Join us on a literary world trip!
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
F Scott és Zelda Fitzgerald Egy Csöppnyi Éden - cover

F Scott és Zelda Fitzgerald Egy Csöppnyi Éden

Peter Ortutay

Publisher: Peter Ortutay

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

Scott Fitzgerald munkássága, amit a jól fizető népszerű folyóiratoknak az elbeszélések tucatjaival való ellátása érdekében végzett, írói pályafutásának egyik legfélreértettebb aspektusa. A Postnak és a versenytársainak végzett munkája nem csak egyszerű szellemi napszámos munka volt. Ezek a folyóiratok a legmagasabb szintű profi módon megírt műveket kapták, amit csak pénzért meg lehetett vásárolni. A Posthoz sorban álltak a jobbnál jobb írók, hogy kiadhassák műveiket, és Fitzgerald volt az egyik legsikeresebb. A beküldött szépirodalmi művek csak kemény és igényes munka révén jöhettek létre. Fitzgerald rendkívül erős mezőnyben méltó versenytársak ellenében volt kénytelen kiállni a pástra. Valamivel később, amikor már nehezére esett Post elbeszéléseket írnia, megjegyezte: „Sok érzést kellett kicsikarni magamból – százhúsz elbeszélés. Nagy árat fizettem érte, Kiplinggel és az összes többivel, mert volt belőlem még egy kis csepp valami – nem vér, nem könny, nem az én magom, hanem valami sokkal erősebb ezeknél, minden egyes elbeszélésemben az extra, ami csak az enyém volt.” A piac követelményeinek megfelelően Fitzgerald briliáns történeteket írt. És ami még ennél is több, sikerült elkerülnie bizonyos szerkesztői előírásokat is – nevezetesen a kötelező happy endet, amit gyakran módosított bizonyos baljós happy endre. De lehet, hogy az ilyen előírások nem is igazán zavarták, mert a durva beszéd és a szókimondó nemiség, mint írót, sosem vonzotta igazán.
 
Az Egy csöppnyi Édenben a legtöbb Post elbeszélés minden szentimentális elképzelésen túlmenően megérdemli az újrakiadást saját irodalmi érdemeiért is; három pedig, az Úszók, Egy új lap, valamint a Milyen szép pár, jelentős irodalmi műalkotásnak tekinthető. Az Úszók, bár egy kicsit túlcifrázza az eseményeket és a megoldás is eléggé valószínűtlennek látszik, a fent említett „kifelejtett” elbeszélések közül talán a legjobb. Fitzgerald úgy nyilatkozott róla, hogy „ez a legkeményebb történet, amit valaha is írtam, túl hosszú+nem is kielégítő.” Ugyanakkor a lehető legjobban írja meg benne, hogyan is érez Amerika iránt a megszakításokkal öt évig is tartó hazátlanság után. Amerikát magasztaló szavait még azok is gyakran idézik, akik nem is olvasták ezt az elbeszélést. Különösen érdekes az Úszókban az, hogy Fitzgerald újradefiniálja a Stein – Hemingway féle „elveszett nemzedék” kifejezést, ami alatt ő a háború előtti nemzedéket érti. A Fitzgerard pályafutására jellemző iróniák közül az egyik legtipikusabb, hogy ez a hazafiasnak nevezhető történet a háborús nemzedékbe vetett hitével és annak kijelentésével, hogy „Amerika legjobbjai a világ legjobbjai voltak,” közvetlenül az előtt jelent meg, hogy 1929 októberében beütött a krach.

Other books that might interest you

  • Lomtalanítás - cover

    Lomtalanítás

    DrMáriás

    • 0
    • 0
    • 0
    DrMáriás (sz. Máriás Béla) író, zenész, festő, performer. 1966-ban 
    született Újvidéken. Belgrádban folytatta művészeti tanulmányait. 
    1991-től Magyarországon él. „Kegyetlen           könyv: nyers, 
    puritán, kíméletlen, s a   végén           sem mutat kiutat, nem nyújt 
    feloldozást. Egyedüli   tárgya,           hőse voltaképp egy 
    ismerősen, átlagosan rettenetes,             lepusztult, normális életre
     alkalmatlan bérház,           ám   ez a ház nemcsak lakhely, színtér, 
    hanem           maga is élő, lélegző   szervezet - éppolyan, mint lakói,
               ezek a megcsúszott,   tönkrement, leépült szerencsétlenek,   
            akiknek sorsa egy az   épülettel, lévén hogy normális           
    életre számos oknál fogva maguk   is alkalmatlanok.           A ház és a
     közösség jelene-jövője             így fedi le egymást teljesen: 
    emeletek, ajtószámok           tárják   elénk fokról fokra a társas     
          magány, elveszettség becketti   panoptikumát. Sorra           
    színre lépnek ezek a más törvények szerint             élő, mindenen 
    túljutott, véglényszerű, vagy           még épp   a létezés peremén 
    billegő,           utolsó erejükbol kapaszkodó   figurák-alakok,        
       lakásajtajukkal együtt tárul fel az egy rugóra             járó, 
    tragikus élettörténetük, jellemük,           lelkük,   kinézetük, hogy a
     bérház bűnügyi           krónikákba illő mélyvilági   pokla - vagyis   
            rendes, hétköznapi működése - érthető,             konzekvens,
     logikus és megmásíthatatlanul sorsszerű             legyen. Mégsem 
    csupán egyfajta szociohorror az, amit olvasunk,             s nem is a 
    szociografikus tényfeltáró próza           újabb változata -   holott 
    Máriásnak láthatóan           ehhez is megvolna az élményanyaga   -, 
    hanem színtiszta           szépirodalom, mely a szenvtelen megfigyelő   
    pontos leírásait,           a puritán nyelv és stílus minimalista   
    eszközeit           mély empátiával, a látásmód           közel hajoló  
     érzékletességével,           a részvét, a szolidaritás hangjával s a   
    leleplező           irónia sajátos, máriási tapintatával             
    keresztezi.
                  
      Így lesz ez egy szép könyv minden kendőzetlen durvasága             
    mellett, mely értük íródott: ezekért           a halálukra várakozó,   
    vigasztalan embereket rejtő,           pusztulásra ítélt házakért.” Keresztury Tibor
    Show book
  • Az utolsó csók - F Scott Fitzgerald transzcendens történetei - cover

    Az utolsó csók - F Scott...

    F. Scott Fitzgerald

    • 0
    • 0
    • 0
    Ki hitte volna, hogy Fitzgerald, Francis Scott, ilyen történeteket is tudott írni? Hogy egy csók mégis csak képes ölni a valós életben is, és nemcsak a mesében? És hogy egy asszony, aki feleség és anya, előtt megjelenik a Jövő, és elmondja, hogy az csak tőle, az asszonytól függ, hogy az milyen lesz. És hogy kísértetek igenis vannak, és nem is kell messzire menni, mert rögtön itt van a szomszédban, egy régi házban, és felül veled a vonatra, hogy romlásba döntsön, ha nem vigáyzol. Szóval, ilyen és ehhez hasonló történeteket ids tudott írni a mi Fitzgeraldunk, és közben elmondani, hogy milyen csodálatos lény is az emeber.  Minden kicsinyes és gyakran sok hibája ellenére is ember, mert van szíve és tud szeretni. 
    Show book
  • Szemtől szembe Niki - cover

    Szemtől szembe Niki

    Tibor Déry

    • 0
    • 0
    • 0
    A Szemtől szembe, amelyet Déry 1933 – 1934-ben Dubrovnikban írt, a német munkásmozgalom küzdelmeinek sodrában egyén és közösség olykor feszítő erejű, máskor tragikus ellentmondásait példázza: századunk egyik alapvető etikai problémájának, a forradalmár útkeresésének és szolgálatvállalásának regénye.  
     A méltán világhírű, több nyelvre lefordított Niki (1955) címszereplője egy kutya – ám az író a foxi történetének ürügyén egy magyar család sorsát és egy történelmi helyzet erővonalait is nyomon követi: a regény az úgynevezett személyi kultusz korának szuggesztív, drámai és költői megelevenítése.
    Show book
  • Nagy árat fizettem érte - F Scott Fitzgerald összes kiadatlan elbeszélései egy kötetben - cover

    Nagy árat fizettem érte - F...

    Peter Ortutay

    • 0
    • 0
    • 0
     
     
    Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvű címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerző életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyűjtötte össze ezeket a történeteket különböző régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzői jogot, az ebben a kötetben szereplő valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhető és az általam is jelzett weboldalakról gyűjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzői előszavát, mely egyelőre még nem tekinthető közkincsnek. Kommentárjait azonban – az eredeti szöveg tartalmának egyszerűsítésével – a magyar olvasó elé tárom.
     
    Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amiről itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztők és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködő szerzőnek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerző Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több erő benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak előkelő elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kettő, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, előleget kért Harold Obertől vagy Maxwell Perkinstől, a kiadójától, ill. szerkesztőjétől. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt műveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmű, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.
    Show book
  • Trimalchio lakomája - cover

    Trimalchio lakomája

    Petronius

    • 0
    • 0
    • 0
    Petronius Arbiter, a római nagyúr. Nero császár (54-68) főudvarmestere, a finom ízlés igazi művésze, – elegantiarum arbiter, amint korában szellemes szójátékkal nevezték, – hatalmas és változatos korképben örökítette meg kora társadalmának félszegségeit. Ez a műve, a Satiricon, csak töredékesen maradt ránk, de szerencsére, egy nagyobb összefüggő töredék, a Trimalchio lakomája, fogalmat ad az egész egykori elevenségéről és tarkaságáról. Trimalchio a megtollasodott kereskedő műveletlen típusa, kissé a nagyzoló Nero torzképe is, – vendégei a kisváros jellegzetes alakjai, beszélgetéseik, babonáik, durvaságaik. kedélyes tréfáik örök emberi ízeket idéznek. A lakoma ételsora az ókori szakácsművészet káprázatos fogásait és finomságait tornyozza a mai olvasó elé, aki bizonyára visszafojtott lélegzettel mohó izgalommal szürcsöli majd az ókori írói művészetnek ezeket az őseredeti ízeit és múlhatatlan zamatait.  
     Révay József fordítása.
    Show book
  • Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról - cover

    Képzelt riport egy amerikai...

    Tibor Déry

    • 0
    • 0
    • 0
       
    1971-ben jelent meg először a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (amelynek színpadi változata is nagy sikert aratott). Formája szerint riport ez a könyv egy beategyüttes hangversenyéről, valójában jóval több: a korokon átívelő emberi agresszivitás és gonoszság rajza, azoknak az indulatoknak fájdalmasan ironikus ábrázolása, amelyekkel minden időben és társadalomban szembeszegül a szeretet, szerelem és jóság újra és újra föllobbanó örök kísérete.
    Show book