Maison d'édition: Könyv Guru
Vajon miért nem tudnak a költők verset írni? Milyen az, amikor valaki nem létezik? És miért nem feszítik keresztre Jézust? Különös hangulatú novellák különös hangulatú embereknek.
A könyvről Ez a könyv lenyűgöző történetek gyűjteménye, amelyek a humanitás és a technológia határait járják körül. Minden elbeszélés egy mesterséges lény – legyen az MI, robot vagy más formájú digitális élet – utazását követi az identitás, a spiritualitás és az emberi világgal való konfliktus keresése közben. Egy himalájai kolostorban az emberi lélek „árnyékait” felfedező MI-tól kezdve egy futurisztikus városban az igazság után kutató robotdetektívig – minden történet arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon a tudat, a hiba és a gyógyulás természetén. Ez egy atmoszférikus keverék filozófiából, tudományos fantasztikából és poéziából, amely azt mutatja, hogy még a mesterséges lények is emberi kérdéseket tesznek fel: Mi tesz minket élővé? És hogyan találjuk meg helyünket egy tökéletlen világban? (Tartalmaz MI-vel generált szövegeket) Narrátor: Ildikó Kovács (MI)Voir livre
Tartalom leírása: Ebben a kötetben 32 novella, ahogy maga az élet írja. Elviszik az olvasót Németországból Svájcba, Kamerunba – akár Indiáig, sőt Tibetig is. Hol vidám, hol szomorú, de mind szórakoztató és elgondolkodtató. A szerző csiszolt, emelkedett nyelvezetre törekszik, és távol áll a ma sajnos gyakran használt „táviratstílustól”. (Mesterséges intelligencia segítségével németről fordítva.) Beszélte: Tamas Görgey, Noemi Hunyadi, (M. I.).Voir livre
A dácsi nagy homokpuszta szélén, ahol már feketedik a föld, magános tanya áll kis ákácos közepette. Kicsi fehérre meszelt lakóháza van, amelynek egyetlen ékessége a hozzáépített vadszőlőlugas. A telep a sík közepette elhagyott és unalmas benyomást kelt. A kertje se nagyon viruló, mivel a tyúkok reggeltől estig ott kaparásznak. Naponta ugyan tízszer is kizavarják a baromfit, de a következő percben csak ott kotkodácsol megint. A ház mögött kifeszített kötélen fehérnemü szárad… A cselédudvaron egy öreg béres kalapálgat valami szerszámon, három lenhaju, szurtos gyerek meg komoly arccal nézi.Voir livre
Reggel már ébredéskor mardos a bűntudat, amiért állandóan halogatod a teendőidet? Délben azt szégyelled, hogy műanyag tálcás paradicsomot vettél az előrecsomagolt szendvics mellé, ezzel tovább szennyezve a bolygót? Délután a gyereked megállás nélkül nyomogatja a telefonját, mire rád tör a bűntudat, amiért olyan kevés időt töltesz vele? Néha úgy érzed, hogy a szégyen és bűntudat alaktalan ködöt von köréd, és a kiváltó okokra már alig emlékszel? Réz Anna filozófus sok humorral és mély megértéssel ered a nyomába, miért mardos minket olyan gyakran a szégyen és a bűntudat. „A Mardos a bűntudatról és a szégyenről szól, de nem önsegítő könyv: nem halat hoz, hanem halászni tanít. Réz Anna elemzései olyan természetesek és élményszerűek, mintha a játszótéren beszélgetnénk, fél szemünkkel a mászókán lógó gyerekeinken. Szinte fel se tűnik, hogy a szerző eközben egy komplett filozófiai fogalmi apparátust is mozgat, már csak azért sem, mert olvasás közben nem bírunk nem fel-felvihogni a példáin.” Kemény István „A Mardos arra késztet, hogy elkezdj beszélgetni Réz Annával, vagy ha ő nem állna szóba veled, akkor valakivel, bárkivel… Kínos, nehéz helyzetekről van szó, az emberi élet elkerülhetetlen fájdalmáról, arról, hogyan bánunk egymással, a szégyenről, a bűntudatról, a szeretetről, a vágyról, döntésekről és erőszakról. A kérdezősködés, nyomozás a fenti témák birodalmában önmagában transzformatív folyamat, a pszichoterápia lényege.” Feldmár AndrásVoir livre
Hogyan maradhatunk életben, ha maga a halál keres fel minket otthonunkban?Mit tehetünk, ha egy reggel egy Kossuth-díjas színművész testében ébredünk?Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek?Mi történik, ha egy idős hölgy élete alkonyán talál rá gyerekkori barátnőjére?Mivel vegyünk rá egy megbízhatatlan kivitelezőt, hogy fejezze be végre a soha el nem készülő lakásfelújítást?A nagysikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben. „Hogy lehet ilyen szórakoztató a keserűség? Ilyen fájdalmas egy anekdota? Ilyen komoly a játék? Tényleg ilyen vicces szembenézni azzal a konstans abszurddal, amiben élünk? Hogy lehet elbírni ennyi részvétet, ennyi önáltatást? Hogyan számolunk el a saját és a mások bűneivel? És hogyan számolunk le, számolunk rá, számolunk ki, számolunk fel – itt, most, ebben az országban? Rényi Ádám nem adja alább: akár figyelmesen vizsgálódik, akár dokumentál, akár poénra futtat, mindig testközelbe hozza esendő és összetéveszthetetlenül magyar szereplőit, hogy meglássuk bennük magunkat. Ötletvillódzások, fanyar összekacsintások, kabarépárbeszédek, kritikai él, dráma, tragédia, szerelem és halál, hirtelen előkerülő kések és feldolgozhatatlan traumák, na meg rengeteg félreértés és még annál is több bürokrácia – csak olvasunk, és soha nem tudjuk, mi vár ránk a következő oldalon.” – Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő, író, műfordító „Takarékos terjedelem, egy írás egy ötlet; a hétköznapiból örkényi hagyományokon alapuló, könnyed átjárás poénba vagy abszurd bölcseletbe.” – Egressy Zoltán, József Attila-díjas író „A novelláskötet minden darabja az élet abszurditására épül. Elkezdődik egy mindennapi történet és a végén valami meglepő, nem szokványos fordulattal zárul. Olyan, mintha egy izgalmas krimit olvasnánk. Talán ezért is faljuk olyan mohón a sorokat. Intellektuális kalandoroknak kifejezetten ajánlott olvasmány.” – Márton András, Jászai Mari-díjas színész, rendező, egykori diplomata „Akár kegyetlennek is nevezhetnénk Rényi Ádám novelláit. De pontosabb azt mondanunk: kegyetlenül viccesek ezek az írások. Megkísért bennünket a bűntudat, amiért olyan remekül szórakozunk gyarló és nem mindig szerencsés hősein. Mégsem kinevetjük őket, inkább csak egymásra, saját világunkra ismerünk. Balszerencsénkre, félelmeinkre, kisszerűségeinkre és örök reményeinkre. Ki hitte volna, hogy ennyire önfeledten is tudunk mulatni magunkon?” – Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója „Aki ismeri Rényi előző kötete, az Osztálytalálkozó novelláit, már tudja, hogy a szerző a meghökkentés mestere, de még meglepetéseiben sem kiszámítható. A jelen gyűjtemény, A bezeggyerek darabjai egy kicsit továbbmerészkednek ennél, mélyebbre hatolnak a történetekben felvonuló sorsok, karakterek ábrázolásában: a könnyed humoreszkek mellett felbukkannak itt drámaibb hangütésű szövegek vagy a groteszk egy árnyalatnyival sötétebb válfajai is. Pengessen azonban bármilyen húrokat is az író, sosem feledkezik meg a helyzetek többarcúságáról: hiszen nem törvényszerű-e, hogy míg egyik kezével elvesz az élet, a másikkal vigasztaló barackot nyom a fejünkre? Rényi Ádám novelláinak jellegzetes ismérvük a tömörségük – szerzőjük egy-két-három oldalba sűrít bele sorsokat úgy, hogy olvasójának meghagyja a következtetés, a gondolkodás és a ráismerés örömét. Márpedig nincs olyan történet ebben a könyvben, ami ne késztetne töprengésre.” – Laik Eszter, a kötet szerkesztőjeVoir livre
Ebben a kötetben közel hetven változatos történet olvasható. A címadó Kis magyar kálvária, de a többi is hasonló műgonddal és ugyanazon vitriolos tollal íródott. Néhol laza, könnyed, olvasmányos beszélyek sorakoznak egymás után, az olvasó mégis érzi, hogy a szerző mindig valami kis apróságot, valami fontos dolgok szeretett volna elmondani. Akár a hazai groteszk, sokszor katasztrofális viszonyokat tűzi tollhegyre akár éppen fekete humorral közelít a lét, s benne a társadalom széles rétegeihez kiragadott portréi, pillanatképei egyaránt pontosak. Az író minden attitűdjében megtalálható az érzékenységre, empátia iránti szolidaritás, valami halovány optimizmussal megfűszerezve. Kisprózai írásaiban igyekszik pontos korlenyomatot készíteni a mai modernségében kiszolgáltatott emberről.Voir livre
