Join us on a literary world trip!
Add this book to bookshelf
Grey
Write a new comment Default profile 50px
Grey
Subscribe to read the full book or read the first pages for free!
All characters reduced
Szivárvány - cover

Szivárvány

D.H. Lawrence

Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó

  • 0
  • 0
  • 0

Summary

Az angol kritika szinte egyöntetűen Lawrence-t ismeri el a XX. század legnagyobb angol regényírójának. Magyarországi népszerűsége eddig novelláin és a Szülők és szeretők c. regényén alapul, hazájában azonban mind határozottabb az a kritikai álláspont, amely Lawrence legértékesebb műveinek a Szivárvány-t és folytatását, a Szerelmes asszonyok-at tartja.  
 Az 1915-ben keletkezett Szivárvány a Brangwen család három nemzedékének sorsát fogja át. A szorgalmas, kissé nehézfejű fiatal gazdálkodó, Tom Brangwen, beleszeret a nálánál idősebb, világlátott, lengyel származású Lydiába. Szerelmük, házasságuk végletek között csapong, két szélsőséges típusát képviselik az emberi természetnek, kapcsolatuk sosem lehet kiegyensúlyozott.  
 Lydia lánya, Anna, az ősi ösztönök világába menekül; az anyaságban keresi élete értelmét, a termékenységben talál vigaszt.  
 A harmadik rész hőse Anna legidősebb lánya, Ursula. Más fából faragták, mint nagyanyját, anyját; más úton indul el. Szabadságának, egyénisége megvalósításának programja szomorú kudarccal végződik; a regény végső víziója azonban mégis perspektívát csillant fel: a sötét, komor bányavidék felett szivárvány jelenik meg. Ursula letörhetetlen vágyai teremtik ezt a harmónia-jelképet a menthetetlennek látszó világban.
Available since: 12/10/2013.

Other books that might interest you

  • Tegnapi újművészek - cover

    Tegnapi újművészek

    Zsófia Dénes

    • 0
    • 0
    • 0
    Dénes Zsófiát nem véletlenül nevezte kiváló kortársa, Hatvany Lajos a riport poétájának. A kilencvenedik évében járó írónő emlékeit is a friss élmény megragadó elevenségével tudja felidézni, olyan érzékletesen és izgalmasan, hogy kevés fiatal szállhatna versenybe vele.
    Könyve a század elejei Párizsba és Budapestre viszi el az olvasót, az avantgarde-művészet születésének idejébe, mikor a képzőművészet, a zene, az irodalom alkotói a forradalmi újítás lázában égtek. Amikor Picasso, Apollinaire, Ady, Bartók, Sztravinszkij, Kodály és a többiek az ifjú emberek vakmerőségével indultak harcba azért, hogy a XX. század jusson kifejezésre műveikben. Dénes Zsófia személyes közelségbe hozza őket és egész korszakukat.
    Show book
  • Hajnali beszélgetések Lukits Milossal - cover

    Hajnali beszélgetések Lukits...

    Endre Nagy

    • 0
    • 0
    • 0
    Schöpflin Aladár: HAJNALI BESZÉLGETÉSEK LUKITS MILOSSAL
    Nagy Endre könyve - Genius-kiadás
    Aki ismeri Nagy Endrét, az tudja, hogy a színpadon és az íróasztalon kívül is mindig azt csinálja, amivel hírnevét és népszerûségét szerezte: konferál. Akármilyen társaságban, ha átveszi a szót, akármilyen témáról, azonnal magától ömlik belõle a konferánsz, sorra pattognak ki belõle az ötletek, mindig készre formálva, ösztönszerû ökonomiával, közvetlenül, találóan, mindig azzal érve el a hatást, hogy nem érezni hatásra számítottságukat. Okossága, irónikus derüje, fesztelensége mindig meg tudja nyerni a figyelõket, lényébõl valami szimpátia árad, amely kedvessé, kellemessé teszi körülötte a levegõt s fel tud frissíteni bármily bágyadt társaságot. Szerencsés ember, nincs nála különbség hivatás és magán-passzió, mesterség és pihenés között, azzal szórakozik, ami a kenyere és azzal keresi kenyerét, ami szórakozása. Ha akármilyen beszélgetését klubban, kávéházban, vonaton, privát-társaságban lesztenografálnák, elolvasva is kész konferánsz volna mindegyik.
    Ez fordítva is így van. ha írását elmondaná, ahogy az új könyvében található arckép-vázlatok egyikét-másikát fel is olvasta Nyugat-estéken Budapesten és vidéken, - ezek legfeljebb abban különböznének élõszóval való beszélgetéseitõl, hogy valamivel kötöttebb a formájuk. Nem tudok senkit, akinek írása annyira azonos volna a beszélgetésével. Teljesen közvetlen és friss, nyoma sincs benne a szándékoltságnak, nem érezteti semmivel, hogy amit ír, az irodalom, másvalami, mint az élõbeszéd. A mondatai fínoman vannak modulálva, az ötletei célba találnak, de akkor is ilyenek, ha csak elmondja õket. Az írásában épúgy nincs betanultság, mint a társalgásában. Igazán biztos az ember benne, hogy írás közben magától jön belõle szó, ötlet, epigramma, anekdota. Mikszáth mondta egyszer, hogy nem író az, akinek a tolla nem diktál. Ha Nagy Endre emlékezéseit olvasom, mindig azt érzem, hogy a tolla diktálta neki azt, amit elmond.
    Jókairól van egy hosszabb «beszélgetése». Tulajdonképen Lukits Milos beszél; tudjuk, hogy ez alatt a dalmata hangzású álnév alatt a nekünk, akik ismertük, feledhetetlen Cholnoky Viktor értendõ. Nem lehet megállapítani, bizonyára maga Nagy Endre se tudná megállapítani, mi ezekbõl a megállapításokból csakugyan Cholnokyé és mi az övé, - a kettõ nyilván összeolvadt az emlékezetben. Mind a ketten Jókai igézete alatt éltek, mert mind a ketten az írói mûvészet csúcspontjának érezték azt, ami Jókai lényege: az elbeszélnitudás ritka és rejtelmes adományát. Ezzel szemben úgy érezték, semmit sem jelent mindaz az ellenvetés, akármennyire igaz, amit a Gyulai-iskola felhozott Jókai ellen. A karakterei igazság nélkül valók, írásmódja sokszor hanyag, mindenféle más emberi és írói hibája van, de a fantáziája valódi csoda, mesélni tüneményesen tud, tehát lángész. A lángésznek pedig nincs hibája, minden foltja semmis a napfényéhez képest. A mai fiatalabb nemzedék talán már nem is érti ezt a Jókai-imádatot. Nagy Endre írása dokumentum arról, hogy a régebbiek, akik még érezték az élõ Jókai személyes varázsát, a legnagyobb hatást, amit író valaha elért Magyarországon, minek és milyennek látták õt. A beszélgetések egyes részei leköthetik az irodalom-kutató figyelmét is, mint például az a párhuzam Jókai és Balzac között, amely megmagyarázza, mért lett Jókaiból az, ami. De még mást is mondanak ezek a beszélgetések. Megmutatnak valamit abból a szellembõl, amely még a háború elõtti évtizedben is megvolt az írók között, amikor egész éjszakákat el tudtak beszélgetni irodalmi dolgokról; egymás írásairól, ideáljaikról és rajongani tudtak egy kedvükre való íróért. Furcsa, cigarettafüstös, alkoholos éjszakák voltak ezek, de akik átvirrasztották, azokban még volt hit az irodalomban.
    Móricz Zsigmond és elhúnyt felesége, Bródy Sándor, Ujházy Ede, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza alakjainak frissen odavetett, elmés sziluettképei is feltünnek Nagy Endre könyvében. Biztos szemmel tudja meglátni azokat a jellemvonásokat, amelyek egy-egy alaknak a kontúrját adják, azokat az anekdotákat, melyekbe bele van sûrítve egyéniségük. Ezeknek a könnyed vázlatoknak éppen az igénytelenségük adja meg az értékét. Kevesebb pretenziót támasztanak, mint amennyit kielégítenek, - ami bizony nem nagyon gyakori írói érdem.
    Show book
  • Francis Scott Fitzgerald összes elbeszélései - IIIkötet - cover

    Francis Scott Fitzgerald összes...

    Francis Scott Fitzgerald

    • 0
    • 0
    • 0
    A Fitzgerald összes elbeszéléseinek általam összeállított harmadik kötete a következő elbeszéléseket tartalmazza. (Igyekeztem a kronológiai sorrendet betartani, de ez különböző okokból kifolyólag nem mindig sikerül): 
     
    1924-ben Fitzgerald még képes volt családi problémáit úgy kezelni, hogy egyszerűen „pénzcsináló” humoros elbeszéléseket írt belőlük. Így a Rag Marin Jones és a walesi herceg III. Kötet szemmel látható megismétlése annak, amit a Kalóz a szigeten mesél: egy gazdag fiatalember azzal nyeri el egy unatkozó dúsgazdag örökösnő kezét, hogy színjátékot rendez neki.
     
    Az egy éjszaka alatt megírt Babazsúr egy roppant egyszerűnek látszó kis történet arról, hogy miért veszett össze két szomszédos házaspár egy gyerekzsúr miatt.
     
    A Kidobott pénz (The Penny Spent) is egy olyan elbeszélés, mely azt mondja el, hogy a pénznek, vagy a vagyonnak semmi köze sincs az igazi nagy szerelemhez. Ez is többször ismétlődő téma Fitzgeraldnál. Lásd például a Rags Martinn Jones-t. A Saturday Evening Postban jelent meg először 1925. október 10-én, de aztán csak az Egy csöppnyi Édenben (Bits of Paradise) 1976-ban, és utoljára. Valamiért nem tartozott a népszerű novellák közé, és a kritika sem foglakozott vele eléggé, pedig jó és szellemes.
     
    A Tánc (The Dance) olyan, mint egy modern krimi, de a témája szintén a szerelem, valamint az Észak és a Dél közötti kulturális ellentét, mely szintén nem új keletű téma Fitzgerald oeuvre-jében. Megjelent a Red Book Magazine-ben, 1926 júniusában, majd 1976-ban a Bits of Paradise-ban (Egy csöppnyi Éden) is.
     
    Ezt a történetet (Your Way and Mine) Fitzgerald 1926 februárjában írta a Salies-de-Bearn-i gyógyfürdőn a Francia Pireneusokban, ahol két hónapig „lebzselt” Zelda betegsége miatt. Az elbeszéléshez mellékelt levélben Fitzgerald ezt írta Obernek: „Ettől rosszabb elbeszélést talán még soha életemben nem írtam. Egyszerűen borzalmas! A közepénél már egyáltalán nem érdekelt… Nagyon kérlek – és ezt komolyan mondom – ne ajánld a Post-nak. Ahogy most állnak a dolgaim, azt hiszem, ez nem lenne jó taktika. A Red Book-nak se ajánld. Ebben a történetben semmi sincs az igazi énemből. Kétségbeesetten belevágtam egy történetbe – kitaláltam egy üzleti témát – olyasmit, amiben nem mozgok otthonosan. Kapjak inkább 1000 dollárt érte valamilyen másodrendű folyóirattól, mint a kétszeresét más valakitől. Nagyon erősen így érzek.” Az elbeszélést 1927 májusában viszont a Woman’s Home Companion szívesen közreadta, és olvasóknak nyilván tetszett, mert ez követően a Metro Newspaper Service szintén közölte. Ezek szerint mégsem lehetett olyan rossz, mint amilyennek Fitzgerald képzelte.
     
    A Látogatás egy régi házban (A Short Trip Home) egy kísértethistória, méghozzá remek, Edgar Allan Poe stílusában. Az embernek a hideg futkos a hátán olvasás közben. Egy fiatal férfi találkozik a természetfelettivel, és megpróbál – sikeresen – megakadályozni egy életveszélyes viszonyt egy kísértet és egy elő széplány között.
     
    Matthew J. Bruccoli, Fitzgerald életrajzírója elmondja, hogy 1926 decemberében két és fél éves franciaországi tartózkodása után az író visszatért Amerikába. Montgomeryben (Zelda szülővárosa) elfogadta John W. Considine-nak, az United Artist producerének felkérését arra, hogy írjon filmet a flapperek világáról. Fitzgerald elfogadta a felkérést, mert (mint mindig) kellett a pénz. Az volt a megállapodás, hogy Considine 3.500 dollárt fizet, amint elkészül a forgatókönyv, és 12.000 dollárt, ha jónak találja és elfogadja. Fitzgerald úgy gondolta, hogy három hét alatt megírja, ám e helyett Zelda és ő 1927. január elejétől március közepéig csak szórakozással, mulatozásokkal töltötte idejét Hollywoodban. A forgatókönyvet (Lipstick = A rúzs) Considine áprilisban visszadobta, nem tetszett neki. Fitzgerald ügynöke segítségével más stúdióknál és producereknél is próbálkozott, pl. B. P. Schulbergnél, de a forgatókönyv senkinek sem kellett. Végül Fitzgerald úgy gondolta, hogy átírja novellának a College Humor számára, de ezzel az ötletével is felhagyott. A Lipstick negyvenöt oldalas kézirata a Princetoni Egyetem Könyvtárában található. A gépírónő kis kezdő lehetett, mert végig elfogadta Fitzgerald helyesírási, stilisztikai és egyéb „aprócska” hibáit, s így azok mind benne maradtak a kéziratban. A szerkesztő ezeket természetesen kijavította.
     
    A gazdag fiú (The Rich Boy) a Fitzgerald elbeszélések közül talán az egyik legjobb, igazi remekmű, legalább is sok kritikus annak tartja. Tulajdonképpen arról szól, hogyan pazarolja el erejét, energiáját, így egész életét is egy tehetséges fiatalember (Anson Hunter), amikor pedig gazdagságával nagy dolgokra lenne hivatott a történet szerzője szerint, aki Fitzgerald. Így a történet jól mutatja, hogy Fitzgeraldnak esze ágában sem volt hajbókolni a gazdagok előtt csak azért, mert gazdagok, hanem épp ellenkezőleg: megrótta őket a lehetőségekkel való nemtörődömségük miatt.  
     
    Ez az elbeszélés (A szerelemhajó) 1927 augusztusában született az után, hogy Fitzgeraldék megjöttek Európából. Fitzgerald Az éj szelíd trónján kívánt dolgozni, de a regényírás lassan haladt, mert közben egy-két „pénzcsináló” novellát is kénytelen volt megírni. Ezt az elbeszélést is a jól fizető Saturday Evening Postnak írta, ahol meg is jelent. Akkoriban szerzőjének sok problémája akadt, s úgy tűnt, egész élete kudarc. A szerelemhajó tulajdonképpen azt tükrözi, hogyan próbálja keresni az író – de nem találja – ifjúkori reményeit és vágyait (a Gatsby téma). Ahhoz a retrospektív elbeszélés-csoporthoz tartozik, amit Fitzgerald szintén akkor és ott (Ellerslie-ben) írt. Ezek főként arról a lassan kamasszá váló Basil Duke-ról szóló elbeszélések, aki Keletre megy iskolába, de nehezen tud beilleszkedni az ottani társadalomba, akárcsak Fitzgerald külföldön. Nem tudott hazájától távol élni, mert egyszerűen nem ment. S ezekkel a múltba tekintő (retrospektív) történetekkel próbál legalább lelkileg kapcsolódni szülőföldjéhez, és azt igazolni, amit a Gatsbyben is mindig hangsúlyozott: „… fáradhatatlanul evezünk tovább, szemben az árral, mely szüntelen visszasodor bennünket a múltba.”
     
    Fitzgerald több elbeszélésében is foglakozik ugyanazzal, vagy hasonló témával. A Jacob létrája például sokat előrevetít a Dick Diver – Rosemary Hoyt közt szövődő szerelmi viszonyról, mely Az éj szelíd trónjának az egyik érdekes mellékepizódja, és természetesen erősen önéletrajzi ihletésű.
    Show book
  • Szerelem és más elbeszélések - cover

    Szerelem és más elbeszélések

    Tibor Déry

    • 0
    • 0
    • 0
    Déry Tibor és a Szerelem kötelező olvasmány, érettségi tétel. A remekmívű filmes feldolgozásból a legmagasabb színvonalú tolmácsolásban ismerhettük meg az elbeszélés erényeit. S nemcsak a címadó novelláét, a másik forrás, a Két asszony szépségét is.  
    Maga a kötet – a szerző börtönből szabadulása után elsőként – 1963-ban jelent meg. Részben 1950–56 közötti írásokat tartalmaz, de a legfrissebb, a forradalmat követő élmények feldolgozása is helyet kap benne. Közülük is tévéjáték formát öltött egy, a Philemon és Baucis című történet. Ebben tömör, szikár jelenetekből bontakozik ki két öreg több évtizedes kapcsolatának minden rezdülése. De valamennyi novella – a műfaj követelményeinek megfelelően – erőteljes és képszerű. Némelyikben az irónia, sőt a szarkazmus játssza a főszerepet (Vidám temetés), másutt a tragikum (A tehén) vagy éppen a líra (A fehér pillangó) kap nagyobb hangsúlyt. A cirkusz mámoros, játékba belevadult gyerekei fenyegetően hatnak. A fanyarul humoros Libikókában az író pergő párbeszédekkel jellemzi hol a félfelnőtt fiatalokat, hol a disszidensek IKKA-utalvánnyal sorban álló hozzátartozóit.  
    Bár egyes kritikusok Déry Tibort világirodalmi jelentőségűnek mondják, igazi élvezői a 20. század magyar valóságát közvetlenül vagy akár közvetve átélt olvasói.
    Show book
  • Twist Olivér - cover

    Twist Olivér

    Charles Dickens

    • 0
    • 0
    • 0
    „Valahol, egy nagyvárosban, amelyet több oknál fogva is okosabb lesz nem megnevezni, s amelynek kitalált nevet sem akarok adni, a számos egyéb középület között van egy olyan, melynek a párját ősidők óta megtalálhatjuk a világ majdnem minden városában: tudniillik a dologház.” Az angol szegényházakban a gyermekeket éheztették, szellemileg pedig annyira elhanyagolták, hogy számos későbbi gonosztevő innen került ki. A szomorúan szépséges történet a szegényházból megszökött fiúról szól, aki találkozik a bűnözés világával, de végül visszatalál tisztes családjába, amelyből származott.
    Show book
  • A medve és a csalogány - cover

    A medve és a csalogány

    Katherine Arden

    • 0
    • 0
    • 0
    Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges. Ragyogó sötét és varázslatos tündérmese, de nem csak azoknak, akik szeretik a meséket. Library Journal
    Show book