The perfect plan for booklovers!
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
Az amerikai nagynéni - cover

Az amerikai nagynéni

Zsuzsa Thury

Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

Senki se hinné, hogy a cím nem egy szokványtörténetet jelez. Hiszen sok kitalált és valóságos históriát hallottunk már amerikai nagynénikről és nagybácsikról, akik egyszerre csak megjelennek, akár a mesében valami varázsló, és bámulatos készséggel teljesítik ifjú rokonaik legtitkosabb vágyait is. Ezúttal azonban minden tekintetben fordított a helyzet. Az ifjak az amerikaiak, ők teremnek váratlanul Pesten, és az ő cseppet sem rejtett kívánságaik teljesülnek egy „amerikai nagynéni” szerepébe kényszerült magyar hölgy által. Ez a magyar hölgy ugyan nem milliomos, de rangos színésznő lévén, fölöttébb alkalmas rá, hogy a kicsit „csóró” amerikai egyetemisták gátlástalanul áradó igényét kielégítse. Thury Zsuzsa sok iróniával, egyéni bájjal és hallatlanul szórakoztatóan írja meg a nem mindennapi történetet, két különböző korosztály és világ sajátos találkozását.

Other books that might interest you

  • F Scott és Zelda Fitzgerald Egy Csöppnyi Éden - cover

    F Scott és Zelda Fitzgerald Egy...

    Peter Ortutay

    • 0
    • 0
    • 0
    Scott Fitzgerald munkássága, amit a jól fizető népszerű folyóiratoknak az elbeszélések tucatjaival való ellátása érdekében végzett, írói pályafutásának egyik legfélreértettebb aspektusa. A Postnak és a versenytársainak végzett munkája nem csak egyszerű szellemi napszámos munka volt. Ezek a folyóiratok a legmagasabb szintű profi módon megírt műveket kapták, amit csak pénzért meg lehetett vásárolni. A Posthoz sorban álltak a jobbnál jobb írók, hogy kiadhassák műveiket, és Fitzgerald volt az egyik legsikeresebb. A beküldött szépirodalmi művek csak kemény és igényes munka révén jöhettek létre. Fitzgerald rendkívül erős mezőnyben méltó versenytársak ellenében volt kénytelen kiállni a pástra. Valamivel később, amikor már nehezére esett Post elbeszéléseket írnia, megjegyezte: „Sok érzést kellett kicsikarni magamból – százhúsz elbeszélés. Nagy árat fizettem érte, Kiplinggel és az összes többivel, mert volt belőlem még egy kis csepp valami – nem vér, nem könny, nem az én magom, hanem valami sokkal erősebb ezeknél, minden egyes elbeszélésemben az extra, ami csak az enyém volt.” A piac követelményeinek megfelelően Fitzgerald briliáns történeteket írt. És ami még ennél is több, sikerült elkerülnie bizonyos szerkesztői előírásokat is – nevezetesen a kötelező happy endet, amit gyakran módosított bizonyos baljós happy endre. De lehet, hogy az ilyen előírások nem is igazán zavarták, mert a durva beszéd és a szókimondó nemiség, mint írót, sosem vonzotta igazán.
     
    Az Egy csöppnyi Édenben a legtöbb Post elbeszélés minden szentimentális elképzelésen túlmenően megérdemli az újrakiadást saját irodalmi érdemeiért is; három pedig, az Úszók, Egy új lap, valamint a Milyen szép pár, jelentős irodalmi műalkotásnak tekinthető. Az Úszók, bár egy kicsit túlcifrázza az eseményeket és a megoldás is eléggé valószínűtlennek látszik, a fent említett „kifelejtett” elbeszélések közül talán a legjobb. Fitzgerald úgy nyilatkozott róla, hogy „ez a legkeményebb történet, amit valaha is írtam, túl hosszú+nem is kielégítő.” Ugyanakkor a lehető legjobban írja meg benne, hogyan is érez Amerika iránt a megszakításokkal öt évig is tartó hazátlanság után. Amerikát magasztaló szavait még azok is gyakran idézik, akik nem is olvasták ezt az elbeszélést. Különösen érdekes az Úszókban az, hogy Fitzgerald újradefiniálja a Stein – Hemingway féle „elveszett nemzedék” kifejezést, ami alatt ő a háború előtti nemzedéket érti. A Fitzgerard pályafutására jellemző iróniák közül az egyik legtipikusabb, hogy ez a hazafiasnak nevezhető történet a háborús nemzedékbe vetett hitével és annak kijelentésével, hogy „Amerika legjobbjai a világ legjobbjai voltak,” közvetlenül az előtt jelent meg, hogy 1929 októberében beütött a krach.
    Show book
  • Tegnapi újművészek - cover

    Tegnapi újművészek

    Zsófia Dénes

    • 0
    • 0
    • 0
    Dénes Zsófiát nem véletlenül nevezte kiváló kortársa, Hatvany Lajos a riport poétájának. A kilencvenedik évében járó írónő emlékeit is a friss élmény megragadó elevenségével tudja felidézni, olyan érzékletesen és izgalmasan, hogy kevés fiatal szállhatna versenybe vele.
    Könyve a század elejei Párizsba és Budapestre viszi el az olvasót, az avantgarde-művészet születésének idejébe, mikor a képzőművészet, a zene, az irodalom alkotói a forradalmi újítás lázában égtek. Amikor Picasso, Apollinaire, Ady, Bartók, Sztravinszkij, Kodály és a többiek az ifjú emberek vakmerőségével indultak harcba azért, hogy a XX. század jusson kifejezésre műveikben. Dénes Zsófia személyes közelségbe hozza őket és egész korszakukat.
    Show book
  • F Scott Fitzgerald összes elbeszélései-VII - Fordította Ortutay Péter - cover

    F Scott Fitzgerald összes...

    Francis Scott Fitzgerald

    • 0
    • 0
    • 0
    Az Egy éjszaka Chancelorville mellett elbeszélés először az Esquire-ben jelent meg 1935 februárjában, de később a szerző beválogatta a Hajnali takarodó (Taps At Reveille) kötetébe is. A történet nem hosszú: alig nyolc oldalon egy nagyvárosi prostituált, aki a narrátor az elbeszélésben, azt mondja el, amit Lev Tolsztoj egy négykötetes, soha véget nem érő regényben, a Háború és békében. Azt, hogy milyen ocsmány dolog is a háború. Egy precíz kis látlelet az egész kis elbeszélés, de ugyanakkor izgalmas történet is egyben. Csatákkal, sebesültekkel, elesettekkel, szenvedéssel, meneküléssel, bátorsággal és vitézséggel, mindennel, ami csak elképzelhető a háborúban. No, és egy slusszpoénnal: a legtöbb ember, ha teheti, még csak tudni sem akar arról, ami nem is olyan távol, talán épp az orra alatt történik, tudjuk meg ezt a nagy igazságot a kis remekművet végigolvasva.
     
    Az Állat (The Fiend) egy gyilkosság, a bosszú és a barátság anatómiája. Egy történet arról, mit érezhet egy ember, ha a felesége és egyetlen gyermeke gyilkosság áldozata lesz, és hogyan áll bosszút azon, aki ezt a galád tettet elkövette. De ugyanakkor elmondja azt is, hogy a bosszún kívül emberség és megbocsátás is van, ha valaki a gonoszságon kívül mást is meglát az ember lelke mélyén. Másrészt megismerjük annak az embernek a lelkivilágát is, aki gaztettet követett el, de magába száll és megbánja tettét. Röviden: a történet elmondja, hogyha az ember képes a megbánásra, akkor megváltozni is képes, még ha a legsötétebb bűnt követte is el a társadalom és egy embertársa ellen.
     
    A baleseti osztályt (Zone of Accident) Fitzgerald 1932 őszén kezdte írni, de csak 1935 májusában sikerült befejeznie Ashville-ben. Az elbeszélést a Saturday Evening Post 1935. július 13-án közölte, és 3.000 dollárral honorálta. Ezt a történetet a szerző talán az 1932-ben írt Egy bentlakó (One Intern) társ-elbeszélésének szánta, melynek színtere úgyszintén személyes élmény: a Johns Hopkins Hospital Baltimore-ban. A kórházi légkör mindig nagy hatással volt Fitzgeraldra. Az ottani baleseti osztályt többször is említi Naplójában. Hogy anyagot szerezzen írásaihoz, megpróbálta kihasználni az olvasók akkori élénk érdeklődését az orvostudomány iránt, és 1932 és 1936 között hat elbeszélést is írt kórházi élményei alapján, melyekben főként az orvos és nővér kapcsolatot boncolgatja. Ez a hat elbeszélés az Egy bentlakó (One Intern), Az utolsó eset (Her Last Case), Az alkoholbeteg (An Alcoholic Case), A baleseti osztály (Zone of Accident, Tragédia, a nővér és Szabadnap a kórházban(In the Holidays).
    Show book
  • F Scott Fitzgerald összes elbeszélései-V - Fordította Ortutay Péter - cover

    F Scott Fitzgerald összes...

    Scott Fitzgerald

    • 0
    • 0
    • 0
    Az itt következő elbeszélések ebben a kötetben a Basil és Josephine történetek második fele, mely Josephine Perryről szól, aki egy jómódú és okos kis kamaszlány. Megtudjuk benne, hogyan ébred rá Josephine a szerelemre, hogy aztán kisebb nagyobb kalandokon és csalódásokon keresztül eljusson „az érzelmi csődig.” A legtöbbet ezek közül az elbeszélések közül a Saturday Evening Post hozta le, és Fitzgerald mindegyikért szép honoráriumot is kapott. Az író úgy tervezte, hogy a végén „összehozza” valahogy a két főszereplőt, de ez az irodalmi találkozás nem jött létre. A Josephine elbeszélések hősnőjének, aki egy makacs és okos széplány, vannak bizonyos elképzelései arról, hogyan kell élni, és a saját útját járja. A kritikusok többsége a prototípust Ginevra Kingben, a jól ismert kis chicagói első bálozó lánykában (most úgy mondjuk, celeb) vélte felismerni, aki Fitzgerald „első nagy szerelme” volt az életben. Fitzgerald ezeket a történeteket a húszas évék végén írta (1928-1930), amikor megpróbált sorozatot készíteni A nagy Gatsby-hez, és Az éj szelíd trónján-nak a megírásával kínlódott. De ugyanakkor élni is kellett valamiből, amit a Post biztosított neki ezekért az elbeszélésekért.  A szerző egyébként azt állította, hogy az elbeszélések szereplői azt a gondolatot próbálják képviselni, amit ő „érzelmi csődnek” nevezett (az egyik elbeszélésének is ezt a címet adta), de ugyanakkor ifjúkorából is bemutat az olvasóknak egy darabot, melyre nosztalgiával tekint vissza ugyan, de gúnyolja is a rangkórság, a sznobság és amiatt, hogy köreikben minden a pénz. Ám Nona Balakian irodalomkritikus a New York Times egyik 1973. évi számában Basilt és Josephine-t a kor sajátos enfant terrible-jeinek tartja, és a Zabhegyező (The Catcher in the Rye) Holden Caulfieldjához hasonlítja.
     
    A Vissza Babilonba (Babylon Revisited) Fitzgerald egyik legismertebb elbeszélése, melyben elmeséli, hogy a megözvegyült Charlie Wales szeretné saját maga nevelni kislányát, de sógornője duhaj múltja miatt, no meg azért, mert őt, Charlie-t tartja felelősnek a felesége haláláért, ezt megakadályozza. Az elbeszélésnek Máthé Elek volt az első magyar fordítója (lásd: F. Scott Fitzgerald Újra Babilombna, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962). Az újrafordított változat az enyém.
    Show book
  • Párizsi eső - cover

    Párizsi eső

    Hevesi András

    • 0
    • 0
    • 0
    „Ez az én formám, én szakadatlanul, megállás nélkül vallok... úgy vallok, ahogy más lélegzetet vesz... Ha nincs kéznél gyóntató, akkor a csatornának vallok... Egyszóval, én vagyok az anti-Don Juan... Nem győzni akarok a szerelemben, hanem megsemmisülni...”
    Show book
  • Októbertől februárig - cover

    Októbertől februárig

    Zsuzsa Thury

    • 0
    • 0
    • 0
    Thury Zsuzsa Októbertől februárig könyvének címe a háború utolsó hónapjainak pokoljárására, illetve Budapest felszabadulására utal. Cselekménye tágabb összefüggéseket világít meg – az ifjúság varázsától a „bölcs” öregkorig, a szorongató történelmi körülményektől a legfrissebb amerikai látogatás élményéig. A különös életsors, „elkötelezett” íróság fontos állomásait láttatja többek közt. Hol a kellemes társalgás, hol a szenvedélyes ítélkezés hangján idézi fel a múltat, mindig humánus tartással. Az írót magát sem kímélő őszinteség tükrében mutatja meg a történteket – imponáló fölénnyel, játékos iróniával.   
     A tények sokszor önmagukban is megdöbbentőek, ám a közvetett fölidézés más dimenzióba emeli azokat, miként a személyiség zavarait, az egyéni választást, sőt a történelmi kort is. A furcsaságokon elcsodálkozhatunk, de a felelősséget soha nem háríthatjuk el magunktól.
    Show book