Other books that might interest you

• 

  F Scott Fitzgerald összes...

  Francis Scott Fitzgerald

  • 0
  • 0
  • 0

  A Mert akkor mi lesz (What to Do About It) című novella főhőse, Dr. Bill Hardy egy eléggé „pimasz” figura, ami érthető is, mert ugyan úgy kénytelen hipochondereket kezelni, mint valódi betegeket. A szokásos szerelmi szál azonban ebben az elbeszélésben különös, fantasztikus és igen filmszerű színezetet kap, ahogy az orvosi témák keverednek a gengszter-burleszk eseményeivel. Sem a Saturday Evening Postnak, sem a Cosmopolitannak nem kellett, mert egyik sem tudott mit kezdeni a kisfiú figurájával, aki egyébként Fitzgerald egyik legsikeresebb alakja elbeszéléseinek.
   
  A Nem csak egy ház (More Than Just a House) című elbeszélés a Saturday Evening Postban jelent meg 1933. június 24-én. Írótársa, John O’Hara el volt tőle ragadtatva: „Ön egyetlen lendülettel egy újabb remekművet alkotott azzal, amit eddig is olyan jól szokott csinálni.” Fitzgerald, a saját bizonytalan társadalmi helyzetére utalva , ami miatt így írta meg ezt az elbeszélést, ahogy megírta, az azóta a sokak által ismert és gyakran idézett levéllel válaszolt. Ezt írta:  „… hogyha másnap Skócia királyának választanának miután befejeztem Etont és az oxfordi egyetemet, továbbá a Magdalen the Guards-on szereztem volna diplomát, és egy embrionális állapotban levő olyan ősi családfával is rendelkeznék háttérként, mely bizonyítaná, hogy valamelyik ősöm egy Plantagenet, én akkor is csak egy parvenü maradnék.”
   
  A Cipőt kaptam című elbeszélés, többek közt, arra a kérdésre is keresi a választ (amit végül mégsem kap meg az olvasó), hogy mi is az igazi profi titka a művészetben, legyen az tánc, színház, avagy irodalom. A sok munka, a tehetség vagy a kitartás? De valahogy nem kapunk hiteles választ erre. Vagy mégis, de nem az, amit várunk, ill. szeretnénk kapni? És mert Fitzgerald azt sugallja, hogy először, nincs is ilyen titok, másodszor, pedig az a kérdés, hogy ki is az igazi profi, egyelőre megválaszolhatatlan? Az, aki tudja, hogy mit csinál, vagy az, aki szereti azt, amit csinál, a többivel meg nem törődik?

  Show book

• 

  A kastély

  Sigmund Freud

  • 0
  • 0
  • 0

  Miféle kastély az, amelynek létezését a regény szereplői közül is többen vitatják? Miféle elérhetetlen hely az, ahova K., a földmérő eszeveszett igyekezettel be akar jutni? Kastély-e egyáltalában ez az idétlen, sötétbe vesző, tornyos épületszörnyeteg, amelyből úgy járnak ki titokzatos hírnökök és kósza hírek, mint egy ismeretlen, más világ fontoskodó bizalmasai – vagy csak a felettes hatóság, talán az államhatalom, talán az üresen járó adminisztratív gépezet, talán az Isten, vagy talán maga az emberi boldogság? Közvetlen világ, vagy jelképes valóság? Nem tudjuk. Talán maga Kafka sem tudta pontosan, miféle kastélyról beszél.  
   Számunkra nem is ez a legfontosabb. A sorsába bele nem nyugvó ember küzdelme, az embertelenség gépezetével perbe szálló ember példája – ez teszi elsősorban századunk humanista irodalmának jelentős képviselőjévé Franz Kafkát.

  Show book

• 

  A dzsesszkorszak meséi

  F. Scott Fitzgerald

  • 0
  • 0
  • 0

   
   
  Meg kellett halnia, hogy újra kezdhesse elrontott életét. Közönsége már eltemette, gyászbeszéd és méltatások nélkül: erkölcsi hullaként kezelték. Eszméletlen tivornyákból sodródott a józanság partjai felé: fogadkozott, hogy dolgozni fog, nem iszik többé. Még részegen is fáradhatatlanul működött ironikus zöld szemének minden jelentős mozzanatot felvevő filmforgató-gépe; agyában párbeszédek és dallamok rögződtek. A született író csalhatatlan érzékével élményeit az idő szűrője nélkül is azonnal jelképpé oldotta föl. Alkoholtól reszkető kezével keresgélte, nem alkuvó szigorúsággal, az élménydarabkák legmegfelelőbb helyét a színes és művészi igazságú mozaikban, melyen élete utolsó évében dolgozott. Végül nem is ivott – csakhogy már késő volt. Szíve nem adott haladékot, hogy befejezhesse dédelgetett, igényes regényét, Az utolsó cézárt (The Last Tycoon). A végső szívroham 1940 decemberében érte. Érzelmi, erkölcsi, anyagi csődtömegnek tekintette magát: "Még tehetségemmel sem tudtam sáfárkodni" – mondta keserűen. Pazarolta magát, és ellobogott, mint a két végén meggyújtott fáklya. Mi maradt belőle? Olvasói már évek óta nem hallottak felőle; rajongói megdöbbentek halálhírére. Hát élt még Fitzgerald? Csakugyan, mi lett Scottból és ragyogó feleségéből, Zeldából? S a nevek ütemére már zene ébredezik tudatunkban: a boston, a shimmy, a charleston, a tangó ritmusa. Izzadságtól fénylő fekete arcok fáradt mosolya villan a zenekarban, vakító ingmell sötét ellentéteként, amint a kavargó cigarettafüst kék ködén át megszólal a szaxofon, és pergő dzsessz-ritmussal tölti meg a Plaza tánctermét. A parketten karcsú, fiús alakú, rövidre vágott hajú lányok simulnak partnerükhöz. Mosolyuk mindent ígér; körülrajongott elsőbálos lányok, akik már nem sütik le szendén a szemüket, hanem a flapper türelmetlen fölényével rázzák le magukról, a puritán szülők aggódó gondoskodását. Szabad szájúak, merészek, eszesek és szellemesek. New York-i szórakozóhelyeken, Yale, Princeton és Harvard diákbáljain, vidéki klubokban folyik a féktelenül vidám tánc, s a ragtime és a bor pezsgésétől lángolva szökdösnek ki a párok a parkoló kocsikba.

  Show book

• 

  A tűzpiros üveggömb

  Zsuzsa Thury

  • 0
  • 0
  • 0

  Kabai Erzsi sudár növésű, szép lány,
  szőke haja vörösbe játszik, keskeny metszésű szemének pillantását nehéz
  elfeledni. Nevetése magával ragadja a leányszállás legmogorvább lakóit is, ha
  szomorú, nyomasztó csend ül a sokágyas szobán. Amióta eszmél, apátlan-anyátlan
  árva, a háború utáni években idegenek közt hányódott. Csak néha bukkannak fel
  álmaiban a gyerekkori emlékek, arcok, hangok, színek, amelyek sosem állnak
  össze egységes egésszé, hogy megfejtsék származása titkát. Egy kertes házra
  emlékszik – mellette különös, piros vizű tó – s egy fiúra, akit gyerekkorában
  kimondhatatlanul szeretett, de azt, hogy hol lehet ez a ház a piros vizű tóval,
  és ki volt az a fiú – azt nem tudja Kabai Erzsébet. Sok minden történik Thury
  Zsuzsa kitűnő regényében, sok véletlen játszik közre, és sok félreértés oldódik
  meg, míg egy tavaszi vasárnapon ugyanaz a fiú kézen fogja Erzsit, hogy
  elvezesse abba az álombeli házba, ahol fellelheti elveszett gyermekkorát és
  jövendő boldogságát.

  Show book

• 

  Lomtalanítás

  DrMáriás

  • 0
  • 0
  • 0

  DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
  született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
  1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
  puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
  feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
  ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
   alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
  hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
             ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
          akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
  életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
   közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
  emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
        magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
  színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
  túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
  billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
     lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
  tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
   bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
          rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
   logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
  csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
  szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
  Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
  hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
  pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
  eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
   érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
  leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
  keresztezi.
                
    Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
  mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
  vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor

  Show book

• 

  A kiközösítő

  Tibor Déry

  • 0
  • 0
  • 0

  „…több évtizeden át életem belső és külső eseményei kétféle létleletet mutatnak: egy folyamatos igyekezetet az egyéni és társadalmi tisztesség felé, s olykor, igaz, hogy ritka időközökben s rövid időre, ennek az erőfeszítésnek az ellankadását, sőt olykor rohamszerű, görcsös elhalását. A tisztesség felülkerekedését és folyamatosságát mindenkor az irodalom, mesterségem szenvedélyes szeretete biztosította. De a két ellentét küzdelme tett valójában forradalmárrá.”  
  Déry Tibor

  Show book