Szerelem és más elbeszélések

Tibor Déry

Summary

Déry Tibor és a Szerelem kötelező olvasmány, érettségi tétel. A remekmívű filmes feldolgozásból a legmagasabb színvonalú tolmácsolásban ismerhettük meg az elbeszélés erényeit. S nemcsak a címadó novelláét, a másik forrás, a Két asszony szépségét is.  
Maga a kötet – a szerző börtönből szabadulása után elsőként – 1963-ban jelent meg. Részben 1950–56 közötti írásokat tartalmaz, de a legfrissebb, a forradalmat követő élmények feldolgozása is helyet kap benne. Közülük is tévéjáték formát öltött egy, a Philemon és Baucis című történet. Ebben tömör, szikár jelenetekből bontakozik ki két öreg több évtizedes kapcsolatának minden rezdülése. De valamennyi novella – a műfaj követelményeinek megfelelően – erőteljes és képszerű. Némelyikben az irónia, sőt a szarkazmus játssza a főszerepet (Vidám temetés), másutt a tragikum (A tehén) vagy éppen a líra (A fehér pillangó) kap nagyobb hangsúlyt. A cirkusz mámoros, játékba belevadult gyerekei fenyegetően hatnak. A fanyarul humoros Libikókában az író pergő párbeszédekkel jellemzi hol a félfelnőtt fiatalokat, hol a disszidensek IKKA-utalvánnyal sorban álló hozzátartozóit.  
Bár egyes kritikusok Déry Tibort világirodalmi jelentőségűnek mondják, igazi élvezői a 20. század magyar valóságát közvetlenül vagy akár közvetve átélt olvasói.

Available since: 12/10/2013.

Other books that might interest you

Mesék és széphistóriák

Fontaine La

Mesélj, de jól mesélj. Ez a legfontosabb. Ez minden...Ki nem érzi a széphistóriákban az elbeszélést a mesélés örömét és varázsát? Az élőbeszéd árnyalatosságát, dallamát, mondhatni még azt a hamiskás mosolyt is, amely a beszélő ajka fölött játszik?

Show book

F Scott Fitzgerald összes...

Scott Fitzgerald

Az itt következő elbeszélések ebben a kötetben a Basil és Josephine történetek második fele, mely Josephine Perryről szól, aki egy jómódú és okos kis kamaszlány. Megtudjuk benne, hogyan ébred rá Josephine a szerelemre, hogy aztán kisebb nagyobb kalandokon és csalódásokon keresztül eljusson „az érzelmi csődig.” A legtöbbet ezek közül az elbeszélések közül a Saturday Evening Post hozta le, és Fitzgerald mindegyikért szép honoráriumot is kapott. Az író úgy tervezte, hogy a végén „összehozza” valahogy a két főszereplőt, de ez az irodalmi találkozás nem jött létre. A Josephine elbeszélések hősnőjének, aki egy makacs és okos széplány, vannak bizonyos elképzelései arról, hogyan kell élni, és a saját útját járja. A kritikusok többsége a prototípust Ginevra Kingben, a jól ismert kis chicagói első bálozó lánykában (most úgy mondjuk, celeb) vélte felismerni, aki Fitzgerald „első nagy szerelme” volt az életben. Fitzgerald ezeket a történeteket a húszas évék végén írta (1928-1930), amikor megpróbált sorozatot készíteni A nagy Gatsby-hez, és Az éj szelíd trónján-nak a megírásával kínlódott. De ugyanakkor élni is kellett valamiből, amit a Post biztosított neki ezekért az elbeszélésekért.  A szerző egyébként azt állította, hogy az elbeszélések szereplői azt a gondolatot próbálják képviselni, amit ő „érzelmi csődnek” nevezett (az egyik elbeszélésének is ezt a címet adta), de ugyanakkor ifjúkorából is bemutat az olvasóknak egy darabot, melyre nosztalgiával tekint vissza ugyan, de gúnyolja is a rangkórság, a sznobság és amiatt, hogy köreikben minden a pénz. Ám Nona Balakian irodalomkritikus a New York Times egyik 1973. évi számában Basilt és Josephine-t a kor sajátos enfant terrible-jeinek tartja, és a Zabhegyező (The Catcher in the Rye) Holden Caulfieldjához hasonlítja.
 
A Vissza Babilonba (Babylon Revisited) Fitzgerald egyik legismertebb elbeszélése, melyben elmeséli, hogy a megözvegyült Charlie Wales szeretné saját maga nevelni kislányát, de sógornője duhaj múltja miatt, no meg azért, mert őt, Charlie-t tartja felelősnek a felesége haláláért, ezt megakadályozza. Az elbeszélésnek Máthé Elek volt az első magyar fordítója (lásd: F. Scott Fitzgerald Újra Babilombna, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962). Az újrafordított változat az enyém.

Show book

A befejezetlen mondat I rész

Tibor Déry

„A befejezetlen mondat-ot – emlékezik Déry Tibor – 1933. karácsony estéjén kezdtem el, Bécsben a Café de France-ban, az egyetlen kávéházban, amely aznap nyitva volt. Folytatásán Mallorca szigetén dolgoztam, 1934-ben, aránylag nyugodt körülmények között, egy kamranagyságú kis szobában és a hozzá tartozó tetőteraszon, szigorú vegetáriánus koszton, azaz narancson és feketekávén. Utolsó fejezeteit már polgári viszonyok között írtam, újra idehaza, Pesten.”  
 Déry Tibor regényóriása nem jelent meg a 30-as években: egyetlen magyar kiadó sem vállalkozott publikálására. Barátai olvashatták csak, köztük Illyés Gyula, aki nyomban lelkesen számolt be róla a Nyugat-ban: „A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót, tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak… Úgy tudom, három gépelt példány van belőle. Ismerünk műveket, amelyekből évszázadokig csak egy volt.” A befejezetlen mondat csak 1947-ben jelent meg; azóta több kiadásban látott napvilágot, franciára, németre is lefordították, a kritika Déry Tibor egyik fő művének, a modern európai irodalom remekének tekinti. „Déry regényét – írja Lukács György – az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul.”

Show book

A medve és a csalogány

Katherine Arden

Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges. Ragyogó sötét és varázslatos tündérmese, de nem csak azoknak, akik szeretik a meséket. Library Journal

Show book

Krétarajzok

Endre Illés

Vallomás, ha tanulmányokból, bírálatokból, sikerült, szorongatóan élvezetes színházi esték beszámolóiból ismerjük is meg Illés Endrét - az írót. Igazi, velejéig esszé-kötet! Az íróbarátokról, az egyedül-való nagy elődökről, akiket szeret, és akiket mégis vagy éppen ezért kajánul, a kitűnő vívó könnyedén elegáns apró tőrszúrásaival karcol meg a bőrfelszínen vagy akár mélyebben is. A kedves, nagyon szeretett, okos, párakönnyeden bölcselkedő, vonzó Kosztolányit vagy „az első élmény” erejével mindig ható Ambrus Zoltánt. Babits, Schöpflin, Móricz, Bartók, Csehov, József Attila - mind-mind előtűnnek, s a nagy franciák, Maupassant és Stendhal. Hozzájuk csak a legféltettebb tisztelés, megbecsülés ér fel, s így a nemesen tiszta szeretet áttetszően fénylik át a róluk szóló írásokon. Persze Illés ott van elemében, ahol cinkosan hunyorítva a megértő olvasóra teríthet le egy-egy híres vadat, Szomoryt vagy éppen P. Morand-t stb.
Mindig emberközelbe hozza az írókat, s emberségükre, jellemükre vagy művészi elgondolásaikra mutató személyes impresszióit is elmondja, nem úgy kosztolányisan „Széchenyi bőrdíványára fekve”, hanem az írói szervezet konstrukcióit meglesve. Változatos, színes és tanulságos könyv: írói portrék, csontig hasító kritikák és jegyzetek művekről, színházról, színészekről, ami nem kevéssé éppen azért olyan érdekes, mert egy jó író és jó kritikus Illés Endre irodalmi ízlését mutatják.

Show book

Rossz emberek jó emberek

Zsuzsa Thury

Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életművéből ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejétől egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszerű írónő kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrajzi jellegű vagy éppen naplószerű írás teszi a válogatást személyessé. Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemző az érzékenység, az igazságérzet és az emberszerető humor és szelíd önirónia; korai novellái realista ihletésűek, állandó nyitottságról és társadalmi érzékenységről tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a „magyar Csehovról”, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, derűvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.

Show book