Weitere Bücher, die Sie mögen werden

• 

  Az öt tornacsuka Salföldön

  Eszter Jámbor

  • 0
  • 0
  • 0

  Az 5 tornacsuka mesés gyerek útikönyve a Balaton-felvidékre kalauzolja ifjú olvasóit. Ebben a mesében köveken egyensúlyozunk. lovaskocsira pattanunk és állatokkal ismerkedünk. Mert a Balaton több, mint fürdőruha, sokkal inkább tornacsuka. Tartsatok velünk, kalandra fel!

  Zum Buch

• 

  Hogyan menjünk világgá

  Vígh Bori

  • 0
  • 0
  • 0

  Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.Vigh Bori digitális nomád, aki életvitelszerűen utazik. Social Media menedzserként napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd egyszer csak úgy döntött, hogy a világjárás lesz az élete és a szakmája. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, egy wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában, tangózott Buenos Airesben. Utazásairól előadásokat tart, és a népszerű backpacker.hu oldalt szerkeszti.
   
  
   
  „A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt simogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csónakáztam a Titicaca-tavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazca-vonalakat, lovagoltam a tengerparton Észak-Peruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztaltam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megértettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam." (a Szerző)

  Zum Buch

• 

  Argentína viharszünetben

  Rózsa Ignácz

  • 0
  • 0
  • 0

  Még éppen közéleti csend honolt a Tűzföld jeges poklától a Baktérítő forró dzsungelvidékéig terjedő ország-góliátban, Argentínában, mikor 1968–1969 folyamán ott éltem fél esztendeig. Ismerkedhettem az európaiságával kérkedő, észak-amerikaiakkal vetekedő, százféle nemzetiségből ötvöződő embersűrűs világvárossal, Buenos Airesszel. Az Andok kőkolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepően fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos s mintegy újabb, eljövendő viharokat jósoló rég- és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná-deltában éreztem magamat, a babér- és fűzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan brazil szalmakalappal. És találtam ott egy fura kis valakit; él is, nem is. Ősi is, legeslegújabb argentínai divatú is. Igazi. De ki is kellett találni. Könyvemnek ő lett egyik sugalmazója.

  Zum Buch

• 

  Öt tornacsuka a...

  Eszter Jámbor

  • 0
  • 0
  • 0

  Az 5 tornacsuka mesés gyerek útikönyve a Balaton-felvidékre kalauzolja ifjú olvasóit. Ebben a mesében barlangba bújunk, környezetet védünk és evezőt is ragadunk. Mert a Balaton több, mint fürdőruha, sokkal inkább tornacsuka. Tartsatok velünk, kalandra fel!

  Zum Buch

• 

  Utazások emlékkönyve

  Rózsa Ignácz

  • 0
  • 0
  • 0

  „Miért emlékkönyv?” Azért-e, mert az elmúlt másfél évtized alatt több-kevesebb szerencsével, szelíd kalandozással, idegenben élő barátok, ismerősök és ismeretlenek életformájának meglesésével, átélésével már lezajlott útiélményekről tudósít, vagy, remélem, szórakoztat is ez az írásom? Az adatok közlésekor pontosságra törekedtem, de végtére is, bevallom, meglehetősen szubjektív hangvételű ez a világért sem csak útleírás. Könyvem nemcsak szép és érdekes tájak szavakkal festett képe akarna lenni. Történetek, kis novellák is sorakoznak benne: az essexi angol farmer családról, a chicagói gabonatőzsdéről, az USA -ban élő jó barátokról és furcsa figurákról, a kaliforniai kővé vált erdőről, egykori holland „udvarlómról”, vagy például az „olasz csizma sarkán” tett kirándulásról. A már lepergett tizenöt év alatt majdnem két esztendeig éltem idegenben. S akkor még nem is számláltam erdélyi utaimat. Hiszen, ha szülőföldemet látogatom, nem idegenbe megyek; múlhatatlan érzésem, hogy Erdélyben otthon vagyok. Valójában itthon Magyarországon élek, Budapesten, az Irinyi József utcában. Itthon gondolom el leghívebb, örökösen munkára serkentő barátom: az íróasztalom mellett, hogy milyen volt máshol, s hogy minden utazásnak, akár szénásszekér tetején tettem azt, akár vonaton, hajón, autóban vagy repülőgépen, mindenik útnak legszebb vége a „hazaérkezés.” E szavakkal indította útjára ezt az írását az azóta elhunyt kitűnő írónő, Ignácz Rózsa.

  Zum Buch

• 

  Hátizsákkal Brazíliában

  Béla Soltész

  • 0
  • 0
  • 0

  A riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracana Stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok?
   
  Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropolisok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat, a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, a magyar származású brazilok banános rétesétől az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig…
   
  Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem – mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho –, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor.
   
  És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília. Erről szól ez a könyv.
   
  Soltész Béla 1981-ben született Budapesten. Az ELTE spanyol-portugál szakán és a BCE nemzetközi tanulmányok szakán végzett. Ösztöndíjasként Spanyolországban, Chilében és Mexikóban tanult, doktori tanulmányait a BCE-n folytatta. Kutatási témája a latin-amerikai és a kelet-közép-európai migráció.
   
  
   
  – És akkor hol élnek indiánok? – kérdeztem.
   
  – Fent, a Tapajós felső folyásánál – mondta. – Két-három napnyi hajóútra innen.
   
  – És itt?
   
  – Itt nem.
   
  – Régen sem éltek itt indiánok?
   
  – De. A nagyszüleim még azok voltak. De aztán beköltöztek a faluba.
   
  Ezt nem értettem. Hogyhogy „aztán”? Mit változtat valakinek az indiánságán az, hogy hol lakik?
   
  – És most akkor kik laknak Jamaraquában? – kérdeztem.
   
  – Emberek.
   
  – Milyen emberek?
   
  – Egyszerű, dolgos emberek. Caboclo-k.

  Zum Buch