Other books that might interest you

• 

  Októbertől februárig

  Zsuzsa Thury

  • 0
  • 0
  • 0

  Thury Zsuzsa Októbertől februárig könyvének címe a háború utolsó hónapjainak pokoljárására, illetve Budapest felszabadulására utal. Cselekménye tágabb összefüggéseket világít meg – az ifjúság varázsától a „bölcs” öregkorig, a szorongató történelmi körülményektől a legfrissebb amerikai látogatás élményéig. A különös életsors, „elkötelezett” íróság fontos állomásait láttatja többek közt. Hol a kellemes társalgás, hol a szenvedélyes ítélkezés hangján idézi fel a múltat, mindig humánus tartással. Az írót magát sem kímélő őszinteség tükrében mutatja meg a történteket – imponáló fölénnyel, játékos iróniával.   
   A tények sokszor önmagukban is megdöbbentőek, ám a közvetett fölidézés más dimenzióba emeli azokat, miként a személyiség zavarait, az egyéni választást, sőt a történelmi kort is. A furcsaságokon elcsodálkozhatunk, de a felelősséget soha nem háríthatjuk el magunktól.

  Show book

• 

  Utazás Itáliában

  Johann Wolfgang Goethe

  • 0
  • 0
  • 0

  1786 szeptember harmadikáról negyedikére virradó hajnalon, a születésnapját ünneplő baráti körtől búcsút sem véve, indul útnak Karlsbadból az új német költőnemzedék elismert vezére, az ekkor már európaszerte csodált Goethe – a régen vágyott Itália felé.  
  „Szolgálatban és udvari életben töltött első tíz weimari évem alatt jóformán semmit sem csináltam, Itáliába a kétségbeesés hajtott, s ott új teremtő kedvvel vettem kézbe Tasso történetét, hogy e hozzám illő tárgy feldolgozása közben szabaddá tegyem magamat attól, ami fájdalmas és terhes weimari benyomásaim és emlékeim közül még mindig hozzám tapadt” – írja a költő.  
  Az itáliai naplókat, feljegyzéseket és leveleket Goethe saját kezűleg rendezte később egységes egésszé. Művének legszebb, a mai olvasót leginkább érdeklő részeit gyűjtötte össze e kötet.  
  A magyar fordítás Rónay György műve.

  Show book

• 

  A jegyesek I kötet

  Alessandro Manzoni

  • 0
  • 0
  • 0

  Egy Milánó környéki faluban, a 17. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülőfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.

  Show book

• 

  Élet helyett órák

  Zsófia Dénes

  • 0
  • 0
  • 0

  Dénes Zsófia – aki pár hónapon keresztül Ady menyasszonya volt – könyvében nemcsak a halhatatlan költőről, hanem az esendő emberről is ír, mégpedig olyan érzelmi közelségből fakadó őszinteséggel, ami csak egy egész életre szóló, eltéphetetlen belső kapcsolatokból fakadhat.

  Show book

• 

  Edgár

  Henri Duvernois

  • 0
  • 0
  • 0

  „– Unokaöcsém: csodabogár, ezt azonnal megmondom, kedves barátnőm.
   A csodabogár, aki csakúgy úszkált egy fekete kabátban és egy mogyorószín nadrágban, furcsának, bohókásnak tetszett mindjárt, fakó szőkén pelyhedző szakállával az álla körül, kutyára emlékeztető bajszával, nagyon is rövid orrával, s hízelgő tekintetű szempárjával, amelynek kék fényében keleties szempilla tükröződött. Hol egyik, hol másik lábán állva s állandóan rángatózva, mintha csak azt várta volna, hogy felmászhasson az asztalra vagy a szekrény tetejére. Legtöbbnyire behajtott karral s lelógó kézzel álldogált, mint valami tréfamester, aki szeretné adni a szépet. Nem járt, hanem röpködött s oly éles csengésű hangon beszélt, hogy Couic, a kiskutya, majdnem megfulladt dühében.
   – Csukják el ezt az állatot! – kiáltotta Gabriel.”

  Show book

• 

  Caroline Vernon

  Charlotte Brontë

  • 0
  • 0
  • 0

  Charlotte Brontë, és fivére, Branwell, 1834-ben „alapította meg” Angria képzeletbeli királyságát, és az elkövetkező öt év során folytatták az angriai történeteket. Ezek egyike az 1838-39-ben keletkezett Caroline Vernon. A történet elbeszélője a cinikus, szószátyár Charles Townshend, a tizenöt-tizenhat éves, romantikus lelkű kis Caroline életútjának krónikása – aki azonban nem mulasztja el az arisztokratikus világ cselszövényeinek, botrányainak ábrázolását sem. A korosodó Northangerland gróf, a törvénytelen születésű Caroline apja örökös párharcban áll a szívtipró Zamorna herceggel, Angria uralkodójával. A számos érdekes mellékszereplőt is felvonultató történet már megcsillogtatja a Jane Eyre világhírű szerzőjének írói erényeit – a nagy ívű romantikus meseszövést és a jellemek gyilkos pontosságú rajzát.

  Show book