Bipolar

Gabriel Woolf, Marosi Katalin

Summary

Ebben a verseskötetben ötven téma található. A szerzők mindegyiket saját stílusukban dolgozzák fel, öntik rímekbe szedett szavakba: így született meg ötven cím (összesen száz vers) erősen eltérő, végletes nézőpontokból.
Marosi Katalin regényeiben és verseiben egyaránt gyakran előfordulnak a romantikus, érzelmes és szerelmes motívumok. Gabriel Wolf műveiben pedig a sötétség, az őrület és a horror.
A szerzők egyfajta művészeti kihívásként úgy döntöttek, alkotói stílusukat szembeállítják egymással.
Egy példa a kötet koncepciójára:
„Túlvilág” című költeményében Marosi Katalin a mennyországról ír, Gabriel Wolf azonos című versében pedig a pokolról.
A kiadvány címét, azaz a „Bipolar”-t az ihlette, hogy a szerzőkben felmerült, mennyire másképp lehet szemlélni pontosan ugyanazt a dolgot, hiszen minden csak hozzáállás kérdése. A bipoláris depressziónak is ez a lényege: Az abban szenvedő beteg hajlamos a dolgokat egyszer túlzottan pozitívan, reményt keltően szemlélni (túl sokat vár az adott eseménytől, aztán emiatt túl nagyot is kell csalódnia), másszor pedig ugyanazt túl sötéten, reményvesztetten és letargikusan látja (ami által képtelen a valódi boldogságra).
Ez a kötet a végletes gondolkodásról szól. Arról, hogy néha milyen könnyű egyik végletből a másikba esni. Továbbá arról, hogy a szépségben is rejlik szomorúság és melankólia, de a sötétségben is megcsillanhat olyan, ami szép és magasztos.

Available since: 06/09/2019.

Poetry & Theatre

Other books that might interest you

János vitéz

Sándor Petőfi

A János vitéz mára már klasszikussá vált Magyarország-szerte. Kukorica Jancsi történetével már általános iskolában megismerkednek a magyar diákok, de bármelyik korosztály számára élvezetes végigkövetni, ahogy az árva juhászból Tündérország királya lesz.(Az ismertetot írta: Majlinger Diána)János Vitéz (Sir John) is a poem written in Hungarian by Sándor Petofi. It has gained immense popularity in Hungary, and is today considered a classic of Hungarian literature.(Summary by Wikipedia)

Show book

Gyógymód: Szerelem

Gabriel Woolf

Ryan, a (nem túl) híres író egyik nap észrevesz magán valamit, és úgy dönt, megnézeti. A „bumszli” elég rossz helyen van, és már előre fél tőle, hogy milyen kínos lesz majd megmutatni az orvosának. A nő ráadásul nagyon csinos. „Dr. Jenny” (Ryan így hívja dr. Jennifer Lambertet, a nő nem túl nagy örömére) nem igazán vevő Ryan állandó humorizálására. A férfi ugyanis folyton viccelődik, ha kínosan érzi magát; ezzel próbálja oldani a feszültséget. Jennifernek is van humora, érti ő a viccet, csak nincs hozzászokva. Szülei szigorúan nevelték, és gyerekkorában náluk szinte vágni lehetett a feszültséget. Főleg, amikor apja hazajött. Dr. Lambert híres idegsebészként sosem engedhette meg magának, hogy komolytalankodjon. Lányát is ugyanerre nevelte. Jennifer számára tehát Ryan egy teljesen új világ.
Először szövetmintát vesz tőle, aztán elküldi a mintát szövettanra. Az eredmény beérkezése körül sajnos bonyodalmak adódnak, emiatt többször is „van szerencséje” találkozni Ryannel. A férfi beleszeret a gyönyörű doktornőbe, és randevúra hívja. Furábbnál furább helyzetekbe keverednek együtt, persze mindig Ryan hibájából. A férfinak sajátos fogalma van a felnőtt viselkedésről, a komolyságról és magáról az életről is. Rengeteg kínos és vicces közös élményük során Jennifer nagyon megkedveli Ryan életszemléletét.
Ekkor jön meg a szövettani vizsgálat eredménye: sajnos pozitív. Ráadásul nem is operálható. Ryan persze ebből is viccet csinál, képtelen bármit is komolyan venni (ezt most talán nem is meri). Jennifer viszont sírva fakad a hír hallatán, ugyanis ekkor döbben rá, hogy időközben ő is beleszeretett Ryanbe.
Vajon elég-e a férfi életszeretete és humora a gyógyuláshoz? Ha az nem, akkor elég-e lesz hozzá a szerelmük?

Show book

Ördögszáj

István Vörös

AZ ÖRDÖGSZÁJ ELŐADÁSÁNAK DIÁKOK ÁLTAL ÍRT KRITIKÁIBÓL: Sokakkal beszélgettem a drámáról, és mind azonos véleményen voltunk. Ha csak a párbeszédeket veszem figyelembe, akkor két szó jut eszembe: humoros és szarkasztikus. Nagyon megfogott engem, hogy a szerző, Vörös István sokat idézett például a Bibliából vagy a Nemzeti dalból, és ezek, ha nem is feltétlen a jelentős részét alkották a szövegnek, de nagyon fontosak voltak. Szimpatikus volt mindezek mellett az is, hogy az olykor feszült szituációt oldotta egy szarkasztikus vagy épp nem szarkasztikus poénnal, szóviccel. Maga a szöveg stílusa is alkalmazkodott a ’modern’ korhoz, viszont a témája egy egészen más világról szólt, mint amiben ma élünk. A csendesnek látszó kis faluban több volt a pletyka, mint a könyv a polcokon! Összegezve: kétféle benyomást tett rám az író munkája. Az egyik, hogy zseniális volt a szöveg tartalma, a szóhasználata, az idézetei és a szarkasztikussága, másrészről pedig túlzottan egyhangúak voltak bizonyos jelenetek. (Bánki Zsolt, Soós Bence, Szalai Evelin) A történet a ’30-as években játszódott. Szövege számomra nem volt annyira régies, nagyon jól értettem. Nyelvezetében nem voltak csúnya szavak, ez is szimpatikussá tette a darabot. Rengeteg bibliai utalást lehetett felfedezni, hol elrejtve a sorok közé, hol pedig egész idézeteket. (Rikk Eszter, Szabó Margit Rebeka, Petridisz Anna) A történet a beleszőtt csodás elemekkel és rejtélyes babonaságokkal lett izgalmasabb és elrugaszkodottabb a valóságtól. A fennálló tragikus helyzetet humoros elemekkel próbálta elfedni a szerző, de éppen csak annyira, hogy azért érezzük, a valóság ugyanolyan fájdalmas, még ha a keserű nevetés ezt próbálja is elfeledtetni velünk. (Brenner Dorottya, Fodor Orsolya, Kovács Árpád) Ahogy a dráma újabb és újabb fordulatot vett, úgy fordultunk mi is saját tengelyünk és a tér körül. Ez a darab nagyszerűen játszott a térrel, és az emberekkel. Ez volt az általam eddig látott előadások közül valószínűleg a legkevesebb pénzből kivitelezett, ugyanakkor a legizgalmasabb alkotás. Ez nagy részben az írónak köszönhető. Magány, intrika, ördögszáj… dióhéjban ezzel a három szóval jellemezném a darabot. Nagyon jól megírt, fordulatokkal teli mű. Színes, élvezetes. Valamikor könnyezve nevetünk a komikus helyzeteken, valamikor pedig sírni lenne kedvünk a kegyetlenségeken. A színdarab szövegéről ismételten csak három szó jut eszembe: Bravó, Vörös István! (Selmeci Johanna, Mavrogenis Aphrodite, Boross Kata)

Show book

1914 A nagy háború száz éve

Péter Bihari

Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy „személyes történeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború története nem csak hadtörténet, hanem társadalomtörténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létről – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.

Show book

Drámák I kötet

Tibor Zalán

„Hát így vagyunk. Az a jó, ami rossz. Az az értékes, ami nincs. Érdekes. Mintha megint fogna az agyam. Mintha megint kezdenék megbölcsülni. Jaj, csak el ne múljék ez az állapot! Nézzük csak! A világ szép. Szép, mert vannak benne fák, és a fák szépek. A világ nagy. Nagy, mert a csillagok nagyok, de a csillagok láthatóan kicsik, s a nagy csillagok azért kicsik, mert messze vannak, s ha a világ nem lenne nagy, akkor a csillagok sem lehetnének kicsik. A világ illatos. Illatos, mert vannak benne virágok, és a virágok illatosak, tehát illatos a világ az illatos virágoktól…”(Azután megdöglünk)
 „Csöngetnem kell, a saját házamba becsöngetni. Hát ez megalázó kérem, minden szempontból megalázó. Főleg ha valaki meglátja, hogy a saját házamba be kell csöngetnem, mint egy… mint egy idegennek… vagy ami még rosszabb, mint egy olyannak, akit kizártak a saját házából… Hát jó. Becsöngetek. (Becsönget.) Semmi. És senki. Ezek nincsenek itthon.Nos, azt nem firtatom, miért nincsenek itthon. Azt meg főleg nem, hogy hol vannak ilyenkor. Felnőtt emberek, lehet dolguk, magánszférájuk, ugye, azután elvannak valahol…”(Bevíz úr hazamegy, ha)

Show book

Lélektérkép

Edit Szakáczky

E verseskötet egy színes, izgalmas, változatos gyűjtemény, amely valójában nem más, mint egy lélek kalandos belső útkeresése. Az utazás hétköznapi helyszíneken zajlik, mégis megannyi érzelem, élmény és izgalmas felfedezés vár arra az olvasóra, aki szeret gondolatban elmerülni a lélek tengerében, s partot érni egy rejtélyes szigeten, hogy bejárja a Lélektérképet.Milyen lehet az éjjeli napsütés, milyen csodák rejtőznek sötét erdők, padlások mélyén, milyen szép és dallamos lehet a csend hangja? Hogyan képes a világjáró vándor megbirkózni az útjába kerülő akadályokkal, és milyen harcok árán vívja ki végül a végső győzelmet? Hogyan lehet képes egy lélektelen buszmegálló könnyeket csalni az ember szemébe? Sok-sok érdekes kérdés vár megválaszolásra, ebben az időnként szédítő magasságokat és ijesztő mélységeket sem nélkülöző gyűjteményben, melyben megtalálhatóak könnyed, dallamos, már-már mesés versek, de mély lelki tartalmakat mutató írások is.Tartson velem! Kísérje el útján a világjáró vándort, aki valójában a szobából sem mozdult ki, mégis kalandok ezreit élte át...

Show book