Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Novellák - ahogy az élet írja őket

  B. Mich. Grosch

  • 0
  • 0
  • 0

  Tartalom leírása: 
  Ebben a kötetben 32 novella, ahogy maga az élet írja. Elviszik az olvasót Németországból Svájcba, Kamerunba – akár Indiáig, sőt Tibetig is. Hol vidám, hol szomorú, de mind szórakoztató és elgondolkodtató. A szerző csiszolt, emelkedett nyelvezetre törekszik, és távol áll a ma sajnos gyakran használt „táviratstílustól”. (Mesterséges intelligencia segítségével németről fordítva.) 
  Beszélte: Tamas Görgey, Noemi Hunyadi, (M. I.).

  Zum Buch

• 

  Barát vagy ellenség…?? -...

  Max Qwen

  • 0
  • 0
  • 0

  A könyvről 
  Ez a könyv lenyűgöző történetek gyűjteménye, amelyek a humanitás és a technológia határait járják körül. Minden elbeszélés egy mesterséges lény – legyen az MI, robot vagy más formájú digitális élet – utazását követi az identitás, a spiritualitás és az emberi világgal való konfliktus keresése közben. 
  Egy himalájai kolostorban az emberi lélek „árnyékait” felfedező MI-tól kezdve egy futurisztikus városban az igazság után kutató robotdetektívig – minden történet arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon a tudat, a hiba és a gyógyulás természetén. 
  Ez egy atmoszférikus keverék filozófiából, tudományos fantasztikából és poéziából, amely azt mutatja, hogy még a mesterséges lények is emberi kérdéseket tesznek fel: Mi tesz minket élővé? És hogyan találjuk meg helyünket egy tökéletlen világban? (Tartalmaz MI-vel generált szövegeket) 
  Narrátor: Ildikó Kovács (MI)

  Zum Buch

• 

  A bezzeggyerek és más felnőttmesék

  Ádám Rényi

  • 0
  • 0
  • 0

  Hogyan maradhatunk életben, ha maga a halál keres fel minket otthonunkban?Mit tehetünk, ha egy reggel egy Kossuth-díjas színművész testében ébredünk?Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek?Mi történik, ha egy idős hölgy élete alkonyán talál rá gyerekkori barátnőjére?Mivel vegyünk rá egy megbízhatatlan kivitelezőt, hogy fejezze be végre a soha el nem készülő lakásfelújítást?A nagysikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben.
   
  „Hogy lehet ilyen szórakoztató a keserűség? Ilyen fájdalmas egy anekdota? Ilyen komoly a játék? Tényleg ilyen vicces szembenézni azzal a konstans abszurddal, amiben élünk? Hogy lehet elbírni ennyi részvétet, ennyi önáltatást? Hogyan számolunk el a saját és a mások bűneivel? És hogyan számolunk le, számolunk rá, számolunk ki, számolunk fel – itt, most, ebben az országban? Rényi Ádám nem adja alább: akár figyelmesen vizsgálódik, akár dokumentál, akár poénra futtat, mindig testközelbe hozza esendő és összetéveszthetetlenül magyar szereplőit, hogy meglássuk bennük magunkat. Ötletvillódzások, fanyar összekacsintások, kabarépárbeszédek, kritikai él, dráma, tragédia, szerelem és halál, hirtelen előkerülő kések és feldolgozhatatlan traumák, na meg rengeteg félreértés és még annál is több bürokrácia – csak olvasunk, és soha nem tudjuk, mi vár ránk a következő oldalon.” – Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő, író, műfordító
   
   
   
  „Takarékos terjedelem, egy írás egy ötlet; a hétköznapiból örkényi hagyományokon alapuló, könnyed átjárás poénba vagy abszurd bölcseletbe.” – Egressy Zoltán, József Attila-díjas író
   
   
   
  „A novelláskötet minden darabja az élet abszurditására épül. Elkezdődik egy mindennapi történet és a végén valami meglepő, nem szokványos fordulattal zárul. Olyan, mintha egy izgalmas krimit olvasnánk. Talán ezért is faljuk olyan mohón a sorokat. Intellektuális kalandoroknak kifejezetten ajánlott olvasmány.” – Márton András, Jászai Mari-díjas színész, rendező, egykori diplomata
   
   
   
  „Akár kegyetlennek is nevezhetnénk Rényi Ádám novelláit. De pontosabb azt mondanunk: kegyetlenül viccesek ezek az írások. Megkísért bennünket a bűntudat, amiért olyan remekül szórakozunk gyarló és nem mindig szerencsés hősein. Mégsem kinevetjük őket, inkább csak egymásra, saját világunkra ismerünk. Balszerencsénkre, félelmeinkre, kisszerűségeinkre és örök reményeinkre. Ki hitte volna, hogy ennyire önfeledten is tudunk mulatni magunkon?” – Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója
   
   
   
  „Aki ismeri Rényi előző kötete, az Osztálytalálkozó novelláit, már tudja, hogy a szerző a meghökkentés mestere, de még meglepetéseiben sem kiszámítható. A jelen gyűjtemény, A bezeggyerek darabjai egy kicsit továbbmerészkednek ennél, mélyebbre hatolnak a történetekben felvonuló sorsok, karakterek ábrázolásában: a könnyed humoreszkek mellett felbukkannak itt drámaibb hangütésű szövegek vagy a groteszk egy árnyalatnyival sötétebb válfajai is. Pengessen azonban bármilyen húrokat is az író, sosem feledkezik meg a helyzetek többarcúságáról: hiszen nem törvényszerű-e, hogy míg egyik kezével elvesz az élet, a másikkal vigasztaló barackot nyom a fejünkre? Rényi Ádám novelláinak jellegzetes ismérvük a tömörségük – szerzőjük egy-két-három oldalba sűrít bele sorsokat úgy, hogy olvasójának meghagyja a következtetés, a gondolkodás és a ráismerés örömét. Márpedig nincs olyan történet ebben a könyvben, ami ne késztetne töprengésre.” – Laik Eszter, a kötet szerkesztője

  Zum Buch

• 

  A tó felett a dombon

  Gorbói Tamás

  • 0
  • 0
  • 0

  Több mint negyven éve írok. Mindent, amivel megbíztak vagy amire felkértek. Forgatókönyveket, reklám- és referenciafilmeket, tévéműsorok felkonfjait, természet-, dokumentum- és útifilmek narrátorszövegeit, kabaré- és paródiajeleneteket, híreket és kommenteket, reklámszlogeneket, prospektusokat, riportokat, interjúkat, publicisztikákat, tudósításokat. És ki tudja, miket még? Már magam sem emlékszem mindenre.Úgy éreztem, most eljött az idő, hogy saját gondolataimról, érzéseimről és generációm életéről írjak. Történeteket, hangulatokat, amelyeket sokunk átélt, vagy legalábbis szeretett vagy nem szeretett volna átélni. Mint a műkorcsolyában, a sok kötelező gyakorlat után jöhet a szabadon választott kűr. Ott a zsűri, itt az olvasó fog pontozni.
   
  Gorbói Tamás

  Zum Buch

• 

  Apám óriás lesz

  János Haász

  • 0
  • 0
  • 0

  Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli ’80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából. Rozsdás hidak és futballpályák, matchboxok és gombfocik, balatoni vágyálmok, ismerkedés Edda-koncerten, kisvárosi és budapesti kalandok - és mindennek középpontjában egy apa, akit hőssé nagyít a gyermeki emlékezet. Felnövéstörténet, amelynek fő tétje nem az, milyen felnőtté válunk, hanem hogy miként maradhatunk meg közben gyereknek. A Telex.hu-ról jól ismert tárcaszerző szövegei különleges gyűjteményt alkotnak: mint egy régóta vágyott gombfoci-válogatott tagjai.„...megőrzöm magamban a város látványát, a körutat, ahonnan eltűntek a sarki kifőzdék, a Blahát, a Deákot, a földalattit, a városligetet, viszem magammal azt a megöregedett, összetöpörödött várost, mint régi fotókat, amiket elhalványítanak az évek, és mindegyik fotón, ahogy a város mindegyik pontján, csak egyetlen kis részlet marad éles, mintha az a kis részlet abban a pillanatban készült volna, mintha az élet minden pillanata az a pillanat lenne a város minden pontján, egy ballonkabátos férfi, aki egy kisfiú kezét fogja.”„Remek gyulai próza ez, a viharsarok pazar ízeivel! Pontos, mint Krasznahorkai, nosztalgikus, akár Kiss László, és finom, mint Kiss Ottó. Haász János megvárta, hogy érett prózaíróként debütálhasson, és elég távol legyen tőle a gyerekkora, hogy nagyon tudja szeretni.” - Grecsó Krisztián"Haász János könyve szép, szilánkos apakönyv, szövegeiben a jövő súlya fájdalmasan roppantja szét egy kisvárosi gyerekkor mindennapjainak törékeny valóságát." - Dragomán György, író"Van irodalmi hagyománya annak, hogy életünk beavatás-történeteit meséljük: közösen értett személyes mítoszt csinálunk. Nem is tudom, van-e a kortárs magyar prózában ma olyan író, akinek ez nem volt elrugaszkodása Garaczitól Dragománon, Jónás Tamáson, Háy Jánoson át Grecsó Krisztiánig, Krusovszky Dénesig és tovább.” - Beck Zoltán, zenész, író"Apa olyan, mint a kémény, füstöl és legyőzi a gravitációt - mondja a főhős. Ez a könyv gyönyörűen meséli el, milyen az, amikor a kémény már képtelen legyőzni a gravitációt, de a fiú mégis képes mindegyre újraépíteni ezt a kéményt a képzeletében." - Mécs Anna, író"Ez a kötet arról szól, hogy lehet úgy felnőni, hogy az ember sose nőjön fel. Meg arról is, milyen, amikor nem csak az ujja, de a szíve is örökre össze van sportozva." - Csepelyi Adrienn, író, újságíró

  Zum Buch

• 

  Ígéret egy különc mizantróp...

  Tasev Norbert

  • 0
  • 0
  • 0

  Valahol minden kisprózai műfaj egy adott szituáció köré csoportosul; szereplőkre hivatott koncentrálni. Az író csavarint egyet történetein már csak azáltal is, hogy az olvasó sokszor még nem is sejtheti, hogy a valódi valóságban van-e, ami a szeme előtt történik, vagy abban a író által megteremtett fikciós közegben, ahol az adott történet játszódik. Gyakran az egyszerű történetek mögött az emberi, pszichológiai érzelmek teljes mozgatórúgóit találjuk. Fontosak továbbá a kamaszkori történetei is. A lányához rajongásig szeretettl ragaszkodó apuka, aki beteg kislányát neveli, miközben jószerivel állásával, karrierjével játszik. A fiatal, gyönyörű nő, aki apafigurát keres magának, hogy teljesebbnek érezhesse az életét. A tanár, akit kirúgnak állásából, mert érvelni mert a szövegértő olvasás mellett. A férfi, aki szemtanúja lesz egy verekedésnek, és azt hiszi, hogy színészkedéssel megúszhatja a további retorziót. Kedvvel lapozgathat a kötetben bárki.

  Zum Buch