Other books that might interest you

• 

  Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

  Lev Tolstoij

  • 0
  • 0
  • 0

  Ilyich Ivan halála - Hangoskönyv magyarul. Ivan Iljics halála Leo Tolstoi regénye, amelyet késői fikciójának egyik remekművének tekintik, röviddel az 1870-es évek végi vallásos átalakulása után. "Általában a regény legjobb példáinak közé sorolják", Ivan Iljics halála a 19. századi oroszországi bíró történetéről, valamint szenvedéseiről és végzetes betegségének haláláról szól.

  Show book

• 

  100 igaz törtenet szokatlan...

  John Mac, Sandrine Brugot,...

  • 0
  • 0
  • 0

  Meghalhatsz-e felnyársalva egy szalmaszállal, megölhet-e egy csiga, összezúzhat-e egy égből leesett tehén, megmérgezhet-e egy sárgarépa, vagy megfulladsz a nevetéstől? NEM? Nos igen, lehetséges... Sajnos. Felfedezheted a 100 legabszurdabb és legtragikusabb módot, néha komikus halálozási módok, amelyek egyszerre fognak megrémíteni és megmosolyogtatni. Mindegyik emlékeztet a létezés elviselhetetlen törékenységére és a kockázatos viselkedés elkerülésének szükségességére.

  Show book

• 

  Credo

  Feldmár András

  • 0
  • 0
  • 0

  A Credo nem önéletrajz, noha életrajzi elemek vannak benne. Azt remélem, hogy aki elolvassa, megérez valamit, belelát egy-egy kinagyított pillanaton keresztül abba, miért gondolkodom úgy, ahogy, mit éltem át, milyen élményeim voltak, mit láttam, hallottam, olvastam, min csodálkoztam, ámultam, min sírtam és min röhögtem, milyen tekergő utakon jártam, míg ideérkeztem, ahol most vagyok. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről, csak leírok ezt-azt, amire én rátaláltam.
  Ez a könyv bátor vállalkozás. Remélhetőleg az én bátorságom vagy vakmerőségem másokat is inspirálni fog arra, hogy leírják a legjobb tudásuk szerint, mit hisznek, milyen fényes csillag vezérletével élik az életüket, folytatják a praxisukat.

  Show book

• 

  A lélek rugalmassága

  Dorottya Büky, Feldmár András

  • 0
  • 0
  • 0

  „Ahhoz, hogy jó formában maradjunk, reziliensek, rugalmasan ellenállók legyünk, az szükséges, hogy ne tűrjünk el semmit. Az, hogy elbírok és kibírok dolgokat, nem egy virtus. Rövid időre, stresszhelyzetben – mondjuk, ég a ház, háború van, menekülnöm kell valahonnan –, jó, ha kibírom. De máskülönben nem kell kibírni senkit és semmit, hanem meg kell változtatnunk a helyzetünket, a környezetünket úgy, hogy relaxálni tudjunk."

  Show book

• 

  Viharjelzés

  Csörsz István

  • 0
  • 0
  • 0

  Csörsz István már az 1970–80-as évek ifjúsági szubkultúráinak krónikásaként olyan riportalanyokat szólaltatott meg, akiknek esélyük sem volt arra, hogy elmondhassák történetüket, véleményüket (Sírig tartsd a pofád, 1971, 1983; Elhagyott a közérzetem, 1986). 1989-ben szintén kényes témát talált: ekkor készítette el leendő 1956-os könyvének riportjait. A nyugalmazott katonák és szemtanúk ekkoriban még óvatosabban, megfontoltabban fogalmaztak, mint a rendszerváltás után. Nyoma sem volt önigazoló, hősködő vagy ideologikus megnyilatkozásoknak. A szövevényes katonai helyzetről hadászati és civil nézőpontból egyaránt árnyaltan meséltek, kerülték a túlzásokat, a találgatást vagy a készen kapott információkat. Annál erősebb a felidézett emlékek fölött érzett mély megrendülés, az áldozatok iránti részvét a Kossuth téri sortűz vagy a Rádió-ostrom tanúinak beszámolójában.A kötet főszereplője, a Don-kanyart is megjárt Solymosi János 1956-ban alezredesi rangban szolgált, s Budapest hivatalos katonai védelmének kulcsfigurája volt. Kiváló megfigyelőképessége és szinte nyomdakész történetmondása nyomán nemcsak saját és közvetlen tisztjei szerepét érthetjük meg, hanem a katonai vezetés és a forradalmárok közti kommunikációs nehézségeket is.Az igazságkeresés szándéka szövetségessé tette a mesélőket és a lejegyzőt. Csörsz már a korábbi riportkönyveiben kidolgozta az oral historyközreadásának saját, irodalmi módszereit. Az első riportok lejegyzését követő kontrollbeszélgetéseken ütköztette a nézőpontokat, s az agyonhallgatott vagy hivatalosan másként tárgyalt események közös, objektív tisztázása során összeadódott a több nézőpontú tudás. A civil szemtanúk szavai és a jegyzőkönyvi pontosságú katonai emlékezet kétszólamú, de mindvégig tényszerű, hiteles szöveggé rendeződik. A figyelmes olvasó sok új tényanyagot talál itt, bár egy riportkönyvnek nem lehet célja, hogy a levéltári adatok helyett tisztázza a máig vitatott történelmi eseményeket.

  Show book

• 

  Tudniillik tudni illik

  Géza Hegedüs

  • 0
  • 0
  • 0

  Tudni illik – ez egy kijelentő tőmondat. Nyelvhasználatunkban nem afféle szigorú illemtani vélekedést jelent, vagyis aki nem tudja, amit tudni illik, az még nem illetlen, társaságban helytelenül viselkedő ember, csupán nem tud olyasmit, amit hasznos vagy legalábbis érdekes tudni közismert szavakról vagy fogalmakról. Ha pedig egybeírjuk és egybeejtjük a két szót, akkor az így keletkezett nyelvi fordulat, a tudniillik – kötőszó; pontosabban magyarázó kötőszó, akárcsak a „mert”, „mivel”, „minthogy”, „ugyanis”. – Amikor tehát mi itt az igen különböző dolgokkal, tárgyakkal, fogalmakkal kapcsolatban azt mondjuk, hogy „tudniillik tudni illik” – ez nem jelent többet, mint hogy közhasználatú, közérthető, bővebb magyarázatra nem szoruló szavakról, illetve azok értelméről elmondunk néhány olyan tudnivalót, amit ha nem tudunk, egyáltalán nem baj, ettől még értjük, miről van szó, de ha mégis tudjuk, akkor nagyobb távlattal, olykor egyenest történelmi múltjával értjük, hogy mi mindent jelent jó néhány olyan szó, amelyről amúgy is közérthetően tudjuk, mit jelent. Saját mindennapi beszédünket szeretnénk érdekesebbé tenni olyasmikkel, amiket nem árt tudomásul venni. Ezekről tudniillik tudni illik.

  Show book