEKTIME

  Show book

• 

  Fekete leopárd vörös farkas

  Marlon James

  • 0
  • 0
  • 0

  „A gyermek halott. Ezenfelül nincs mit tudni.” - indul Marlon James monumentális fantasyregénye, hogy aztán félezer oldalon át regélje el az említett gyermek utáni kutatás részleteit, egy a megszokott fantasyuniverzumoktól merőben elütő világba vetve az olvasót. A Fekete leopárd, vörös farkas egy sosem volt, mégis élő, lüktető Afrikát teremt burjánzó őserdőkkel, óriás, denevérszerű démonokkal, csontokkal varázsló kuruzslókkal, árnyéklényekkel - mintha egy Hieronymus Bosch- festményben kalandoznánk.A Booker-díjas szerző vérfertőzéssel, testiséggel, szexuális és fizikai erőszakkal, vérontással, nemi tabuk megsértésével teli szövege ősibb, elemibb világot teremt, mint a torzsalkodó nemesek középkorát idéző high fantasy-mérföldkövek. Csalódik hát, aki egy afrikai Trónok harcát vár - aki viszont egy George R. R. Martin művéhez hasonlóan részletgazdag, rengeteg szereplőt megmozgató és óriási teret átfogó invenciózus eposzt, az egyáltalán nem.A gyermek halott. Miért is olvassunk tovább? Aki az első fejezet után nem kap kedvet a szöveg nyers erejétől, a narrátor fanyar, mégis bensőséges stílusától ösztökélve, az talán sosem fogja megtudni. Aki viszont folytatja, rázós, ám élménydús úton vehet részt az elmúlt évek legegyedibb fantasyregényének köszönhetően.
   
  „Marlon James kihagyhatatlan” (Salman Rushdie)

  Show book

• 

  Robot ember

  Gabriel Woolf

  • 0
  • 0
  • 0

  2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy pontosan mi is történt négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

  Show book

• 

  Az ezerszemű úrnő

  A. K. Larkwood

  • 0
  • 0
  • 0

  Mit áldoznál fel azért, hogy kiszabadulj egy rémálomból?
   
  Kszorvej, Suthmíli és Tal az elhagyatott ecsentiri gyarmatvilágok felméréséből élnek. A birodalom romjai ártalmatlannak, mégis lenyűgözőnek tűnnek számukra, ám egy rutinküldetésen ősi mágiába botlanak, és megtörténik a katasztrófa. Véletlenül felkeltenek egy harcost, aki átaludt egy egész kort, és ezzel egy több ezer éves konfliktust lobbantanak újra lángra. Ráadásul a katona a saját ügyének szolgálatába állítja Kszorvejt.
   
  Suthmíli kétségbeesetten védelmezni próbálja a nőt, akit szeret. Azonban minél tovább fokozódik a helyzet, annál kevésbé biztos abban, hogy mivel segíthetne Kszorvejnak. Eközben Tal hazatér Tlánthothéba, ahol megtudja, hogy Szethennájnak, az ő egykori főnökének és szeretőjének nyoma veszett. Amikor aztán mágikus katasztrófa sújtja a várost, menekülőre fogja – csakhogy a jövő elől ő sem szökhet meg.
   
  A Visszhangok Útvesztőjének világai között ugyanis egy élőholt istennő töredékei lassan felébrednek, és mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll.

  Show book