Ítélet nincs

Tibor Déry

Summary

Emlékirat? Önéletrajz? Vallomás? Regény? Esszé? Valamennyi egyszerre ? s műfajilag nemcsak ötvözetük, hanem egy új műforma kikísérletezése is; az első személyben valló író, felidézvén múltját és jelenét, gondolati és érzelmi kapcsolatot keresvén a tegnap és a ma között, kommentárját is adja az eseményeknek, s így emelkedik túl a szokványos önéletrajzi formán: summáját nyújtja egy életnek, tanulságokkal teljes összefoglalást. Déry Tibor gazdag életére és művére visszatekintve remek portrékat rajzol anyjáról, apjáról, halott barátairól ? József Attiláról, Tóth Árpádról, Füst Milánról, Kassák Lajosról, Szilasi Vilmosról, stb. ?, történetek során eleveníti fel a hajdani Budapest, Bécs, Berlin, Mallorca, Dubrovnik, Párizs képét, hogy események és folyamatok rajzából egyszerre bontakozzék ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétikai kérdéseinek rajza.

Available since: 12/10/2013.

Other books that might interest you

Szivárvány

Zsófia Dénes

Még jóval az első világháború előtt, fiatalon elindultam, hogy írjak. Hogy az írásból megéljek. Megéltem. De amit papírra vetettem, soha sem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem. Embereket láttam – művészeket, tudósokat és írókat-, megfestettem külső és belső képmásukat. Tájakat és városokat láttam-,megrajzoltam, ahogyan bennem tükröződtek. Elébe mentem mindennek, ami művészet - de éppúgy mindennek, ami emberség - és boldog voltam, ha igazival találkoztam. Egészen benne éltem koromban, és minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit följegyeztem, az egyben korrajz. Ez a könyv ugyancsak memoár, itt is az emlékeimet mondom el. Főként a két világháború között átéltekről beszélek, bár van úgy is, hogy megelőzöm vagy túllépem ezt az időhatárt. Mert amit itt elmondok, másvalaki azt a valóságot már úgysem idézhetné fel. Nem írok terjedelmesen, mert írás közben vele élek a reprodukált élettel, és a hosszútávot nehezen győzöm lélegzettel. Kisplasztika az igazi műfajom. Ilyen formában adom most át több mint negyedszázad átélt valóságát, amely immár emlékké hamvadt. Hogy lángolt-e valaha, azt olvasóm dönti majd el.

Show book

Az aranyszemű lány

Honoré de Balzac

Balzac izgalmas regénye – melyet Rónay György kitűnő fordításában közlünk – méltán aratott világsikert filmvásznon is. Egy cinikus világfi, Henry  de Marsay a főszereplője, aki olthatatlan szerelme lobban a titokzatos, a mindenki elől zárt és rejtegetett „aranyszemű lány” iránt, az életét teszi kockára, valahányszor találkozni kíván vele, és ez a szenvedély átformálja egész egyéniségét, szeretni és szenvedni képes emberré tesz. Ez a tiszta érzelmi és érzéki lobogás ragyogja be Balzac remek lélekrajzú regényét, s a két főszereplő útját ismerkedésüktől utolsó végzetes találkozásukig.

Show book

Az arckép

Gogol

A lehangoló vidéki élet mozdulatlan állóvizéből, korlátolt földesurak és „holt lelkek” világából csöppen Gogol Pétervár nyüzsgő forgatagába. Lenyűgöző látványt nyújt a mozgalmas északi főváros, az elegáns Nyevszkij Proszpekt, a korzózó ficsurak és dámák, művészek, mesteremberek, könnyűvérű lányok tarka serege, a zajos, vidám, boldog élet. A Nyevszkij Proszpekt világa azonban látszatvilág, melyben kiszámíthatatlan tényezők játékszere, vásári portéka az ember, s a dolgok, értékek fokmérője a pénz. A pénz, mely még a rég meghalt uzsorás portréjáról is démoni erővel sugárzik le, hogy romlásba döntsön, tébolyba kergessen; lealjasítja a jobb sorsra érdemes művészetet, de megrontja a közízlést is. Diadalát üli a szemfényvesztés, hiúság, látszat: sápkóros úrilánykák pszükhék akarnak lenni, kisstílű hivatalnokok napóleoni pózban tetszelegnek, a műkereskedésekben giccses naplementék és álnépies mázolmányok keresnek és lelnek gazdára… A művészi elhivatottság és a művészet lényegét boncolgató lélektani kisregényben zseniálisan ötvöződik egybe a gogoli fantasztikum és realitás; méltán sorakozik a „pétervári ciklus” többi remeke – A köpönyeg, Az orr és Az őrült naplója – mellé.

Show book

Szerelmes asszonyok II rész

D. H. Lawrence

A Szerelmes asszonyok Lawrence magyarul megjelent regényének, a Szivárványnak a folytatása. 1916-ban íródott, de csak 1920-ban jelent meg. A két szorosan összefüggő, de önmagában is befejezett mű képviseli legmagasabb szinten az írónak azt az átmeneti korszakát, melynek során a tizenkilencedik századi epikus hagyományok követőjéből a huszadik századi regény egyéni módszerű és mondanivalójú úttörőiévé lett.
A Szerelmes asszonyok kamaramű a három nemzedék sorsát végigkövető Szivárványhoz képest, igazából négy főszereplője van csak, és a cselekmény ideje is jóval rövidebb. Az ábrázolás a szereplők belső világára összpontosul; Lawrence romantikus antikapitalista társadalomképe itt sem szűkül jelzésekké, de a környezet közvetettebben hatol be a főszereplő-kvartett világába.
A regény hősnői a Brangwen lányok: a Szivárványban is szereplő Ursula és a húga, Gudrun. A regény jórészt kettejük kapcsolatkeresésének története. A két szerelem – két pólus. Ursula a magáéban megtalálja a teljességet; minden régi kötöttségéből kiszakadva új és boldog életet kezd férjével, Birkinnel. Birkin: maga Lawrence vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ő képviseli leginkább az író világnézetét. Lázas próféta, önmagától éppannyit követel, mint szerelmesétől. Küzdelmesen kibontakozó szerelmük azonban végül sem elégíti ki teljesen, mellette igazi, életre szóló férfibarátsága is vágyik, hogy az emberi természet e másik lehetőségét kiaknázva mélyebben, teljesebben élje át a világot. Ez a – végeredményben sikertelen – barátságvágya Geraldra, Gudrun szerelmesére összpontosul. Gerald Crich gazdag bányatulajdonos; nagy becsvággyal veti bele magát az ipari civilizáció tökéletesítésébe, de rájön, hogy amit alkotott, megvalósulván fölöslegessé teszi alkotóját. A szerelemben keres menedéket, de nem sikerül Ursula és Birkin példáját követnie: a lawrence-i szerelem nem lehet kompenzáció – a misztikus hit, kitartás és erő teremtheti meg csupán.

Show book

Caroline Vernon

Charlotte Brontë

Charlotte Brontë, és fivére, Branwell, 1834-ben „alapította meg” Angria képzeletbeli királyságát, és az elkövetkező öt év során folytatták az angriai történeteket. Ezek egyike az 1838-39-ben keletkezett Caroline Vernon. A történet elbeszélője a cinikus, szószátyár Charles Townshend, a tizenöt-tizenhat éves, romantikus lelkű kis Caroline életútjának krónikása – aki azonban nem mulasztja el az arisztokratikus világ cselszövényeinek, botrányainak ábrázolását sem. A korosodó Northangerland gróf, a törvénytelen születésű Caroline apja örökös párharcban áll a szívtipró Zamorna herceggel, Angria uralkodójával. A számos érdekes mellékszereplőt is felvonultató történet már megcsillogtatja a Jane Eyre világhírű szerzőjének írói erényeit – a nagy ívű romantikus meseszövést és a jellemek gyilkos pontosságú rajzát.

Show book

Ördögök 2 rész

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Dosztojevszkij életművének vitathatatlanul legellentmondásosabb s mondhatjuk: legmeghökkentőbb darabja az Ördögök. Az Ördögök sajátos módon, de mégis szuggesztív hatású; Monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.

Show book